Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. március / 3. szám

Inte: 5- A prostitúcióval kapcsolatban nagyon sok elmélet látott napvilágot. Egyik ilyen a reglementáció. Ez azt jelenti, hogy az állam elismeri a létezését, de el­lenőrzése alá vonja, a lányokat nyilván­tartja, orvosi ellenőrzésre kötelezi, bor­délyt tart fenn, szabályozza ezek műkö­dését. A másik irányzat szerint tűzzel- vassal küzdeni kell a prostitúció ellen. Amióta világ a világ, ez azt jelentette, hogy küzdöttek a szerencsétlen prostitu­áltak ellen, s volt idő, amikor máglyára küldték őket. A XX. század az, ame­lyikben a büntetőjogi üldözést nem a prostituált ellen kellene irányítani, ha­nem mindazok ellen, akiknek a tevé­kenysége vagy épp a megélhetése őrá épül. A prostitúció ma már iparág, be­osztottal, főnökkel, szabályos admi­nisztrációval.- A magyar masszázsszalonokra is gondolhatunk. Azokra is kiadták az en­gedélyt?- Az 1990-es évek elején született jogszabály alapján az akkori Népjóléti Minisztérium! Mi már 89-ben jeleztük, hogy nem szabad zöld utat adni, ennyire direkt ne kínáljuk föl a lehetőséget. Természetes, hogy a prostitúcióval kapcsolatban is erkölcsi kettős könyve­lés zajlik. Szóban mindenki megveti.- A prostitúcióval kapcsolatban nemzetközi egyezmények sora született e században, ezekre az 1949-es New Yorki Egyezmény tette fel a koronát, amelyhez az európai államok közül na­gyon sokan nem csatlakoztak. Miért éppen mi, és miért ezt az egyezményt tiszteljük? És mi történik, ha nem tart­juk be?- Apolitikus lépés lenne megtagadni. A prostitúció ugyanis világszerte problé­ma. A benne részt vevő nők átlagéletko­ra nagyon alacsony, egyre fiatalabb kor­osztályok jelennek meg, egészen a gye­rekekig. A két világháború között a bár- cások életkora 25-30 év volt. A nyolcva­nas években a „derékhad” 18-23 év kö­Fotó: Somfai zötti volt. A legújabb vizsgálatok szerint eljutottunk oda, hogy 12 éves gyerekek strichelnek, a 15-16 éves szakmabeli pe­dig mára egészen „elfogadott”. A mosta­ni törvény csak a kirakat prostitúció megakadályozására szolgál. A továbblé­péshez azonban tisztázni kell, hogy az emberi jogok elvei alapján nyúlnak-e a kérdéshez, vagy eldöntik, meddig és mi­képpen társadalmi érdek a szabályozás.- Hol vonható meg a határ? Nevez­hetem-e prostinak azt a lányt, aki elő­adóművészi engedéllyel a peep show- ban kelleti magát?- Hát igen... Tisztázatlan a kérdés. A prostitúció túl komplex társadalmi je­lenség, s mint ilyen, milliónyi szereplője van, és rengeteg más társadalmi jelen- ; séggel áll összefüggésben, kölcsönha­tásban. De ha egy adott prostituált tevé­kenységét vizsgálom, akkor annak há­rom fő ismérve van: anyagi vagy egyéb ellenszolgáltatásért, válogatás nélkül, bármely szexuális tevékenységet elvé­gez. A bármely szó jelzi, hogy nem fel­tétlenül kell közvetlen aktusnak történ­nie. Ekképpen aztán sok minden vitatha­tó, de ha tágan értelmezem a prostitúció fogalmát, akkor a peep show-beli hölgy a kiváltott hatást, a promiszkuitást és az anyagi ellenszolgáltatást tekintve prosti­tuált. Én a magam részéről nem szívesen közelítem meg a kérdést erkölcsi oldal­ról, mert sok esetben morálisan nem ma­rasztalható el az, aki áruba bocsátja tes­tét. Az a helyes közelítési irány, ha azt mondom: ez egy szakma, egy iparág.- Hogy épül fel ez a sajátos társada­lom?- A call girl az arisztokrata, az egy­kori hetérák művelt, mai rokona, ő van a piramis csúcsán, életformája nem zavar senkit. Középen helyezkednek el a szál­lodai prostituáltak, ők még mindig intel­ligensek, nyelveket beszélnek, a szállo­dáknak is jól jönnek, hiszen fellendítik a forgalmat, mindenki jól jár. Utánuk kö­vetkezik a klasszikus városi strichelők kasztja. Napjainkra ez a kép kiegészült a masszázsszalonok, peep showk társadal­mával. Tarkította a képet a menekült prostitúció, amikor a többgyerekes azért árulta magát, hogy élelmet vegyen a gyerekeinek. Meg kell még említeni az országúti lányokat. Tény, hogy az út­menti lányok közül sokan nem önszán­tukból, hanem kényszerből űzik az ipart, egyszerűen elrabolták, rabszolgává tet­ték őket. Ennek a szokásos menetrendje, hogy előbb az egész banda megerősza­kolja őket, fizikailag, lelkileg tönkre­alázzák, aztán kilökik az utcára, termé­szetesen szoros felügyelet alatt. A stricik sem hülyék, vetésforgóban futtatják a lá­nyokat, egy-két hónap ebben a városban, pár hónap egy másikban, mindig újítják és frissítik a kínálatot. Ezt igyekszik most visszaszorítani a törvény.- Mi lesz a prostituálttal, ha kiöreg­szik a szakmából?- Nem öregszik ki. Létezik ugyanis nagymama prostitúció is. Mert van rá kereslet. Egy nő valamilyen módon, va­lamely testrészével mindig képes szol­gáltatni.- Említette a lecsengöben lévő' me­nekült prostitúciót. Várható-e új irány­zat, amire most kellene nagyon odafi­gyelnünk?- Amitől nagyon félek, hogy begyű­rűzik hozzánk egy újabb hullám, neve­zetesen az Amerikában külön kasztot képező kábítós lányoké, akik rettenete­sen fiatalok és a napi betevő drogért dol­goznak. Már megjelentek Németország­ban. Az pedig ugye tény, hogy a kábító­szer egyre csak áramlik hozzánk... Garamvölgyi Kata Erkölcsi kettős könyvelés A prostitúció iparág Kránitz Mariann kriminológus, a jogtudományok kandidátusa, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója a nyolcvanas évek elejétől foglalkozik a társa­dalmi beilleszkedési zavarok kutatásával, ezen belül a korábban élősdi bűnö­zésnek nevezett, büntetett prostitúció és közveszélyes munkakerülés tárgykö­rével. 1993 óta magának a prostituáltnőnek tevékenysége nem büntetendő, de minden járulékos, ráépülő cselekedet, cselekmény igen, így aztán a kutató és a jogalkotó változatlanul rengeteg ellentmondással, kérdéssel szembesül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom