Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. szeptember / 9. szám
10 Publicisztika A CSARNOK Balkáni savanyúságok 1. Jó hely a Nagycsarnok. Mindegy, kinek a nevét viseli éppen előtte a körút és tér, mögötte az egyetem. Mint a jobb piacok, mint az igazi piacok általában, ez is roppant demokratikus berendezkedésű műintézmény volt, s reméljük, lesz is. Piaci demokrácia alatt azt értem, hogy mindenki tud venni itt valamit, s az árusok naponta megméretnek portékástól, nemcsak négyévente. Nem is cserélődnek olyan gyakran az arcok, mint a kormányok, a jól bevált projekteken sem változtatnak, a savanyú káposzta például ugyanolyan zamatos évtizedek óta, s mindig ugyanaz a mosolygós arc bukkan fel a hordók mögött. Egyetemista korunkban vizsga utáni dínomdáno- mokból egyenesen idevezetett az utunk, a hölgy már kéretlenül nyúlt a pohár után, s télen káposztalevet, nyáron pedig kovászos uborka levet mért a kialvatlan bandának. A legjobb cékla viszont két kioszkkal odébb volt, ott egy mogorva úrnak dicsérgettük a savanyúságot, két évbe telt, míg végre ránk mosolygott. A Csarnok ideális randevúhely. Számtalan ki-, és bejárata lehetővé teszi, hogy egyhelyben toporgás helyett mindig mozgásban legyünk, ekképpen lazán, mintegy mellékesen bukkanjunk fel a pasas/nő mellett, amikor az húsz perces késéssel végre befut. És ideálisnak mondható azért is, mert gond nélkül elmenekülhetünk valamelyik ajtón, ha menet közben mégis meggondoltuk magunkat. Nálunk a családi szóhasználatban a Csarnok kétsoros. Van a proli sor és a flancos sor. A proli soron kell venni a zöldséget, a paradicsomot, a hagymát és a krumplit, a flancoson az avokádót, mangót és a szőlőt télen, meg a matyóhímzéses tojásokat, szűrbe kötött fakanalakat, nemzeti szalagos piros- paprikát külföldi ismerőseinknek, akikről még nem tudjuk, hogy akarjuk- e hosszan szeretni őket, de muszáj valami ajándékot adni nekik. Merő véletlen, hogy az egyik sor bal, a másik a jobb oldalon helyezkedik el, s csakis akkor érvényes megállapítás, ha a főbejárat felől közelítjük meg a lecsót. Emlékezetem szerint középen még soha nem vettünk semmit, illetve hátul van egy hentes, aki köreinkben arról híresült el, hogy Budapesten egyedülálló módon, nem kezd pánikszerűen rohanni, ha meglátja a papámat, akiné - minek tagadni - háklisabb vásárlóerőt még nem hordott a hátán a Föld, és aki az elmúlt húsz évben legfeljebb két pár virslit vett tőle. Fent és lent az utóbbi években némiképpen hígult (vagy netán globalizálódott?) a kínálat, leginkább bóvlival, mindazonáltal megnyugtató, hogy változatlanul lehet enni-inni, kést, ollót köszörültetni, felülről lenézni a nyüzsgésre, gyönyörködni a megunhatatla- nul szép vasszerkezetben. Egyszóval jó hely a Csarnok, életünk része, biztonságot, erőt és állandóságot sugalló.
