Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. december / 12. szám

Gedeon Andort, a Ferencvárosi Család- segítő Központ vezetőjét a kerületben végzett kiváló munkája elismeréséül a „Ferencvárosért” emlékéremmel tün­tették ki. A kerületben ő szervezte meg a család- segítő szolgálatot, melynek 1989 óta ve­zetője. 1992-ben létrejön a Thaly Kálmán utcai Családsegítő és a Gyermekjóléti Szolgálat is. 1997-ben megalakul a Dzsumbuj Help Központ. A 2000 óta mű­ködő Ferencvárosi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda egyik megalapítója. Szá­mos szakértői feladattal bízta meg a Szo­ciális és Családügyi Minisztérium és a Fő­városi Önkormányzat. Célja, hogy a ferencvárosi szegény csa­ládok széthullását és ellehetetlenülését megakadályozza.- A családsegítő szolgálat létrehozásá­nak ötlete még az átkosban vetődött föl. A Fővárosi Tanács szociális ügyosztálya volt az, ahol e szolgálatok terén elkezdtek mozgolódni, de nem sokat tudtunk az egészről. Ez végül is egy hivatal, ahol pá­lyázatok formájában mindig vannak le­osztható pénzek. A kerülethez akkoriban annyi közöm volt, hogy a GYIVI alkal­mazottjaként ferencvárosi gyerekekkel foglalkoztam. A Ráday u. 57-ben műkö­dött a gyámhatóság, ott volt nekem heti egyszer-kétszer ügyeleti időm. Vagy oda jöttek be ezek a srácok, vagy én járkáltam ki hozzájuk. így szépen, lassan kölcsönö­sen megismertük egymást a kerülettel. Az akkori művelődési és sportosztályról ke­restek meg azzal a felkéréssel, hogy ala­kul itt egy családsegítő, nem vállaínám-e el a vezetését. Keveset tudtunk arról, hogy ez mit is takar, mit fed le, mit kellene, hogy jelentsen. Méltánylandó volt a szán­dék, hogy a fővárosban elsők között le­gyen a Ferencvárosnak családsegítője. Akik ezt felajánlották, azok részéről meg­volt a segítőkészség, de nem rendelkeztek szakmai fedezettel. Mi sem.- Ez a helyi tanács volt?- Igen. Azt, hogy nem nevelőotthonra, hajléktalanszállóra, hajléktalan-ellátásra és a különböző kiúttalan és mellékvá­gányra vivő megoldásra van szükség, megtapasztaltam nevelőotthoni és egyéb munkáim során. A családokat kellene va­lahogy egyben tartani, mert egy nagyon szegény családban is jobb helye van a gyermeknek, mint egy nevelőotthonban. Az már látszott az elején, hogy az a ré­teg, akikkel foglalkozunk, a nagybetűs szegény családokat jelenti. A létminimu­mon, vagy annak környékén, egy csomó hiánytól szenvedve élnek. Nincs megfele­lő jövedelmük, nincs megfelelő lakásuk, nincs megfelelő munkájuk, nincsenek meg azok a fizikális feltételei a létezés­nek, hogy ők középosztályba tartozónak mondhassák magukat. Itt kőkemény sze­génygondozásra kellett felkészülni és rá­állni. Gyakorlatilag most is ezt csináljuk, csak egy kicsit jobban.- Mit lehet tenni a nagyon eladóso­dott családokkal?- Ezzel a kérdéssel nagyon nehéz bán­ni. Sok olyan családunk van, ahol több 10, illetve 100 ezer forintos a díjhátralék mér­téke. Menthetetlenek, ha nincs olyan jöve­delem a család mögött, amiből akár köl­csön formájában, akár más úton, de fizet­ni tudnak. Természetesen nincs, mert a pénzintézeteknek ezek a családok nem kliensei. Vannak olyan szervezetek, ala­pítványok, fővárosi önkormányzat által fi­nanszírozott lehetőségek, amelyek adós­ságkezelési programot kínálnak, de elég­gé szűk azoknak a köre, akik ebbe belees­hetnek. Általában az adósság 30%-át egy összegben le kellene tenni. Ha tehát nem százezres nagyságrendű ez az adósság, akkor megpróbáljuk benyomni őket ezek­be a különböző adósságkezelési progra­mokba. A többségnek sajnos, ez nem je­lent megoldást.- Történt már fizetésképtelenség mi­att a kerületben kilakoltatás?- Nem tudok arról, hogy történt volna, de ezekben a probléma-csomagokban benne van egy szociális bomba, mert nem tudni, mikor mondja az önkormányzat azt a lakbérhátralékosainak, hogy bírósági el­járást kezdeményez. Ennek bírósági vég­rehajtás is lehet a vége, ami esetleg a kila­koltatást jelentheti.- Mindaz, amiről eddig beszéltünk, igen kilátástalannak festi le ezt a terüle­tet. Hogy lehet, hogy még nem keresett magának valami több örömmel és si­kerrel kecsegtető pályát?Miért nem menekül el ennyi sikertelenség láttán?- Ezen még nem gondolkodtam. A mi szakmánkban nagyon kevés a sikerél­mény. Akad azért, de elvétve. Amit mi si­kerélménynek tudunk elkönyvelni az az, ha egy családot sikerült úgy talpra állítani, hogy nem kell utána foglalkozni vele. Si­került valakit munkába állítani, sikerült a gyereket olyan képzésbe eljuttatni, ame­lyet szeretett volna, sikerült azokat az anyagi feltételeket megteremteni a család körül, amelyekkel szinten maradhatnak. De ez így nagyon felszínesen hangzik- Mennyire akarják a családok, hogy segítsenek rajtuk?- A családgondozó az önkéntesség el­vén működik. Mi nem azért vagyunk, mert kirendelnek minket hatóságilag, ha­nem a kölcsönös bizalom elvére alapoz­zuk a munkánkat. Tehát a család felé nyi­tottságot kell éreztetnünk, hogy a negatí­vumokon vele együtt akarunk segíteni, és hogy ehhez kell az ő együttműködésük. Az etikai kódex alapján ránk is vonatko­zik az anonimitás tisztelete. A kliens ada­tait csak a hozzájárulásával adhatjuk ki. Egy kicsit az orvosi és az ügyvédi etika szabályait kell követnünk. Ha nem együtt­működő a család, akkor az esetből soha nem lesz sikertörténet. Akkor kiesnek a mi látókörünkből is.- Amikor önök kezdték a munkát, nem segítették törvények, rendeletek, jogszabályok ezt a tevékenységet. Most készült egy sor törvény, rendelet, jog­szabály, amelynek valódi alkalmazói Segíteni Gedeon Andor szülei elváltán éltek. Szociális körülményeik miatt a hété\}es kisfiút a nevelőotthonba viszik. Szülei korán meghalnak. A nyolcadik osztály elvégzése után ki­tanulja a vasipari szakmát. Azt mindig érezte, hogy tanulni kellene, de ez volt a könnyebb ellenállással elérhető út. Kollé­giumban lakik. A szakma megszerzése után a nagyné­ninél lakik, és a vasiparban helyezkedik el. Az élet iskolája azonban azt erősítette benne, hogy tanulni kell. '75-77 között katona. A véletlenek irányítgatták az életét. Összeakad egy volt tanárjával, akinek el­panaszolja, hogy lakhatási és munkale­hetőségre volna szüksége. Felajánlják neki a Béke Nevelőotthon gondnoki állását, ahol nemsokára már gyermek-csoportot kap. Hat évet dolgozik deviáns, rendezetlen hátterű gyermekek­kel. Innen kezdődik el a tanulás. A nyolcva­nas évek első felében elvégzi a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát. Aztán átkerül a Budakeszi út túloldal­ára, a Vasvári Pál Nevelőotthonba, ahol neurotikus gyerekekkel foglalkozik. '86-89-től a GYIVl (Gyermek és Ifjú­ságvédő Intézet) munkatársa, ahol fe­rencvárosi fiatalok gondozását vállalta. íg}> kerül a kerületbe, ahol '89-ben meg­bízzák a családsegítő központ megszerve­zésével. Vezetésével a családsegítő magas szín­vonalú munkát végez. A gyermekvédelem területén alapítványi tevékenységet is el­lát, nemzetközi konferencia szervezésé­ben vesz részt és publikál. 1998-ban másoddiplomát szerez az Ál­lamigazgatási Főiskola szociálpolitikai szakigazgatási szakán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom