Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1998. február / 2. szám

20 Ferencváros Házi színház a Ferencvárosban A kis herceg. Boldog herceg, Kék ma­dár, Süsü, a sárkány, Szegény Dzsoni és Árnika, Hókirálynő - címek egy színház sikereinek sorából. A szerepjáték az emberiség és min­den egyes ember életének kiteljesítője, és tanítója: önmagunkat és embertársa­inkat ismerjük meg közben, megtanul­juk megkülönböztetni a jót és a rosszat, átéljük a különféle élethelyzeteket, együtt szenvedünk és örülünk, együtt sírunk és nevetünk másokkal - ezekben a gyerekkori spontán és/vagy szerve­zett játékokban tesszük fogékonnyá a lelkünket az igazságra és a szeretetre, ezt az érzékenységet neveli és ápolja az emberi szívben a színház - már ame­lyik méltó erre a névre. Ez a színház - a Ludotéka Nagycsa­ládos Egyesület Ferencváros határán, az Üllői út és a Haller utca sarkán álló társasházban - ilyen. Az utóbbi eszten­dőkben október elejétől az addiginál is sűrűbbé válik a 164 lakás között a gye­rekmozgás, „Próba nálunk, gyertek!”, csapódik az ajtó, dobognak a lábak. A ház gyerekeinek apraja-nagyja életében egyre jelentősebb ez a kis házi színház, amelynek előadásaira mindig karácsony előtt kerül sor. Ajándék ez a ház lakóinak: a színjátszók és a közre­működők ajándéka az idősebb, egye­dülálló lakótársaknak és mindenkinek. S ajándékozni öröm: szívesen tanulják a gyerekek a szövegeket és a helyzeteket. Tavasszal némi töprengés és latolgatás után kiderül, melyik lesz az a darab, amely az önkormányzattól pályázati úton elnyerhető néhány ezer forintból - megtoldva a gyerekek és szüleik lelke­sedésével és leleményes áldozatkészsé­gével - színpadra állítható. Ez a színpad immár nem valamelyik lakás összenyi­tott szobáinak egyik sarkát, hanem ne­gyedik éve a Ferencvárosi Művelődési Központ nagyszínpadát jelenti. Pálinkás Lászlóné, hétgyermekes pedagógus édesanya a lelke ennek a há­zi színháznak, amelyben mindenkinek jut valamilyen szerep. A szülők leírhat­ják, fénymásolhatják a szövegkönyv példányait, varrhatják az egyszerűbb jelmezeket, pingálhatják a díszleteket, süthetik a süteményt a próbákon lelke­sen dolgozó művészeknek. A gyerekek pedig - érettségiző fiatalembertől az új­szülöttig - mind szerephez juthatnak. A szereposztásban a szervező-rendező pedagógiai érzéke is megnyilatkozik: mindenki neki való alakításra kap lehe­tőséget, évről évre mások juthatnak fő­szerephez. Andersen Hókirálynője a tavalyi karácsonykor is megmozgatta a házi színház gyerekeit és szüleiket. A Fe­rencvárosi Művelődési Ház nézőterén ott ült, aki csak tehette: a ház lakói hív­ták rokonaikat és ismerőseiket, a gyere­kek iskolatársaikat. Az előadást köve­tően a nézőtéren egyikük azzal fordult a mamájához: „mi miért nem csinálunk ilyet?” Ferencváros szülötte, József At­tila írta: „jó szóra is oktasd, játszani is engedd szép komoly fiadat” -, s lám, e két felszólítás össze is kapcsolható. Kipke Tamás ZÖLD hírek Zajterhelés Sajnálatos módon az utóbbi években a légszennyezés mellett a zajszennyezés mint környezeti probléma egyre inkább előtérbe került. A gyerekek nem tudnak odafigyelni az óvónőkre, tanítókra. Különösen rossz hatással van a gyermekek idegi- és egészségi állapotára, ha közvetlen kör­nyezetükben a zaj állandó, ill. az elvisel- hetőség mértékénél nagyobb. A tavalyi év végén, az ipari és a ke­reskedelmi létesítmények zajvizsgálatát követően - sor került a kerület több óvo­dája és iskolája környezeti zajterhelésé­nek felmérésére. Ez a vizsgálat 14 létesítményt érin­tett. Mértek az intézmények előtt, ill. az intézmények belső helyiségeiben - a vizsgált létesítmények funkciójának megfelelően - nappali időszakban. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a 14 intézmény környezete a közúti zaj szempontjából rendkívül eltérő. Pél­dául a közúti forgalommal szinte egyál­talán nem terhelt Epreserdő utcai, ill. Vá­góhíd utca 37. sz. alatti óvodák helyzete lényegesen kedvezőbb, mint a Gubacsi úti szakiskoláé, ahol a forgalom zaja még budapesti viszonylatban is jelentős. Bei­gazolódott, hogy a zaj szintjét jelentősen befolyásolja az útburkolat fajtája és mi­nősége is: különösen a nehézjárművek zajosak. A zajcsökkentés több formában kép­zelhető el. Például a közúti forgalom mérséklésével: erre azonban kevés lehe­tőségünk van. Védelmet jelenthet az épületek kerí­tésénél zajvédő fal létesítése, ez azonban intézményeinknél nem kivitelezhető, mi­vel többségük közvetlenül a közutak, forgalmas utcák mellett található. Részleges megoldást jelenthet vi­szont (ez tűnik ki a tanulmányból is) az épületek homlokzati nyílászáróinak hang- szigetelése. A hangszigetelési feladatokat az in­tézményeknek és az önkormányzatnak közösen kell megoldania. Amennyiben a környezetvédelmi keret lehetővé teszi, e programot a bizottság támogatni fogja. Sebők Endre a környezetvédelmi bizottság tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom