Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. november / 11. szám

0 Életmód FRANZSTADT Spillerek háborúja Helyszín Magyarország, Ferencváros, péntek tizenharmadika. Csapó! Ha száz évig élnének is a „Csillagok háborúja” című nagyhírű film alkotói, akkor sem tudnának egy igazi franzstadti lomtalanító fazont kitalálni. A nagy napon már korán reggel ellepik a városrészt a bödönkék ütött-kopott Zsigulik. Ennyi borzalmas színű járgányt tulajdonképpen nem is gyártottak. Ez már önmagában egy csoda. Es ez nem minden, itt kérem ma mindenkinek bingója van. Kit egy isteni WC csészével, kit televízióval, műfogsorral, tűi nélküli bilivel, kerék nélküli gyerekkocsival, alig használt ágytállal, háromlábú hokedlival, rozsdás mosógéppel, újszerű műlábbal lep meg Fortuna. A sors kiszámíthatatlan, az egyik ház lomjai mit sem érnek, alig érdemes pillan­tást vetni a járdán éktelenkedő kupacra, más helyen pedig tucatnyi spiller a földön ülve, mint egy indiai manufaktúrában, kap­kodja egymás kezéből az értékes holmit. Az elektronikus berendezéseket aprólékosan szétbontják, külön a tranzisz­torokat, ellenállásokat és az értéktelen műanyagot. Tökéletes munkamegosztás­ban szedik szét alkotó elemeire a tárgyakat. A nők a finomabb elektronikus szerkezeteken dolgoznak, a férfiemberek a durvább munkát végzik. Az Angyal utcában írógépet baltával „szerel” egy férfi, fogalma sincs róla, hogy az egyébként működőképes szerkezet egyben sokkal többet ér. Néhány méterrel arrébb egy televízió káváját jókora szekercével aprítja kollégája a frissen lerakott díszburkolaton. A szerszám nagyokat szikrázik a kövön, a fa pedig gyűlne hűvös halomba, ha nem lenne kutya meleg. A Tompa utcában csikorogva fékezhetne a retteneteszöld, jobb időket megélt merdzsó, ha lenne rajta fék, így azután némiképp túlfutva egy hatalmas hulladék hegy mellett nyílik ki horpadt ajtaja. Termetes spiller száll ki, legszívesebben pattanna, ha nem lenne vagy százötven kiló. Hé! Húzzál innen elfelé köcsög - kiáltja egy borostás, félrészeg, toprongyos alaknak, aki éppen egy gyönyörű szarvas- bikás festményt igyekszik megszabadítani egészen jó keretétől. Én jöttem hamarabb, ez az enyém - válaszol a borostás öntudatosan. A merdzsóból kiszáll még két vastagnyakú férfi, előnyük vagy ötszáz kiló lehet a topronggyal szemben. Ezt ő is felméri, a keretet a hóna alá veszi, egy roz­zant vödröt felkap és az egyik dagadt felé dobja, majd bizonytalan lépéssel futásnak ered. A merdzsósok röhögnek. Hiába, ma mindenkinek bingója van. Kleer Mit kezd az ember egy barátnővel, aki történetesen a Katalin nevet kapta a kereszt- ségben, és névnapja közeleg, de hirtelen felindulásból vegetáriánus lesz, és a védikus táplálkozás elkötelezett híveként megfosztja jóakaróit egy szaftos pacalpörkölt közös elfogyasztásától, ráadá­sul még az édességet sem szereti?! Mondhatnám azt is, hogy ilyen barátnő ellen nincs orvosság, de akkor ki írná le a Katalin-napi zöldségtorta receptjét? Márpedig az itt következő sorokban kísér­letet teszünk egy olyan étel megkom- ponálására, mely leginkább egy többis­meretlenes egyenlethez hasonlítható, s a végeredmény nemcsak a kísérletező kedvű olvasó, de a receptfaragó számára is ismeretlen. Kisebb a meglepetési együttható, ha van kész, pogácsaszaggatásból visszamaradt tésztagalacsin a mélyhűtőben. Amennyiben mérete nem kisebb, mint két ököl, háromn­egyed részét használhatjuk a tortaforma kibéleléséhez, egynegyedét a befedéshez. Ha mindez nem áll rendelkezésre, gyúrjunk össze negyed kiló túrót, negyed kiló mar­garint és ugyanennyi lisztet egy fél kocka KONYHAMESEK Katalin-napi zöldségtorta összemorzsolt élesztővel és egy kiskanál sóval. Az így keletkező cipó egyik felét azonnal tegyük a mélyhűtőbe, legközelebbi rekordkísérletünkhöz. Ha az előző bekezdésben foglaltak szerint kibéleltük a tortaformánkat, vagy ennek híján egy kerek jénait, most főhet a fejünk, mivel is töltsük meg. Hesegessűk el a bacon vagy a füstölt szalonna fel-felsejlő rémét, gondoljunk barátnőnk lelki üdvére, és öntsünk egy serpenyőbe kevés napraforgóolajat, tegyünk bele karikára vágott póréhagymát, és pároljuk egy-két percig. Ez idő alatt feltérképezzük hűtőnk zöld­ségtartó rekeszét, és ha találunk benne karfiolt, padlizsánt, cukkinit,, kissé fon- nyadásnak indult zöldpaprikát, máris aprít­suk össze a kedvünkre való egy-két vagy Tanulságos történetek Csendben állunk a sorban. Sorstársaim és én perceken belül megmérettetünk. A szépreményű tárgyak, melyeket a pultra teszünk, könnyen kacattá válhatnak a bec­süs becsmérlő pillantásától sújtva. Én még reménykedem abban, hogy a sosem használt, ám kisség ódivatú zakó és az átmeneti kabát elnyeri majd a felvevő tetszését, de önbizalmam egyre kisebb, ahogy haladok. A néni, aki restelkedve dugja vissza táskájába a magasszárú cipőt, már tudja: könnyűnek találtatott. Csak ketten vannak előttem, jól megfigyelhetem az eljárás minden mozzanatát: használható jobbra csúsztatva, használhatatlan kicsit előre - vissza a feladóhoz egyes darabok pil­lantást sem érdemelve hevernek, érin­tetlenül, mély letargiában. Szorongásom egyre nő, legszívesebben sarkon fordul­nék, elfutva az önként vállalt megaláz­tatás elől, de már ehhez sincs merszem. Látom, amint a kenyérpirító megkön­nyebbülve átcsusszan a jobb oldalra, a kockás sál minden reménytől megfosztva a pult elejére kerül, és átérzem a két pár műbőr kesztyű minden melankóliáját. Nem kellenek senkinek. Most rajtam a sor. Magabiztosságot színlelve bontom ki a táskámat, és határo­zott mozdulattal tárom ki a kabátot: íme a makulátlan bélés, a jó minőségű angol szövet, nincs mit szégyellnem. A mustráló szempár tétovázik, látom, határeset vagyok. A tárgyak sorsát eldöntő kéz most jobbra tolja a kabátot. Belül fellélegzek. A zakó, mintha ott sem lenne, átnéznek rajta. Szótlanul gyömöszölöm vissza a sporttáska mélyére. Mikor kilépek, megigazítom Robi bácsi sietve visszatuszkolt zakóját, ne gyötrőd­jön össze. Nagy levegőt veszek, megtépá­zott önbecsülésem kezd visszatérni, és úgy teszek, mintha nem a Csarnok bizományi felvevőjéből jönnék, hanem csak szokásos piaci bevásárló körutamra indulnék. -mezsu ­többnemű zöldséget, és tegyük a ser­penyőbe a megfonnyasztott póréhoz. Sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint fokhagymát is tehetünk hozzá, és fedő alatt félkészre pároljuk. Még egy kis kitartás, két deci tejföl, két felvert tojás és tíz deka reszelt füstölt sajt hozzáadásával gusztusos masszához jutunk, mely kiválóan alkalmas arra, hogy a tortaformában zúdítsunk, szépen ele­gyengessük, majd befedjük a megmaradt tésztából nyújtott kerek lappal. Szurkáljuk meg villával a tetejét, hogy a fölösleges gőzök akadálytalanul eltávozhassanak. Ha szép fényesre akarjuk sütni, kenjünk még rá tojást, és mielőtt a közepes hőfokra előmelegített sütőbe tennénk körülbelül 35 percre, nézzük meg, nem maradt-e egy kis tészta a nyújtódeszkán. Mert ha igen, hosszú nudlit sodorhatunk belőle, és ráírhatjuk a torta tetejére: Boldog névnapot! Ha rövidebb a tészta, akkor mondandónkat Katalin-ra korlátozhatjuk, ennél is kisebb mennyiség esetén érje be barátnőnk egy for­más szívecskével, a többit pedig szóban fűzhetjük hozzá: Isten éltessen, Katalin! Megyeri Zsuzsanna Kg) gépromboló, akinek nem kenyere a betű

Next

/
Oldalképek
Tartalom