Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. október / 10. szám
8 Háttér Az előítéletek tartalmáról Beszélgetés Örkény Antal szociológussal, az ELTE Kisebbségszociológiai Tanszék vezetőjével.- Ha egyszer egy etnikumról, vagy akár egy nemzetről kialakul valamiféle sztereotípia, akkor tulajdonképpen nincs az az erő, érv, ami ezt megváltoztassa, még akkor sem, ha pozitív tapasztalatok éppenséggel módosíthatnák ezt a képet.- Ezek a képek, sztereotípiák természetükből fakadóan valóban nagyon mélyen rögzültek az emberek mindennapi gondolkodásában, A romák esetében annyival bonyolultabb a dolog, hogy a roma lét Magyarországon és a közép-kelet-európai régióban nagyon erősen összetapad a szegénység fogalmával. Ezen a ponton a legerősebb sztereotípia az, hogy a romák szegények, illetve aki szegény, az roma. Ekkor aztán szembesülünk azzal a kérdéssel, amit éppen mostanában kezd el a magyar társadalomtudomány valamilyen formában kezelni, hogy egyáltalában mi az, hogy roma, ugyanis ez egyáltalán nem egyértelmű. Gondolok itt arra, hogy ha az ember egy nagyon szegény vidéken jár, akkor az ott lakókat automatikusan romáknak tekinti... A dolog másik oldala, hogy a társadalom valószínűleg nem is képes realizálni, hogy a romaságnak is van egyfajta struktual- izálódása, a társadalmi státust tekintve. Nem igen veszünk arról tudomást, hogy azért vannak sikeres romák is. Masszaként kezelik őket, amelyből kiemelkedik egy szűk politikai elit. Mi arra lennénk kíváncsiak - s erről folytatunk kutatásokat -, hogy vajon ezt a kétpólusú képet nem lehetne-e árnyalni? Mert vannak igenis sikeres roma ápolónők, vállalkozók, óvónők, munkások, buszsofőrök. A társadalom valahogy úgy képzeli, hogy zenélniük lehet, de másban ugyan mit érhetnek el... A roma siker egyszerűen hiányzik a közgondolkodásból.- Persze, hiszen az átlagembernek sokkal kényelmesebb sztereotípiákban gondolkodnia, mint örökösen felülvizsgálni egy kvázi „bevált" véleményt, ami ugyebár agymunkát igényelne és empátiát... Magyarán kényelmesebb az árnyoldalaival elfogadni a megcsontosodott sztereotipiát.- Csakhogy a hibás alapokon nyugvó sztereotípizációt, ami a világon mindenütt jellemzi az embereket, azzal lehet kivédeni, ha a tényekkel szembesítjük őket. Ezek a tények ha ellent mondanak a sztereotípiáknak, akkor az embereknek igenis felül kell vizsgálniuk a sztereotípiáikat. Márpedig a tények közé tartozik az is, hogy a romák közül milyen sokan élnek konszolidált életet, s milyen sokan sikereCigányellenességi skála* Egyetért-e a következő állításokkal? Igennel válaszolok aránya (százalékban) A cigányok minden szempontból érettek arra, hogy saját dolgaikban dönthessenek 38 A cigányoknak több segítséget kell adni, mint a nem cigányoknak 15 Az országnak áldoznia kell arra, hogy a cigányok anyanyelvükön is tanulhassanak az iskolában, ha akarnakóó A cigányok gondjai megoldódnának, ha t végre elkezdenének dolgozni 90 A cigányokat teljesen el kell különíteni a társadalom többi részétől, mivel képtelenek az együttélésre 34 A cigányok ne akarjanak úgy tenni, mintha nem cigányok lennének 80 A cigányokat rá kellene szoktatni arra, hogy ugyanúgy éljenek, mint a magyarok 79 Csak helyeselni lehet, hogy vannak még olyan szórakozóhelyek, ahová a cigányokat nem engedik be 49 A cigány lakosság számának növekedése veszélyezteti a társadalom biztonságát 73 Mindenkinek joga van arra, hogy a gyermekét olyan iskolába járassa, ahol nincsenek cigány gyerekek 60 A bűnözési hajlam a cigányok vérében van • 67 *Egy 1994-es felmérés alkalmával megkérdezett közel ezerfős lakossági minta alapján. Forrás: Erős Ferenc: Előítélet és etnicitás (Magyar Tüdomány, 1997/5) HVG. 1997. június 14. sek tudnak lenni annak ellenére, hogy roma létük miatt diszkrimináció a részük. Ezt a nagyon sematikus társadalmi képet, amelyet a romákról kialakítottunk, meg kellene szüntetnünk, másfelől ezek a példák kitörési útvonalat mutatnak annak a nagyon nagy tömegnek, amely ma Magyarországon szinte elkülönítve, rossz életkörülmények közt él.- Sokszor úgy érzem, s remélem, tévedek, hogy a cigányságról alkotott kép megváltoztatására való törekvés, nem annyira valós óhaj, inkább a megváltozott társadalmi és politikai feltételek imázsigénye, afféle propagandaszólam.- Szerintem inkább magunkban kell keresni a változás okait. Ma a legégetőbb kérdés a romák iskoláztatása. Ehhez meg kellene szüntetni azt az előítéletet, hogy a romák úgyis képtelenek tanulni, mert nem tudják követni a szervezett oktatási formát, s ezért kell őket másképpen kezelni. Ha egy gyerek kimarad az iskolából, akkor annak nem genetikai okai vannak - itt nagy felelősség hárul az önkormányzatokra, hogy biztosítsák a roma családok iskoláztatási lehetőségét. Másfelől a társadalom, a szülők ne érezzék azt, hogy a roma családok gyerekei nem egyenrangúak az ő gyerekeikkel. Ez már a többségi felelősség, hogy ez a köztudat, gondolkodásmód legyen általános: egyenlő esély jár. A roma gyerekek szegregálásába a rossz roma szülők nagyon is belejátszanak. Ha a gyerekét elkülöníti a romáktól, azt hiszi, kizárta a konfliktust. A tanárok azt hiszik, minimalizálták a problémákat ezzel, az oktatáspolitika fjedig nem foglalkozik kellő súllyal a kérdéssel. Rossz „egyezkedés” valósul meg ezzel, noha kétségtelenül nagyobb áldozatokkal járna, ha nem szegregál- nánk a romákat, hanem integrálnánk. Mert ez az egyetlen megoldás arra, hogy a roma társadalom kiszorulását megakadályozzuk.- Annál is inkább, hiszen az egyik legszaporább etnikumról van szó. Kongatják is emiatt némelyek a vészharangot.- Ha egy roma család számára a normális életfeltételek biztosítottak, lakáskörülmények, munkalehetőség, akkor feltehetőleg ezen kulturális hagyományokból táplálkozó magatartás, azaz a sok gyerek vállalása, nyilván lecsökkenne. Jelenleg a népszaporulat jelentős részét épp az a roma társadalom adja, amelyik nagyon szegény körülmények közt él, s amelynek gyermekei, rögtön a születésük pillanatában megkülönböztetett, hátrányos helyzetbe kerülnek, s sokszor a minimális életfenntartási körülményeik sem biztosítottak. Érdekes, hogy Nyugat-Magyarországon a romák beilleszkedése sokkal harmonikusabb, mint keleten. Itt olyan mértékű a szegénység, hogy nehéz kitömi, könnyebb bélyeget sütni valakinek a homlokára. Ilyen esetben az említett szimbolikus dolgok szerepe felerősödik, a hitbéli sztereotípiák elmélyülnek. Ha nincs perspektíva, ha nincs kitörési pont, ha nem bővül a munkahelyek száma, ha nincs pénz az iskolákban a felzárkóztatásra, akkor nincs esély a legminimálisabb sikerre sem. Mi egy elkövetkezendő vizsgálatban épp annak szeretnénk utánajárni, mik voltak azok az erőforrások, amelyekre támaszkodva tudtak egyesek normális életet kialakítani.- Ne haragudjon, de mindenkinek mást jelent a normális élet...- Normális élet alatt én a lehetőséget értem. Azt, hogy legyen egy télen fűthető lakása, legyen elég pénze ahhoz, hogy kielégítően, egészségesen táplálkozzon, iskolába járassa a gyerekét, ehhez persze az kell megint, hogy legyen mindemögött egy folyamatos forrás, azaz pénz, azaz munka. Ha valaki nem ezt választja, ha nem ezt tartja normálisnak, az az ő normája, ám legyen. Csakhogy egy társadalomnak, szerintem, az erre való esélyt mindenkinek meg kell adnia.- Jó, a sztereotípiák nem feltétlenül hordoznak gyűlöletet, de a legnagyobb baj velük, hogy bármikor halálos fegyver kovácsolható belőlük. Elég, ha a Balkánra gondolunk. Az indulatok természetüknél fogva túlforrhatnak. Ön szerint fenyeget-e hasonló robbanás Magyarországon?- A Balkánon polgárháború folyt, nálunk ilyesmit nem tudok elképzelni. A romáknak nincsenek tankjaik, ágyúik. De! Sajnos azt kell mondanom, hogy az integráció tekintetében egy teljes összeomlás igenis elképzelhető, amely az ország területi szétszakadását eredményezheti, miközben a határok persze nem fognak változni. Olyan akut szociális problémává válhat, amely jelentős mértékben kihathat Magyarország EU-csatlakozására. Bárhogy is ítéljük meg az Európai Unió politikáját, vannak bizonyos emberjogi, szociális minimumok, amelyeket teljesítenünk kell, ha be akarunk kerülni. Nagyon-nagyon könnyen kijátszható kártya a magyarországi roma kérdés megoldatlansága arra, hogy ne válhassunk uniós taggá, hiszen egyelőre úgy fest a helyzet, hogy Magyarország nem képes kezelni európai normák szerint ezt a szociális és etnikai problémát. Garamvölgyi Katalin
