Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. október / 10. szám
Ferencváros 5 FERENCVÁROSI ROMÁK 1994 óta működik kerületünkben Roma Kisebbségi Önkormányzat. Kétségtelen, a nemzetiségi kisebbségiek közül talán ők vannak a legnehezebb helyzetben, hiszen nem áll mögöttük „anyaország”, s feladataik, tennivalóik is jóval bonyolultabbak, mint a többieké. A romakérdés - mit szépítsük -, a Ferencvárosban is kényes kérdés. A helybéli problémákról, tennivalókról, eredményekről Csorba Lajossal, a kerületi Roma Kisebbségi Önkormányzat vezetőjével beszélgettem. is. A kerületi romák 60 %-a munkanélküli. Mindid volt megkülönböztetés. De ekkora, mint manapság, sosem. Egy külföldi lapban olvastam Farkas Flórián úr egyik nyilatkozatát, mely szerint Magyarországon nincs diszkrimináció. Én ezt erősem vitamám. Az egyik párt egyenesen úgy fogalmazott: meg kell tisztítani Budapestet...- Egyik legfontosabb célunk az oktatás fejlesztése. Számítógépes és angol tanfolyamokat indítottunk, ösztöndíjjal próbáltuk ösztönözni a gyerekeket, ennek nyomán egyre szebb bizonyítványt tehetnek le otthon az asztalra. Szociálisan rászoruló gyerekeket táboroztatunk minden évben, van olyan év, hogy két turnust is meg tudunk szervezni, ha az anyagi lehetőségeink ezt lehetővé teszik. Hagyományőrző, cigány kulturális rendezvényeket szervezünk. Év elején volt a nagy visszhangot kiváltó kiállításunk az FMK-ban, amelyet az amerikai nagykövet, Peter Tufo is megtisztelt.- Emlékszem, nagyon meglepett, hogy ezen a rendezvényen nagyon nagy számban jelentek meg nem romák is. Azért is lepődtem meg, mert ha hagyományőrző programokról hall az ember, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, akkor most asszimilálni, avagy inkább integrálni kell-e cigányságot...- Rendezvényeink nagy része a cigányságnak, a cigányságról szól. Én azonban az integrálásra voksolok, s a programok meghirdetésekor azt tartom szem előtt, hogy a nem roma gyerekek és felnőttek is csatlakozhassanak. Jó lenne, ha minél többen megismernék a cigány hagyományokat, kultúrát. Tulajdonképpen nehéz egyszerre foglalkoztatni a cigány és nem cigány gyerekeket, elsősorban a felnőttek miatt. A szülők ültetik el az előítéletet a gyerekekben, nyilván valami kellemetlen, negatív élmény, emlék nyomán, s sommásan kijelentik:- „a cigány ilyen, meg olyan!” Amíg a társadalom, a nagypolitikusok nem merik felvállalni a cigánykérdést, mert netán szavazókat veszítenek, addig nagyon nehéz változtatni a kialakult képen. Ha majd lesz ehhez bátorságuk, akkor a romaprobléma megoldására is több lesz az esély.- Ön személyesen mit tud tenni?- Mondanék egy egészen egyszerű példát. Rendszeresen járok családlátogatásra. Az egyik helyen elképesztő koszt, rendetlenséget, felfordulást találtam. Hallgattam a panaszokat, hogy így nem szeretik őket, meg úgy, csakis előítéletekkel találkoznak. Megkérdeztem, akarjátok-e, hogy becsüljenek titeket? Igen, felelték. Jó, mondtam, akkor takaríts ki, rakj rendet, hadd lássák, hogy te is vagy olyan tiszta és rendes, mint ők. Megtették. Adtak magukra, a környezetükre. A gyerek pedig, aki addig csak bukdácsolt az iskolában, mára már négyegész fölötti bizonyítványt visz haza. Tehát igenis, kialakítható bennük az igény.- Az Eu-hoz való csatlakozás egyik alapkövetelménye, hogy Magyarország rendezze e romakérdést. A Ferencvárosban miként képzelik el ezt a „rendezést”?-A IX. kerület lakosságának kb. 10 %-át mondhatjuk romáknak. Elsősorban az oktatást kell megoldani, épp ezért nagyon örültem a helyi rendeletnek, mely szerint ingyenesen jutnak a. tankönyvekhez a gyerekek. Ugyanis a kisebbségi önkormányzatnak segélyezési joga nincs. A cél, hogy minél több fiatal jusson be szakközépiskolába, szakmunkásképzőbe, netán főiskolára vagy egyetemre... A szociális problémákra visz- szatérve azon gondolkodik a kisebbségi ön- kormányzat, hogy szakemberekkel elkészíttet egy koncepciót. Eszerint hozzunk létre a kerületben roma embereknek közhasznú társaságot. Az is foglalkoztat minket, hogyan lehetne megoldani a Dzsumbuj problémáját. Az önkényes lakásfoglalókra gondolok, de miközben elítélem a lakás- szerzés eme formáját, az agyam mélyén azért csak ott bujkál a gondolat: ezeknek az embereknek is lakniuk kell valahol... Az efféle persze országos probléma. Kemény fogalom, de ki kell mondanom: ez gettó. Az is szóba került a vagyonkezelőséggel folytatott - nem hivatalos - beszélgetés során, hogy a Dzsumbujt vagy letarolják, vagy egy jelképes összegért eladják a bentlakónak, s a tulajdonosok jobban odafigyelnének a környezetükre.- Elképzelhető. Bár szerintem az általánosan kialakult képért mindannyian felelősek vagyunk. Miért nincs olyan reklám, amelyben roma gyerek eszi a turórudit, romaasszony mossa a takarékos mosóporral az ura zokniját?- Már megint csak azt tudom mondani: nem merik felvállalni a cigányokat. Ilyen egyszerű a válasz. Néhány éve, még az át- kosban legalább kenyerük volt és fedél a fejük felett. Ma egyszerűen lenézik őket. Nem elég, hogy cigányok, még szegények- Itt a kerületben óriási építkezések folynak, nem lehetett elintézni, hogy a helyi romák dolgozhassanak, legalább segédmunkásként? Logikusnak tűnne. Vagy naiv a kérdés?- Itt magáncégek működnek, akik alvállalkozóknak adják ki a munkát, ők pedig azon munkálkodnak, hogy minél olcsóbb munkaerővel dolgoztassanak. Hiába olcsó a roma, nem nagyon szeretik a „hirtelensült embereket”, még dolgoztatni sem. Szívesen végigkalauzolnám a kerületi építkezéseken - nem sok romát látnánk. Nem mintha nem tudná kikeverni a maltert, nem mintha nem tudná a szakember keze alá tenni a téglát, nem mintha nem tudná a kubikos munkát elvégezni... Rontja a vállalkozó imázsát, ha cigányokkal dolgozik. Szerencsére a bérleményüzemeltetőkkel jó kapcsolatunk van, ők meg vannak elégedve a romák munkájával: takarítanak, házfelügyelői munkákat látnak el.- Milyen a kapcsolat Önök és a „nagyönkormányzat” között?- Azt nem mondhatom, hogy nem jó, de a szociális kérdésekben nem igazán kedveznek a romáknak. A vagyonkezelési bizottság rendeletéinek egyes pontjai mintha arról szólnának, hogyan lehetnek elüldözni a romákat a kerületből - valószínűleg nem tudatosan alakították így a rendeletet. Nem megoldott a romák ingyenes jogsegélyszolgálata sem. Bármely kisebbségnek nagyobbak a lehetőségei, politikailag, anyagilag. Egyszóval van még dolgunk elég, szerencsére terveink is vannak, s reméljük, sikerül módosítanunk a társadalmi előítéleteket. Garamvölgvi Katalin
