Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. január / 1. szám
Ferencváros 12 1999. október 1-től dr. Miklós Tibor a direktor Igazgatóváltás a Ferencvárosi Nyári Játékoknál 1992 volt a Ferencvárosi Búcsú felújításának éve. Ennek frenetikus sikere adta az ötletet egy nyári játéksorozat létrehozására. Az ötletgazda Tóth Antal, az Önkormányzat Humánpolitikai osztályvezetője volt, később ő lett az 1996-bán kht.-vá alakult Ferencvárosi Nyári Játékok igazgatója. Igényes művek, önálló produkciók, s egy ősbemutató (Kocsák Tibor-Tábori György-Miklós Tibor: Utazás) is jelezte: a Játékok és szervezői jó úton haladnak. Az egy hónapos Bakáts téri művészi program évről-évre népszerűbb lett országszerte. Az idei műsor: Haydn-hangverseny, Elgar ősbemutató a templomban, a színpadon Kodály mű, szerb folklór, Verdi: Don Carlosa Polgár Lászlóval, Győri Balett, Evita és a mindig telt házat vonzó Benkó-koncert - nagyszerű kínálat volt. Sajnos, a művészi sikerek nem párosultak jó gazdálkodással, úgyhogy nyár végén komoly viharfelhők kezdtek tornyosulni a Játékok felett. Köztudottá vált, hogy Tóth Antal megbízatásának lejártával, az 1999. szeptemberében kiírt igazgatói pályázaton már nem is kíván részt venni. A pályázatra kilencen jelentkeztek. Többek között dr. Miklós Tibor is, a Rock Színház alapítója és művészeti vezetője, a Játékok műsoraiból is jól ismert musicalszerző. A sokéves színházvezetői tapasztalattal rendelkező író-rendező végül elsöprő fölénnyel nyert, a szavazásra jogosult 29 személy közül 20 rá adta le voksát. Vele beszélünk most terveiről, s jelen van Konrád Katalin is, aki a Játékok változó ügyében a folytonosságot képviseli: Tóth Antal mellett produkciós vezető volt, Miklós Tibor pedig koordinációs vezetővé nevezte ki.- Tibor, azt mondod, először nem is akartál pályázni.- Pontosabban: nem is tudtam a pályázatról. A Fővárosi Önkormányzattól kaptam meg levélben a pályázati felhívás fénymásolatát, a céges borítékon a feladó neve nem volt feltüntetve, talán valakinek lelki- ismereti adósságot jelentett a Rock Színház történetének szomorú végjátéka, a velem és társaimmal az utóbbi két évben történt jó néhány méltánytalanság. A furcsa az, hogy én már túltettem magam ezeken a dolgokon és eldöntöttem, hogy bármennyire vágyom annak élni, amit megtanultam - a színház- csinálásnak a körülmények, a pályázatok körüli politikai adok-veszek játékok, a zenés színház „piacára” irányuló kisajátítási törekvések nem kedveztek számunkra. Visszahúzódtam a „szerzőségbe”, őrülete- sen kemény év állt mögöttem, nyolc nagylemez szövegeit írtam meg, két korábbi musicalfordításomat dolgoztam át, két rendezői munkán is túl voltam már szeptemberre. Vártam a lemezek megjelenését, a színházi premiereket, és örültem, hogy otthon dolgozva több időt tölthetek a családommal, mint régebben, ráadásul, ha szerényen is, de valamennyien - a négy kutyával és a papagájjal együtt - meg tudunk élni a szerzői jövedelemből.- Miért döntöttél mégis úgy, hogy pályázol?- Először is tisztázni szerettem volna Tóth Antal helyzetét és szándékait. Tiszteltem és becsültem azt amit csinált és kitűnő munkakapcsolat volt közöttünk, ellenében semmiképp sem indultam volna. így vele beszéltem először, majd az Utazás előadásai alatt kialakult jó kapcsolatunkra emlékezve kértem egy rövid meghallgatást a Polgármester Úrtól. Tájékozódni szerettem volna, kaptam is anyagokat, ahogy a többi pályázó is. Konzultáltam legközelebbi barátaimmal és munkatársaimmal: Kocsák Tiborral és dr. Simon Edittel, és mindezek után, tényleg csak az utolsó pillanatba, elkészítettem a pályázatot, a több évre szóló művészi tervekkel, a jövő év gazdasági tervével.- Te, mint művészember milyen gazdasági vezető vagy?- Aki színházcsinálásra adta a fejét az utóbbi évtizedekben, annak meg kellett tanulnia gazdálkodni is. Tudomásul kell vennünk, hogy a színház nem csupán alkotó- műhely, a művészet szentélye, de gazdasági egység is, és a fogyatkozó állami mecenatúra kényszerűsége egyetlen igazgatót sem hagyhat a pénzügyektől függetlenedni, csak a művészi álmok megvalósításának élni. Az utóbbi három évben azt is megtapasztaltam, hogy mit jelent ma Magyarországon egy támogatás nélküli színházi vállalkozás létrehozása, működtetése. Azt is megtanultam, hogyan kell egy produkciót „sajátunkként” megteremteni, minden forintot megbecsülni, minden lehetséges bevételi forrást felkutatni, kiaknázni. Amikor kiderült, hogy szükség van rám itt a Ferencvárosban, ezt is átgondoltam. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű, az első két hónap keserves meglepetésekkel is járt, kiderült, hogy a korábban 12-15 millióra becsült adósság eléri a 100 milliót, sorra jelentkeztek az egyre türelmetlenebb hitelezők, a válságmenedzselés a mai napig tart. Természetesen ezt is el kell végezni ahhoz, hogy tiszta lappal kezdhessünk a jövő év terveinek megvalósításába.- Hallhatunk valamit ezekből a tervekből? — Napra és szereposztásra kész műsortervünk van a jövő nyárra, ennek minden költségvetési vonzatúval kidolgozva, és ezeket a terveket a képviselői-testület már el is fogadta. Szerencsére a művészi múltunkból adódóan rendelkezünk egy komoly szellemi tőkével, és nem csupán a művek, de a díszletek, jelmezek egy része is a miénk. Valamivel kevesebb produkció kerül bemutatásra a Bakáts téren, de az adott egy hónapos játékidőn belül az előadások számát mégis növelni tudjuk. Verdi Requiemjével kezdünk a templomban június 23-án és 25-én, ezt követi a Légy jó mindhalálig musical változata. Pinczés István rendezésében június 30-tól, öt előadásban. A Requiemben Mészöly Katalin, Cserba Krisztina, Horváth Bálint, Kenessey Gábor énekel Kaposi Gergely vezényletével. A Légy jó mindhalálig szereplői közt lesz Vikidál Gyula, Földes Tamás, Szabó Gyula, Nagy Anikó és legutóbbi tárgyalásunk reményeként Gregor József is. Július 8-án Gershwin estet rendezünk, ez egyben a Benkó Dixieland együttes hagyományos koncertje is lesz. Július 13-tól négy előadásban játsszuk az Anna Kare-
