Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. augusztus / 8. szám
Ferencváros FÓRUM Ingatlanügy a Ferencvárosban Június utolsó napján a Fővárosi Önkormányzat Fidesz-MDF- MKDSZ frakciója nevében Tirts Tamás sajtótájékoztatón jelentette be, hogy visszaélést sejtenek egy ferencvárosi ingatlanügylet mögött. A frakcióvezető szerint a Ferencváros tíz ingatlant engedett át a DOM IX. Kft.-nek, abból a célból, hogy a telkeken lakóházak épüljenek. A kft. nem épített házakat, azonban a kerület peren kívül megegyezett velük, hogy 15 millió forint kártérítést fizet a cégnek. A Ferencvárost 50 millió forint kár érte - állapította meg Tirts Tamás. A sajtótájékoztató másnapján Dr. Gegesy Ferenc polgármester cáfolta a fővárosi frakció vezetőjének állításait. A 43. számú állami építőipari vállalat adta át a vitatott ingatlanokat a kerület számára. 1995-ben, a telekkönyvi bejegyzés megtörténte után szerződést kötöttek a DOM IX. Kft.-vel, hogy négy (és nem tíz!) ingatlanon lakóházakat építsen. A megállapodás szerint a telkek tulajdonjoga csak a lakóházak felépülése után került volna a DOM IX. Kft. tulajdonába. Időközben azonban a volt 43. sz. állami építőipari vállalat felszámolója bírósági pert indított a telkek tulajdonjogát illetően. A földhivatal emiatt felfüggesztette a tulajdonjogi bejegyzést, így építési engedélyt sem lehetett kiadni az ingatlanokra, ezért a DOM IX. Kft. nem tudott eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettségeinek. A kft. 70 millió forint kártérítést kért a kerülettől, de végül 15 millióban peren kívül kiegyeztek. A Tirts Tamás állítása szerinti 50 milliós kárról nem tud a polgármester, és arról sincs elképzelése, honnan veszi az adatot a frakcióvezető. A kerület önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe és peren kívüli egyezség látszik a legoptimálisabb megoldásnak. A tulajdonosi bizottság ülésein a helyi ellenzék képviselői is egyetértettek a megegyezéssel, sőt a céggel történt tárgyalódelegációban is részt vettek, a végső szavazáson azonban nemet mondtak a korábbi egyezségre. Mozgáskorlátozottaknak A prof. Dr. Kováts István Alapítvány budapesti állandó lakással rendelkező súlyos mozgáskorlátozott fiatalok támogatására pályázatot hirdet, amely tanulmányok folytatásához, közlekedéshez, lakhatási, ill. munkavállalási feltételek megteremtéséhez szükséges tárgyak vásárlásához hozzájárulásként igényelhető. Az alapítványból pályázható összeg nem lehet több a pályázati cél költségének 25%-ánáI, de legfeljebb 30 000 Ft. Pályázni a 40. életév betöltéséig lehet. A pályázathoz kérjük mellékelni a súlyos mozgáskorlátozottságról szóló orvosi igazolásokat, valamint a családban együtt élők jövedelemnyilatkozatait. A névvel, címmel (és telefonszámmal) ellátott pályázatokat prof. Dr. Kováts István Alapítvány 1052 Budapest, Városház u. 9-11. címre kérjük beküldeni 1999. augusztus 31-ig. Augusztus Idén valahogy nem vágyom távoli, egzotikustájakra. Nemtudom, Önöknek is feltűnt-e, hogy nem igazán európai mostanság mifelénk az időjárás (sem). Van monszun, főn, trópusi eső, esküszöm, a múltkor kutyasétáltatás közben láttam, igen, láttam, mint egy animációs filmben, hogy nő a gaz. Amíg néztem, bámultam, legalább két centit nőtt. A növényeim is megbolondultak a meleg párától, már amelyiket meghagyott a vihar, a muskátlikat például mind elverte, a többi meg eszement, buja butjánzásnak indult, liánok nőttek, indák fonódtak egymásra, ellenséges zöldségek ölelkeztek össze és most fojtogatják egymást. Ráadásul büdösek a nyomorultak. De nem tudom élvezni a házi őserdőt, a családnak van egy kis telke a Dunánál, időnként onnan kell menteni a csatakos rokonságot, a folyó úgy jár le-föl, mintegy hastáncosnő hasa. Egész nyáron másról sem szól a beszélgetés, mint hogy tegnap mennyi volt a Duna és szerinted holnap mennyi lesz, apad vagy árad. Apám, mint afféle rendes pat- riarcha, minden áldott nap elmélyűl- ten hallgatja a vízállásjelentést a Petőfin, szemöldököt ráncol közben és hümmög, meg bólogat, mi meg vigyorgunk a háta mögött, tudván tudva, hogy egy árva kukkot sem ért belőle. (Nekem az tetszik nagyon, amikor halálkomolyan azt mondják: „hajóvonták találkozása tilos!”). Mi, többiek, az ősi módszer alapján szoktunk tájékozódni; ha bejön a folyó a nappaliba, akkor magas a vízállás. Ha eléri a lábakra épített ház teraszát, akkor egészen biztosan árvíz van. Ez az idén azért nagyon ciki, mert tavaly kölcsönkérte valaki a csónakot és kollektive elfeledtük, hogy ki. Nekem van egy sanda sejtésem egy illetőről, de a tényállás fennforgását az illető tagadja, ekképpen nem adja vissza azt a ladikot, amely kísértetiesen hasonlít a mienkre, igaz az tavaly még szürke volt, idén meg zöld, de ahol kopik a festék, ott határozottan egérszínű a csónak. De szerinte merő képzelgés az egész, így aztán, ha a nappali közelében folyik a lé, akkor nincs mese, evakuálunk, amíg száraz lábbal tehetjük, merthogy ugyebár nincs csónakunk. Legutóbb elnéztem az illetőt, amint idillien halászik szép zöld ladikjában, amelyet szürke foltok tarkítanak, s elfilozofálgattam azon, hogy miért engem büntet az Isten úton-útfélen efféle szomszédokkal. Aztán elszégyelltem magam, ehhez elég volt megnézni néhányszor a tévéhíradót, szóval nagyon úgy fest, hogy ezen a nyáron itt, Európa közepén a víz az úr! Ha tetszik, ha nem, erről fog szólni ez a nyár, már ami még hátravan belőle. Szóval megint ideje szétnézni szekrényben, gardróbban, ruhát selejtezni, bezsákolni a feleslegesnek ítélteket és megkeresni velük valamelyik segélyszervezetet. Alternatív programajánlatként javasolhatom még a családi kasszát lenullázó tanszervásárt, bár attól tartok, ezzel az ötlettel nem leszek népszerű a tanulóifjúság körében. Na jó, hagyják szeptemberre, megúszni úgysem lehet. Szerintem egyébként pompás augusztusi időtöltés a befőzés, tartósítás is, a nagy melegben elképzeli az ember, hogy a téli zimankóban csak kiballag a spájzba és nyári ízeket fal, úgyhogy most, hogy valami hasznosról is fecsegjek, megosztom Önökkel a családi uborka receptjét. Evekbe telt, míg apámból kicsaltam a titkot, ami ahhoz képest, hogy mindig mekkora cirkusz övezte az eltevési ceremóniát, kiábrándítóan egyszerű: Az uborkát üvegbe rakjuk és leöntjük forró, sós lével - egy liter vízhez öt deka sót számolunk. Légmentesen lezárjuk és kész! Ha kovászos uborka ízére vágyunk, tegyünk bele kaprot és fokhagymát is. Novemberben már fogyasztható. Addig is élvezzék a maradék nyarat, tűzre, vízre vigyázzanak, és ha rám hallgatnak, csak közjegyző jelenlétében adják kölcsön csónakjaikat. Garamvölgyi Kata
