Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. december / 12. szám
6 Ferencváros Játszani is engedd A Dzsumbuj gyermekeit fogadta a kerületi rendőrkapitányság november 6-án az Illatos úti rendőrőrsön. Az ötlet Gé- mesi István kapitánytól származik.- Tudjuk, hogy itt olyan szociális helyzetben lévő gyermekek élnek, akiknek nincs lehetőségük közel kerülni, megismerkedni a számítógépekkel — mondja Gémesi István. - Márpedig ez 1997-ben egy átlagos családnál nem jelent különösebb gondot. A Családsegítő vetélkedőt szervezett, mi meg játék- programot tettünk a gépbe - jöjjenek, játsszanak! Tudom, hogy ez a lehetőség milyen nagy dolog az itteni gyerekeknek. Én magam sem kifejezetten gazdag családban nőttem fel, emlékszem még, milyen nagy dolog volt az idő tájt egy kerékpár. Ha sikere lesz ennek a rendezvénynek, rendszeressé tesszük és akár kéthavonta is megnyitjuk az őrsöt a gyerekek előtt. Egy kicsit nyitottabbá szeretnénk tenni a rendőrséget.- Ez a környék híres a „közbiztonságáról”. Az őrs kétéves működésével változott a helyzet?- Itt főleg az egymás sérelmére elkövetett bűncselekmények voltak jellemzőek. Ez jelentősen visszaszorult, ha nem is szűnt meg teljesen. A gépkocsiban hagyott tárgyaknak továbbra is nagyon hamar lába kél... Az itt élők nyolc- van-kilencven százaléka munkanélküli, egyrészük megélhetési forrása a lopás. Almási György főtörzszászlós szeptembertől irányítja az Illatos úti rendőrőrs munkáját.- Nehéz rendet tartani a környéken - mondja Almási György. - Egy kicsit talán szélmalomharcnak is látszik. Az itt- élőket valamilyen más módon kellene „rendszabályozni”, ami nem igazán rendőri feladat. Ezek az emberek any- nyira a társadalom perifériáján élnek, hogy számukra természetes a bűncselekmény elkövetése. Tisztelet persze a kivételnek, mert szerencsére kivétel is sok van.- A dzsumbuj-beliek, a környék lakói kérik az ó'rs rendőreinek segítségét? Mernek-e rendőrhöz fordulni az emberek?- A problémának ez a másik oldala. Itt történnek olyan bűncselekmények, amelyeknek nem egy, de több tanúja is van. Október 30-án például kulccsal mentek be az egyik lakásba és ellopták az ajtót, az ablakokat. Ezt lakott folyosón úgy megcsinálni, hogy senki se lássa: lehetetlen. De nincs tanú. Mindenki tudja, ki a „hunyó”, ám senki nem meri megmondani. Ha akad ember, aki nekünk el is mond egy-egy esetet, a bíróságon már nem tanúskodik. Márpedig a bizonyításhoz az kellene. Az én véleményem, hogy a lakóknak kell összefogniuk, mert mindenkit nem tudnak megfélemlíteni a bűnözők. Ez a lényeg, hogy a bűnözők rájöjjenek: nem félnek tőlük a lakók. H. Á. „A művészeten kívül semmi sem létezik” Az életnek, a világnak, az emberi kapcsolatoknak örülni kell. Életvitelünkben, életfelfogásunkban a tökélyre kell törekednünk. A vegetálás egyet jelent a halállal - vallja ars poeticájában Somogyi Gyula, aki gyűjtőszenvedélye kiteljesedéseként 1995 októberében nyitotta meg „010” (semmi-Művészet-semmi) nevű galériáját, azzal a céllal, hogy a mai kortárs művészeknek bemutatkozási és kiállítási lehetőséget adjon. Idén, november 18-án Sándor György nyitotta meg a negyedik kiállítást, melyen Sinkó Veronika festőművész és Kun Éva keramikus műveivel ismerkedhet meg a látogató. (A kiállítás december 5-ig látogatható a Közraktár utca 22/A-ban, a 010 Galériában.) Sinkó Vera festményrészlete Kun Éva „Lány” c. kerámiája
