Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1998. január / 1. szám

Felújítások - a lakók igényei szerint Nívód íj és polgári elégedettség Előző számunkban beszámoltunk a kerület legújabb építészeti trófeáiról, amelyeket a rehabilitációs munkákért kapott Ferencváros. Bukovszki And­rást, a Felújítási Iroda vezetőjét ezért nemcsak a számszerű eredményekről kérdeztük, hanem arról is, hogy miben rejlik a siker titka. Utánajártunk Tervezési hibák, nem megfelelő növény­zet, fertőző szökőkút, hiányzó gumitég­lák, balesetveszélyes hinták és bokrok, kerékpározásra alkalmatlan burkolat, bűzlő kutya-WC, kilazult padok, rozsdá­sodó vasak, garázdálkodó kamaszok, nagy ritkán előforduló parkőr jellemzik Budapest minta-játszóterét, a Tinódi par­kot - hozta szerkesztőségünk tudomására Kiss Zoltán Sándor. Olvasónkkal közö­sen terepszemlét tartottunk és szomorúan állapítottuk meg, hogy a nem kevés költ­ségen létesült park csakugyan elhanya­golt. A bejárati ajtó ütközője letörött, ezért a visszacsapódó ajtó kisgyennekek számára veszélyes lehet. A hintát tartó csavaranyák nincsenek kontra anyával vagy más megbízható módon rögzítve, könnyen meglazulhatnak, a szülők csa­varkulccsal járnak a térre, mert egy bale­set már előfordult a hintát rögzítő csavar kiesése miatt. A mérleghinta környékére lerakott gumitéglák hiányoznak, többsé­gük a szökőkút medencéjében található. A szökőkút kifolyóját vandál kezek már régen letörték, a kiálló éles fémcsőnk baleset forrása lehet. A vízösszefolyó fémrácsainak egy részét feltehetően vala­melyik haszonvas telepen találnánk meg. Az esőbeálló és a pergolák vascsövei rozsdásodásnak indultak. A labdarúgásra elkülönített rész, a dühöngő vasrácsa kö­zül néhányat erős emberek kifeszítettek, most lándzsaként meredeznek. A padok rögzítése kilazult, billegnek, ráadásul így könnyen megeshet, hogy - mondjuk úgy -jogosulatlanul használatba veszik őket. (Folytatás a 7. oldalon.)- Bukovszki úr! Ön ugyan legutóbb, a FIABCI ingatlanfejlesztési nívódíj át­vétele után úgy fogalmazott, hogy nem a szakmai elismerés a lényeg, mert a rehabilitáció nem elsősorban építészeti kérdés. De azért nem hi­szem, hogy hidegen hagynák a sike­rek... — Természetesen jóleső érzés, ami­kor a szakma is honorálja erőfeszítése­inket, de a siker igazából a lakásbérlők elégedettségén mérhető le, miután komfort nélküli avult lakásaikból a mai színvonalnak megfelelő, korszerű lakásokba költözhetnek vissza. A leg­nagyobb elismerés számunkra, amikor az emberek ilyenkor megköszönik fá­radozásainkat. A FIABCI pályázatán elért első díj­nak nem csupán azért örülök, mert je­les építészek egyébként valóban nívós műveit előztük meg, hanem mert a zsű­ri olyan munkát díjazott, amely a la­kosság életkörülményeit, közérzetét alapvetően megváltoztatja, kelleme­sebbé teszi. A rehabilitáció szakmailag (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom