Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. szeptember / 9. szám

I’uhlicis/tikn

2.

M á r amennyiben nem tör rád a szükség.

Amennyiben nem lesz odázhatatla- nul sürgős, hogy keress egy kis fehér fajanszot. Ha azonban rád tör, az komoly problé- maforrás, többszörösen is.

Azt most hagyjuk, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon intézni az ilyesmit, a probléma orvoslása 40 forint ellenében a Csarnokban is megoldható lenne - s viszonylag rövid úton, ha nem kombinálták volna a fejlett űrtechnikát a boldogtalanságtól morcos, frusztrált, és ekképpen nagyon-na- gyon goromba vécésnénikkel és vécés- bácsikkal. A fajanszhoz vezető út meg- ehetősen rögös.

Először is nem szabad lassan, főleg nem kézen fogva andalogni a rejtett népességszámláló masina előtt, mert akkor az megzavarodik. Ezt elkerülendő, tanácsos libasorban, egymástól tisztes három lépés távolságot tartva bemasírozni a szentélybe. Hogy rend legyen, a mogorva klotyófelügyelő rikácsolva közli magyarul dánnal, némettel, norvéggal és minden külhoni nációval, hogy „az ajtóba számláló van beépítve, tessék vigyázni és iparkodni! . Az ordítástól mindenki megriad, magyar és külföldi egyaránt megtorpan, visszahőköl, majd újra tétován előrelép, mire az Űrtechnika aktivizálja magát, és naná, hogy duplán számol. A vécésnéni pánikba esik, neki este el kell számolnia a pénzzel, hangosabban üvölt, hátha úgy jobban érti a hülye norvég a kis magyar folklórt. Az azon- m nem érti jobban, de megijed, és megint visszahőköl. A vécécerberus vérnyomása ekkor már az egekben. „Miért akar minden bunkó pisilni?

Nem tudnak olvasni? Nem hallják, mit mondok? Süketek?” Nem ez az első kiborulása a nap folyamán és nem is az utolsó. A hülye idegen még mindig ott toporog a felturbózott ajtófélfa között, a számláló villog, már egy kisebb cserkészcsapatot összejelzett egyetlen tesze-tosza alakra, a ki-be hátráló külföldi meg csak néz, mint Rozi a moziban, nem és nem érti, ő csak pisilni akar, ez igazán nem nagy dolog, miért kell ettől így kibukni a közklotyói alkalmazottnak?

A bátrabbja, az igazán kényszerhelyzetben lévő embertárs (aki olyan bunkó, hogy még magyarul sem tanult meg) ha eddig még nem tojta össze magát, juszt is beóvakodik a helyiségbe, felmarja a smucigul kimért vécépa- pir adagját és becserkészi a közepes tisztaságú kabint. Mire az ülőkére rogy, már totál bekerítette a balkáni feeling, s dolga végeztével, maga mögött tudva a még mindig (már megint) magyarul visítozó banyát, és savanyúan tekint végig a fellobogózott tojás- fakanál-matyóbaba-erdélyi szőttes hó- belevancon.- Garamvölgyi Tanulságos

történetek

A rekkenő melegben már vagy százan állunk a hatos megállójában, egyre idegesebb a légkör, egyre foj- togatóbb a forróság. A nyolc év körüli kislány édesanyja kezét fogva nyafog, jajgat, látványosan szenved, a mama nem szól, csak türelmesen hallgat. A kislány nem bírja tovább, kifakad: „Mikor jön már az a rohadt villamos? Anya, csinálj már valamit!”

A mama ekkor váratlanul kitépi kezét a kislány kezéből, dobbant egyet a lábával, csípőre teszi a kezét, és nyilvánvalóan túlzó, durcás arckifejezést öltve, felkiált: „Azonnal megparancsolom a hatos villamosnak hogy jöjjön, ha nem, velem gyűlik meg a baja, na meg a Fruzsival!!!” Ekkor látványos gesztussal rámutat a kislányra, és felszegezett fejjel néz a megállóban állókra. A kislányból kitör a nevetés, és ez azonnal átragad a többi emberre is. Ott állunk, és nézzük őket, a mamát, aki kibújt szerepéből, és durcás kö- lyökké vált pár pillanatra, és a kislányt, aki csak most veszi észre, hogy a jelenetet mindannyian láttuk. Ekkor kicsit elszégyelli magát, a mama kezét csípőjéről lebontja, szorosan melléhúzódik, és halkan, anyaian feddő hangsúllyal odasúgja: „Ezt azért nem kellett volna,” Időközben a villamos is megérkezik, és mi tolakszunk felfelé. A jelenlevők egy perc múlva talán már nem is emlékeznek a látottakra.

Én tovább gondolkodom, és nagyon örülök, hogy ott lehettem abban a villamosmegállóban. Örülök, mert ez az anyuka nem csak kislányának, de mindnyájunknak leckét adott nevelésből. Megmutatta, hogy lehet humorral, játékkal, leleményességgel nevelni egy olyan helyzetben, ahol a levegőben lóg egy niakarenkói pofon, és hogyan lehet feloldani egy menthetetlennek tűnő,

,ideges, feszült szituációt. Kedves anyuka, köszönjük a leckét!- mezsu -