Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. február / 2. szám
Ferencváros A közelmúltban ez volt a remény utcája a jogosítványról álmodóknak, mivel a Budapesten vezetni tanulók jó része itt tette le a rutinvizsgáját és itt bizonyította vezetési alkalmasságát. Sajnos a Lágymányosi-híd megépülte után is százával kanyarodnak ki innen az autók a Petőfi-híd felé. Forgalmas, zajos, pedig a XVIII. század elejéig még Pest külvárosához sem tartozott az a terület, ahol a Mester utca húzódik. Akkoriban ingyen osztották a telkeket azért, hogy egyáltalán benépesüljenek. 1770-ig a mai IX. kerület helyét két külön külvárosként tartották nyilván. Alsókülváros néven említik a mai Belső-Ferencvárost és Felsőkülvárosként a körúttól délre nyúló területeket. A külváros házainak a száma 1726 és 1769 között 865, míg 1792-re 1276-ra emelkedett. Az észak-déli irányú utcák nyomvonalának egy része már ekkor kialakult az Alsókülvárosban (a mai Üllői, Ráday, Lónyay utca) s néhány felsőkülvárosi „utca” a szántók közötti földútból emelkedett „közúti” rangra. Keresztirányban két meghatározó árok szelte át a Ferencvárost. Az egyikük a Rákosárok, ami száraz időben teljesen elapadt, viszont az esőzések után bizonyos részeken tóvá duzzadt. Nyomvonalát a jelenlegi körút őrzi, bár attól kissé északabbra folyt. Má- ra a felszínen hiába is keressük, pedig lég a XIX. század közepén is hajózható csatornává akarta tenni Reiter Jakab mérnök merész terve. A másik az a határárok, amely nagyjából a mai Haller utca mentén húzódott. A pestisjárvány után 1771- ben rendelték el ennek a mesterséges ároknak a kialakítását a külvárosok mentén. Négy ponton volt rajta áthaladási lehetőség, de éjszaka azokat is lezárták. Lehet, e szigorú ellenőrzésnek is köszönhető, hogy ezt követően nagyobb járvány nem pusztított Pesten. E két árok fogta közre a mai Kö- zépső-Ferencvárost. Ez a rész a XVIII. sz. végén lápos mocsaras, egyike a legkésőbb beépült területeknek. Csak a XIX. sz. első felében kezdett nagymértékben fejlődni, addig néhány apró, falusias kis házat építettek ide. A szántóföldek határozták meg a mai Angyal, Liliom, Páva, Berzenczey, Bokréta, Viola utcák helyét, illetve a Tűzoltó és a Tompa utca vonalvezetését. A TERJESZKEDÉS AKADÁLYA A TEMETŐ A Mester utcán túl, a Dunáig csak egyetlen háztömb állt a Körút és a Liliom utca között, s a Mester utca mentén a temető feküdt. A pesti városfal lebontása lehetővé tette az azon túli területek lendületes fejlődését. A mai Kálvin téren lévő Kecskeméti kaput 1796-ban bontották le, de az új építkezéseknek új közmű- hálózatot (útburkolat, világítás stb.) kellett volna jelenteniük Pest városa számára. Ezt a város nem tudta fizetni, ezért behatárolták azt a részt, amelyen túl építési tilalmat rendeltek el. Hild János, Hild József apja 1805- ben átfogó rendezési tervet dolgozott ki az egész város számára. Ez egészen a Haller utcáig konkrét szabályozási és parcellázási javaslatot tartalmazott, de a fent említett építési tilalom itt is érvényesült, tehát 1830-ig a Liliom utcától délre fekvő szántóföldek továbbra is érintetlenül maradtak. A másik, természetes akadálya a terjeszkedésnek a meglévő temető volt, amibe a mai Mester utca is beletorkollott. A neve ezért ekkor Temető utca volt magyarul és németül egyaránt (Friedhoffgasse). Az 1838-as árvíz utáni újjáépítéskor a Mester utca meghosszabbodott, keresztülszelte a régi temetőt, amelyet később be is zártak, illetve a lakosság gyarapodása miatt újat nyitottak a mai Haller utcán, azaz a határárkon túli tevrrirjijTri A MFQTFR I ITPá iMS »L..-ayji I Säaf® I \^r\
