Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. március / 3. szám
12 Ferencváros Nemzeti Színház és Néprajzi Múzeum Nálunk létesülnek? Lehet, hogy az új évezredben két kimagasló közintézménnyel gyarapszik kerületünk? Mielőtt azonban még igen elbíznánk magunkat, gyorsan kijelentjük, hogy a kérdés egyelőre költői... habár...? Merthogy az 1999-es esztendő első két hónapjában némi remény csillanhatott fel a ferencvárosiaknak: történt ugyanis, hogy a kormány és a főváros vezetése közötti tárgyalások közben felvetődött az új Nemzeti Színház helyszínének kérdése, s itt szóba került az a lehetőség is - a Városliget széle és a budai Ganz gyár mellett -, mely szerint egy Közraktár utcai telek megfelelő lenne. (Részleteket nem hoztak nyilvánosságra, de nagyon valószínű, hogy a kerületi részletes rendezési terv alapján amúgy is megtisztítandó, az ott lévő épületeket lebontásra ítélő elképzelés szerint a Közraktár, a Czuczor, Lónyay és a Mátyás utca által határolt terület jött számításba.) A Kossuth téren lévő Néprajzi Múzeum kiköltöztetése kapcsán pedig olyan elképzelések is napvilágot láttak, amely a közintézményt a volt Mária Terézia laktanya Üllői úti épületébe helyezné át. Mint kerületüket szerető emberek, nyilván egyik elképzelés ellen sem tiltakoznánk, sőt üdvözölnénk, támogatnánk ezeket a terveket. Mindamellett lapzártánkig a fenti elgondolások megvalósítását a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában és a Főpolgármesteri Hivatalban nem erősítették meg, de nem is cáfolták. S ha már a Nemzeti Színházról esik szó, feltehető a kérdés: és ki tervezné? Mert bizony nagy építészünk több mint száz éve meghalt: Ybl Miklós 1881 januárjában hunyt el Budapesten, és úgy, hogy egyetlen „tendert” sem nyert. Életének hetvenhét esztendeje alatt nem pályázatok írásának és beadásának nyűgével bajlódott, hanem hivatásához méltón - tervezett, épített. Még fiatalemberként Károlyi István gróf fóti kastélyát, a kaplonyi és a fóti templomokat. Festetics, Károlyi, Pállfy, Wenckheim vagy Degenfeld grófok palotái is Ybl elképzelései szerint valósultak meg. Hazánk számos középülete is a nagyszerű építészt dicsérik, így többek között a Nemzeti Lovarda, a Várkert bazár, az Operaház, a Kúria épülete, a Duna-parti Vámház, a lipótvárosi bazilika, a ferencvárosi templom vagy az új királyi palota, a Rác-fürdő, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár székháza és még számos magánház, templom. Történt pedig - igen nagy valószínűséggel - mindez a következőképpen: a megrendelő felkereste a Mestert, nagyjából elmondta, hogy mi az elképzelése, talán még azt is, hány koronát szán az építkezésre, Ybl Miklós pedig elfogadván a MEGBÍZÁST, elvégezte a munkát. Ami a középületeket érinti, ott sem lehetett sok vita. Andrássy Gyula gróf, a magyar főváros nagy ál- modója, nagyszabású városrendező terveinél elsősorban Ybl tanácsait kérte ki, vette figyelembe. Mert hiszen az akkori Magyarország első számú építészének háta mögött már ott állt egy életmű. Andrássy Gyula gróf tehát nem írt ki „tendert”, tudta mit akar, s azt is, hogy elképzeléseit kivel valósítsa meg. MEGBÍZTA így a kor legjelesebb építészét. MEGBÍZTA, mert BÍZOTT benne. Pedig ez az eljárás, mai fogalmainkkal, bizony nem „demokratikus”! Az utókort azonban valószínűleg ez izgatja a legkevésbé. Sokkal inkább foglalkozik az épületek máig ható erejével, szépségével, funkcionalitásával. Ma is van ilyen magyar építészünk... J. P. Ferencváros hírességei Ili. Bártfay László 202 éve született a reformkori magyar irodalom egyik fontos alakja. 1797. május 6-án látta meg a napvilágot az Abaúj megyei Felsővadászon. Tanulmányait Kassán végezte, majd királyi táblai jegyzőként 1817- ben Pestre költözött, 1819-től pedig a gróf Károlyi család titkára lett. Ugyanebben az évben megismerkedett Kisfaludy Károllyal, aki a majd 1822-től évente kiadott Auróra című almanach szerkesztőjeként az új irodalmi törekvések népszerűsítésére, az olvasóközönség nevelésére törekedett, maga köré gyűjtve a fiatal írónemzedék számos képviselőjét. Mivel Kisfaludy lakása szűknek bizonyult összejövetelek rendezéséhez, Bártfay felajánlotta saját otthonát e nemes célra. A Károlyi család az Üllői út 17. sz. alatt építtetett egyemeletes házat tisztviselői és a családi levéltár számára. Bártfay és felesége is itt kapott állandó szállást, s ebben a lakásban találkoztak rendszeresen az irodalom megújításán fáradozó olyan literátorok, mint Vörösmarty, Kölcsey, Bajza József, Czuczor Gergely, Toldy Ferenc, de megfordult még itt Deák Ferenc, Wesselényi Miklós és a magyar nemesi reformnemzedék számos kiemelkedő alakja. 1826-ban itt alakult meg az Auróra kör, lett a magyar irodalmi élet központja, s vált így méltán Bártfay László is az irodalomtörténet részévé. Maga is írt néhány verset, vígjátékot, útirajzot, de legnevezetesebb művének kéziratban maradt naplója tekinthető. 1831-ben a Tudományos Akadémia levelező, Kisfaludy halála után pedig az Auróra körből 1836-ban alakuló Kisfaludy Társaság alapító tagja lett. A Bártfay által lakott Üllői úti épület már régen nem áll. 1838-ban a nagy árvíz olyan súlyosan megrongálta a házat, hogy feleségével együtt kénytelen volt a Hatvani utcában levő Károlyi palotába költözni. Bártfay egyébként Wesselényi Miklós oldalán részt vett a mentésekben, ezért aztán saját értékei, hatalmas mennyiségű irodalmi levelezése és iratai szinte kivétel nélkül odavesztek. A most is álló épületet gróf Károlyi György 1859-1862 között Ybl Miklós tervei alapján építtette. A ház a valamikori Három Pipa utca sarkán áll, mely utcát a Kisfaludy Társaságra emlékezve Kisfaludy utcának akarták nevezni, de azután 1879-ben Erkel Ferenc nevét kapta. A ház Erkel utcai részén tábla emlékeztet arra, hogyan járult hozzá Bártfay László a magyar irodalom megújításához. Gönczi Ambrus (Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
