Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. szeptember / 9. szám

Életmód Konyhamesék í. rész NE FÉLJÜNK A PADLIZSÁNTÓL! Még emlékszem az első falat piritósra kent padlizsánkrém ízére, amit egy jó barátom édesanyja készített nekünk, falánk egyete­mistáknak, egy szeptemberi buli alkalmával. Fenségesen lágy és hűs, csípős és fanyar, sós és édes volt egyszerre. Annak rendje és módja szerint el is kértem a receptet, de a megvalósítástól elret­tentem. Az még csak hagyján, hogy a padlizsánokat sütőben kö­rülbelül egy óráig kell sütni, állandóan forgatgatva, hogy oda ne égjen, de hogy miután fakéssel meghámozzuk, még azt a szép sö­tétlila héját ki is kelljen dobni, és csak a magos belét felhasznál­ni, ez mér túl macerásnak és pazarlónak tűnt. Maradtam tovább­ra is sóvárgó híve a padlizsánpástétomnak, de nem került föl a há­zi receptjeim listájára. Eltelt vagy másfél évtized, mire újra fellángolt egykori lelkese­désem, és háziasszonyi tapasztalatokkal felvértezve, újra kezem­be vettem az egykori receptet. Ekkor jött az isteni szikra: mi len­ne, ha úgy készíteném el, mint egy lecsót, csak a paradicsom és a paprika helyét nagy részben padlizsánnal pótolnám? A gondola­tot azonnal tett követte, és pár perc múlva már a fedő alatt Totyo­gott a reményteljes új étel. Nem untatom a kedves olvasót a rész­letekkel, de annyit mondhatok, hogy néhány kísérlet után kiala­kult a végleges elkészítési mód, ami azóta is bevált fogás családi és baráti körben, és mondhatom, a siker sosem marad el, Szíve­sen közkinccsé teszem most ennek a nagyon egyszerű, de külön­leges, kiadós, de olcsó étel elkészítésének a módját. Hozzávalók: 1 kg padlizsán 2 fej közepes vöröshagyma 4 gerezd fokhagyma 1 szép kövér paradicsom 1 szép húsos paprika (lehet csípős is) 3-4 evőkanál olívaolaj (lehet napraforgó is) só, bors, mustár, majoránna Ízlés szerint A hozzávalók mennyiségét bátortalanabbak felezhetik, kellő önbizalommal rendelkezők duplázhatják. Én ez utóbbit javaslom, mert nagyon gyorsan fogy, de ha megmarad, akár egy hétig is el­tartható a hűtőben. Most lássuk, hogy készül: Olajban megfonnynsztjuk az apróra vágott hagymát, majd min­den teketória nélkül hozzáadjuk az összes többi alapanyagot, ha lehet, minél apróbbra vágva. Figyelem: a padlizsánt nem hámoz­zuk, héjastul használjuk fel. csak zöld, szúrós szárától szabadul­junk meg. Utána sem érdemes sokat vacakolni vele, mert ha kari­kára vágjuk és megfelezzük, ez már elegendő ahhoz, hogy 15-20 perc alatt is pépesre főjön. Ekkor már szinte készen is vagyunk, hiszen amíg a hagyma párolódik, addig végzünk az aprítással, és míg letöröljük homlokunkról az izzadtságot és elmosogatunk, ad­dig minden megpuhul. Ezután csak annyi van hátra, hogy meg­várjuk. amíg langyosra hűl a lábos tartalma, és tetszés szerint krumplinyomóval, kvódlibettcl, merülömixerrel, turmixgéppel vagy kevésbé gépesített háztartásokban villával összetörjünk mindent. (Ami a lábosban van.) Ekkor tanácsos megkóstolni, és esetleg űjraízesiteni a már em­lített fűszerekkel, majd jól zárható üvegben a hűtőbe rejteni, ne­hogy elfogyjon, mielőtt a vendégek megérkeznek. Én forró piri- tóssal és hideg vörösborral fogyasztom a legszívesebben, de sör­ivóknak is bátran ajánlom. Ha egy szép szeptemberi estén, nyitott ablaknál padlizsánpástétomot esznek, és jó társaságban iszogat­nak, ne felejtsék el továbbadni a receptet és a mottót: Ne féljünk a padlizsántól! Megyeri Zsuzsanna A mester és tanítványai Gondolom emlékeznek még azokra a rendkívül unalmas általános és kö­zépiskolai rajzórákra, amelyeken végestelen- végig rajzoltuk a kockák és kúpok, valamint hen­gerek és egyéb idomok axonometrikus képeit, vetületeit és árnyékolása­it. Ám a rajzot és a fes­tést érdekesen is lehet ta­nítani. ' Nos, Prof. Beungkun Sou dél-ko­reai festőművész, a Bécsben és Szöulban egyaránt tanító mester már nyolcadik éve tart hazánkban mesterkurzu­sokat, amelyen olyan művésztanárok, tanítók, óvónők, és ak­tív művészek vesznek részt, akiket vonz a papírművészet és az akvarellfestészet. Elek, Biatorbágy és Martonvásár után idén a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola adott helyt az egyhetes eseménynek, melynek keretében Sou mester be­mutatókat tartott, melyet egy időközben amatőr festővé vált tolmács segítségével követhettek a résztvevők, akik olyan technikákkal ismerkedhettek meg, amelyeket beépíthetnek saját stílusukba, s amelyeket - tanárokról és óvónőkről lévén szó - átadhatnak a gyerekeknek és tanítványaiknak is. A mesterkurzust - amelyre Ferencváros testvérvárosaiból, Sepsiszentgyörgyről, a vajdasági Kanizsáról és Csíkszeredá­ról is érkezett érdeklődő - a ferencvárosi önkormányzat tá­mogatta. Külön megemlítjük Martini Katalin nevét, aki mint a kerület kulturális főtanácsosa már nyolc éve szervezi a mesterkurzust, tartja a kapcsolatot Sou professzorral, s aki­nek munkája nélkül nemigen írhatnánk eme eseményről, A kurzussal egy időben a Lurdy Galériában kiállítás nyi az „ASROPA” művészeinek munkáiból, valamint két dél­koreai festőművész, Kim Yong Kwon és Go Seog Bog önál­ló anyagából. Mint az az „ASROPA” névből kiderül, ázsiai és európai festők közösségéről van szó, így többek közt ha­zai művészek munkái is láthatók itt. A Sou mester által tar­tott mesterkurzus folyamán készült legjobb képek Szöul ki­állítótermeiben és galériáiban lesznek kiállítva, majd remél­hetően jövőre ismét egy újabb ASROPA-kiállítás keretében, a Lurdy Galéria falain csodálhatjuk meg azokat. SOMFAI -

Next

/
Oldalképek
Tartalom