Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. január / 1. szám
Kétezer Ferencváros nina című musical-operánkat Nagy Anikóval a címszerepben, Sasvári Sándorral Vronszkij, Harsányi Frigyessel Karenin, Földes Tamással Levin, Szinetár Dórával Kitty szerepében. Fontos szereplője lesz még a produkciónak Vikidál Gyula, a fiatal - és a Bakáts téri október 23-i műsor szereplőjeként már megismert - Dión Mariann. Ezt az előadást én rendezem, a tavaszi kisvárdai bemutatóhoz hasonlóan, a Várszínház a mostani előadáshoz is komoly segítséget nyújt. Július 21-től három előadásban játsszuk Erkel Ferenc örökérvényű művét a Bánk bánt, Koltay Gábor rendezésében, a Szabadtéri Színpadok Igazgatóságával közös produkcióban. A címszereplőt Molnár András, Gertrudis Mészöly Katalin, Melinda Pitti Katalin, Tiborc Miller Lajos, de talán Melis György is vállalja a szabadtéri szereplést, mi nagyon szeretnénk!- Egy utolsó kérdés, de most Konrád Katalinhoz.: milyen érzés Miklós Tiborral dolgozni, a Tóth Antal mellett töltött több évi munka után?- Én nem éltem meg olyan drámaian a helyzetet, mint néhány kollégám. Az ügy súlya sokkal nagyobb, mint a személycsere és bármi, amely érzelmi kérdést jelent. A múlt természetesen mindannyiunkat kötelez, de ezt Miklós Tibi is velünk együtt vallja. Vele már korábban is nagyon jó munka- kapcsolatunk volt, a Kht.-n belül, a pénzügyi gondok ellenére, kitűnő a hangulat, most már mindenkit a jövő érdekel. Azt is tudjuk, hogy Tibor sokkal markánsabb egyéniség, mint sem hogy csak a régi gyakorlat folytatódjon tovább. Egy igazgató igenis rá kell nyomja személyisége bélyegét a színházra, s ez a jövőben új arculatot jelent a számunkra.- Köszönöm a beszélgetést és őszintén kívánok sok sikert. Gervai Anikó Ha Önök olvassák ezeket a sorokat, akkor immár bizonyosra vehetik, hogy megúsztuk a világvégét. Akkor már túl vannak a macskajajos újév-reggelen, s mint tudjuk, annál kevés borzasztóbb dolog van. Legalábbis egyik barátom szerint, akinek fennen hangoztatott életelve az úgynevezett pozitív hozzáállás, amitől én személy szerint kiütést kapok, főleg, ha akkor vigyorogják a képembe ezt az utolérhetetlen tanácsot, miközben omlik össze köröttem a világ, s az élet nevű expresszvonat épp fékezés nélkül halad át rajtam. Legutóbb karácsonykor dobtam ki az illetőt bölcsességestől, persze a szeme se rebbent, mosolygott rendületlenül, gondolom, az előállott helyzet módfelett pozitív oldalát mérlegelte, nevezetesen, hogy akkor most egy darabig nem kell kommunikálnia velem, akinek megingathatatlan meggyőződése, hogy igenis, volt, van és lesz is rosszabb az újévi macskajajnál. * Egyébként meg, ami a világvégét illeti, máig nem jutottak dűlőre ama kérdésben, hogy akkor most vala-e az ezredforduló, avagy csak egy év múlva lészen? Néha azt gondolom, mindegy, hogy a még a XX. vagy már a XXI. század januárja virradt ránk, hiszen még a középkor sem ért véget. Új pestisek támadnak, égetnek, barbár hordák söpörnek végig a városokon, alkimisták sózzák ránk hamis aranyaikat, és Gutenberg okos betűit kurziválják irigy íródeákok. Hát igen, mostanában valóban nehéz szert tenni pozitív életszemléletre, még akkor is, ha az ember tudván tudja - mert folyton azt hallja-olvassa -, hogy a tartósan negatív gondolatok infarktust, rákot és egyéb nyavalyákat szülnek, vagy legalábbis hipochonderré tesznek. Ha már nagyon megülik agyunkat az effélék, gondoljunk arra, mennyi mindent átéltünk, megúsztunk 1999- ben, s máris folytathatjuk szokásos januári tevékenységeinket, úgymint fogadkozások, nagy-nagy elhatározások drámai meghozatala és még drámaibb bejelentése. Ezek általában óriási energiákkal töltik fel az embert, amely energia egészen addig hajt, amíg span- nolni tudjuk magunkat. Innentől meg már alkat kérdése az egész. Ha már így elborongtunk éveken, ezredeken, korokon és elmeállapotokon, hadd idézzek egy okos embertől, akit én pszichiáter helyett tartok. Ez az úr - még az ókorban - nagyon bölcs dolgokat fogalmazott meg, ráadásul határozottan pozitívnak mondható az élet- szemlélete is, annak ellenére, hogy élete során volt része pestisjárványban, földrengésben, katonai lázadásban, véget érni nem akaró háborúzásban, elhatalmasodó gazdasági válságban. Marcus Aureliusnak hívták. Ezt mondta: „Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta... minden izgalom tehát a belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Állandóan gondolj rá, hogy mennyi változásnak voltál már te is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.”- garamvölgyi December 2-án, az FMK-ban a gyermekek biztonságosabb közlekedése érdekében óvodás műsoros délutánt rendeztek a BRFK IX. kerületi kapitánysága, a Ferencvárosi Közbiztonsági Alapítvány és a Ferencvárosi Polgármesteri Hivatal támogatásával. 11 kerületi óvoda indult a vetélkedőn önálló műsoraival. Megtudhattuk, hogyan közlekedik Krampuszka, láthattuk Csepp kis Mártát és a jelzőlámpát, továbbá izgulhattunk a fehér nyúlért, aki épp a villamos sínre ült le. A versenynek csak győztesei voltak, és a szép előadásokért jutalmul a Mikulás személyesen látogatta meg a gyerekeket. Bárcsak az utakon közlekedő felnőttek is kiérdemelnék a Mikulás látogatását! Kép és szöveg: Somfai
