Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. január / 1. szám
E Ferencváros Utolsó lehetőségek iskolája Minden gyermek nagy várakozással megy az általános iskolába, többnyire már nyáron eljátsszák, hogyan kell táskával a hátukon iskolásként viselkedni. Később szép lassan kialakulnak a különbségek a gyerekek között, amelyek kevésbé értelmi képességeiket tükrözik, inkább szociális hátterük, szüleik foglalkozása és a pedagógushoz való viszonyuk mutatkozik meg tanulmányi eredményeikben. Tapasztalatok szerint az évek során a különbségek egyre nőnek, végül a jó tanulók gimnáziumba mennek, a rosszak gyakran munkanélküli irodák nyilvántartásába kerülnek, a közepesek szakmunkásképzőt végeznek. A fiatal felnőttek egy része elkezdi építeni karrierjét és némi hátránnyal 20-30 évesen esti gimnáziumban folytatja tanulmányait. A IX. kerületben egy ilyen intézmény működik, a Vendel utcai Ferencvárosi Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium. A felnőttoktatás sajátosságairól Kara Csa- báné igazgatónővel és Zöldy Béla igazgatóhelyettessel beszélgettünk. Az iskola a hetvenes évek elején indult, eleinte felnőtt korúak, harminc év felettiek jártak ide, akkor még támogatták a továbbtanulást a nagy cégek, például a Ganz-Mávag, a Vegyi Művek, az Óbudai Szeszgyár - emlékezik a régi időkre az igazgatónő. A nagy vállalatok megszűnése óta alig akad cégvezető, aki tanulmányi szabadsággal, munkaidő kedvezménnyel segítené a tanuló dolgozókat, ugyanakkor több helyen csak akkor tarthatja meg az alkalmazott az állását, ha leérettségizik. Ez a kényszermotiváció klasszikus példája, hiszen ki meri kockáztatni az állását, a család létbiztonságát. A diákok többsége manapság 20-25 éves. Ma már szinte lehetetlen középiskolai végzettség nélkül elhelyezkedni. Gyakori, hogy a nappali gimnáziumba sikertelenül felvételiző diákok 16 éves koruk után esti gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, ezért szerepel a Vendel utcai iskola nevében az ifjúsági szó. Ez az utolsp lehetőségek iskolája, mindenkit felveszünk, aki jelentkezik, egyedül az intenzív osztályoknál (amikben a tanulók fél év alatt sajátítják el egy gimnáziumi tanév anyagát) kötjük ki a 20 éves alsó korhatárt. Tanulóink java része hátrányos helyzetű. Gyakran csonka családból származnak vagy ők maguk elváltak, iskolás éveik alatt sikerélményben nem bővelkedtek, ezért csak nagyon jó tanárokat alkalmazunk, akik kiváló pedagógusok. A nappali tagozatokon használatos tankönyvekből tanítunk, a követelmény hasonló, mint bármelyik gimnáziumban - mondja az igazgatónő. És csakugyan, a tanári szoba falán bekeretezve függenek a tanulmányi versenyeken nyert oklevelek, köztük még egy Kazinczy-díj is, az első, amelyet felnőttoktatási intézmény diákja szerzett. Az első évfolyam beszámoló vizsgái után a legnagyobb a lemorzsolódás, átlagosan 25 százalék, a második évfolyamokban is abbahagyják páran az iskolát, aki harmadikig kitart, az a legritkább esetben hagy itt bennünket. A lemorzsolódók között nem csak rossz tanulók vannak, sok köztük a hármas-négyes átlagú diák. A végzősök közül évente nyolcán, tízen jelentkeznek felsőoktatási intézménybe, átlagosan kettőnek sikerül a felvételije. Egy volt diákunk utolsó éves az ELTE fizika tagozatán, nemrég tanároknak rendezett továbbképzésen előadóként szerepelt, iskolánk fizikatanára büszkén hallgatta őt. A levelező tagozatosok hetente kétszer járnak iskolába és egy év alatt háromszor kell beszámolniuk tudásukról. A fiatalok osztályában feleltetés és dolgozatírás is van, épp, ahogyan a nappali tagozaton. Az estiseknek hetente négyszer kell megjelenniük. Munka mellett tanulni nem könnyű, s hogy mennyire nehéz, arról az intenzív 3. osztályosokkal beszélgettünk. Éva 26 éves, kora reggeltől délután négyig dolgozik mint szövőnő, hétéves kislányát egyedül neveli.- Szeretek ide járni és valamennyi tantárgyat kedvelem, csak rettentő leterhelt vagyok, úgy érzem, semmire sincs elég időm - mondja.- Évának könnyű - veszi át a szót a 21 éves Csaba -, nagyon jó esze van, könnyen tanul. Nekem sokkal többet kell tanulnom, mégsem olyan jók az eredményeim. Csaba szakközépiskolában kezdett, aztán abbahagyta, majd jött a katonaság, és most rádöbbent, hogy az érettségire szüksége van. Jelenleg nincs munkája, a szülei támogatják, most csak a tanulással kell foglalkoznia. A 27 éves Szilvi Dunaújvárosból költözött nem régen a fővárosba. Varrónő szak- képesítéssel rendelkezik, bevallása szerint eddigi iskoláiban az volt a legjobb, amikor befejeződtek. Egy-egy kudarc után már többször gondolt rá, hogy abbahagyja a gimit, de osztálytársai sikerrel bíztatták a folytatásra. Juditnak fodrász képesítése van, jelenleg háziasszony, két kamaszkorú gyermekét neveli. Gyenge pontja a matematika, habár néha sikerül segítenie általános iskolás gyerekeinek a matek házifeladat megoldásában.- Csak nehogy megtudják, hogy néha még annak is örülök, ha egy tárgyból kettesre vizsgázom... K. L.
