Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. augusztus / 8. szám
10 Ferencváros Ferencvárosi Ünnepi Játékok, 1999. Komolyzene a Bakáts téren (II.) Igazi különlegességet ajándékozott a budapesti zeneszerető közönségnek a Ferencvárosi Ünnepi Játékok szervezőbizottsága. 1865-ben John Henry Newman (a későbbi bíboros) verset írt Gerontius álma címmel, amelyet barátja haldoklása ihletett: Gerontius (görögül öregembert jelent) haldoklik, s lélekben egy láthatatlan világba tett utazásról álmodik. Edward Elgart 1900-ban megbízták egy kórusmű írásával a Birminghami Fesztiválra, s ő ezt a verset választotta, mely elmondása szerint 8 éve az elméjében bujkált. A mű stílusa majdnem operai, sok recitativóval, Wagner-i vezérszólammal és Mahlert idéző hangulati elemekkel. Az első részben Gerontius szembenéz a halállal, a második részben lelke átkerül az örökkévalóság békéjébe. Kiváló előadásokon szólalt meg a mű a Bakáts téri templomban június 23-án és 26-án, amelyekben közreműködött a BM Duna Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Kórus, a Nemzeti Énekkar (karigazgató Antal Mátyás). A szólisták: Lukin Márta és Rácz István, az Operaház tagjai, Timothy Bentch, a Szegedi Nemzeti Színház tagja voltak. Vezényelt Alan Tongue, aki Angliából érkezett a Ferencvárosba. Webber Evita című musicaljét adta elő június 24-én, 25-én és 27-én a Sztárock Színház, Détár Enikő, Füredi Nikolett, Homonnay Zsolt, Bardóczy Attila és Lengyel Gábor főszereplésével. Az előadás előtt a művészeti vezető-karmesterrel, Vár- konyi Mátyással beszélgettem a musicalszínház magyarországi helyzetéről. Az immár Sztárock Színház néven működő rocktársulatról szólva Vár- konyi Mátyás elmondta: - Amikor az állami Rockszínházi létünk 1996 elején megszűnt, akkor úgy gondoltam, megpróbálunk új utakat keresni a színházcsinálásban. Végül is a Rockszínház és az összes többi színház válsága valami olyasmit jelzett, hogy az egész struktúrával probléma van, nem tud működni az állami finanszírozási rendszer. A Bokros-csomag idején, az állami költségek lefaragásakor az is felmerült, hogy a Rockszínház mint épülettelen színház, tulajdonképpen állami támogatásból él, innen lehet hát legkönnyebben elvonni a támogatást. Amit elvontak, az vagy máshova került, vagy beépítették az Operettszínház költségvetésébe, ezáltal az Operettszínház anyagilag megerősödött. Ekkor gondoltam úgy, hogy megpróbálom ezt a műfajt új alapokra helyezni. Már a kezdetek kezdetén, a nyolcvanas évek elején is ilyen felállásban képzeltem el a színházat, de akkoriban még megvalósít- hatatlannak tűnt, hogy egy színház, akárcsak félig is privát formában vagy államtól függetlenül, kontrollálatlanul működjön. ‘96-ban azokkal az emberekkel, akik velem maradtak, Németországban kezdtünk turnézni. Ez a fellépési lehetőség egy régebbi kapcsolatnak volt köszönhető, ugyanis ekkorra realizálódott a Dorian Gray című darabom bemutatója Németországban német nyelven, ezzel teremtettük meg a színházunk anyagi alapjait is. Ezt követte az Evita, szintén németül, amellyel mindmáig tuméz- gatunk és most Magyarországon is ezzel az Evitával debütálunk mint Sztárock Színház.- Van utánpótlása a műfajnak? — Sokkal inkább, mint amikor elkezdtük, mert azóta felnőtt két-há- rom generáció, amelyik a musicalt már professzionálisan tanulja, egyre tehetségesebb és felkészültebb fiatalok kerülnek a pálya közelébe, ráadásul már van előzménye a műfajnak, tehát lehet miből tanulni, okulni. Most tényleg csak a gazdasági rész a kérdéses, hisz csak abban lehet és szabad gondolkodni, ami az anyagi lehetőségeken belül van, meg kell tehát tanulni kigazdálkodni a produkciókat. * A Benkó Dixieland Band és barátai, Dunai Tamás és a Budapest Dixieland Band adtak nagy sikerű koncertet június 29-én. Július 2-án és 3-án a Győri Balett vendégjátékával balett zárta a ‘99-es Ferencvárosi Ünnepi Játékokat. Ezen a két estén is zsúfolásig megtelt a nézőtér, sőt, a többi előadáson zenekari árokként szolgáló színpadelőtér is, de ezen igazán nincs mit csodálkozni, hiszen a társulat Vivaldi Stabat Mater, a Trójai játékok és Paco de Lucia Entre dós aguas című darabjának hangfelvételére klasszikus stílusban táncolt. A balettelőadást külföldi vendégművészek (Robert Cohan és Robert North) kore- ografálták. Azt ugye mondanunk sem kell, hogy óriási sikert arattak. Mezey Róbert
