Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. május / 5. szám
Ferencváros 11 Apáczai kései utóda hűséges ferencvárosi A háta mögött kincset érő könyvek sorakoznak. őrzik a latin irodalom és tudomány örökbecsű alkotásait, későbbi korok tudós elméinek munkáit. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem latin tanszékének egyik szobájában beszélgetek Ritoók Zsigmond professzorral. Elegánsan öltözve, sötétkék zakóban, szürke nadrágban és fehér ingben, nyakkendősen ül velem szemben; s én mégis fekete talárban, fövegben látom, amint nagy pedagógus elődjét, Apáczai Csere Jánost személyesíti meg a Budapesti Református Gimnázium - a legendás Lónyay - oratóriumának színpadán, Kovách Aladár Téli Zsoltár című drámájában. Alighanem már ötven esztendővel ezelőtt lobogott benne az a szenvedély, amellyel hosszú évtizedek óta végzi tanári munkáját. Most a hajdani kisdiák kérdezi az egykori nagydiákot, megadván az őt méltán megillető titulust, de mellőzvén az önözést.- Professzor úr! A Magyar Kultúra Napja alkalmából Pázmány Péter díjjal ismerték el „tudományos és oktatói” tevékenységedet. Mit dolgozol jelenleg tanárként, tudósként?- Minden évfolyamon tanítom a latin szakosokat, szövegeket olvasunk. Emellett ugyancsak a latinosoknak görög irodalomtörténeti előadásokat tartok, és minden félévben hirdetek speciálkollégiumot is. Most éppen Horatius ódáit elemezzük. Kutató munkám viszont a göröghöz kötődik, a görög esztétikai gondolkodás történetével foglalkozom. Új fordítást készítettem Arisztotelész Póétikájából, most a művel kapcsolatos magyarázatokon dolgozom. Emellett természetesen vannak alkalmi feladataim is: konferenciákon, kongresszusokon veszek részt, tartok előadást; s az Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztályának elnökeként jócskán akadnak adminisztrációs feladataim, kötelezettségeim is. Számomra azonban a legfontosabb a tanítás. Nagyon szeretek tanítani.- Kézenfekvő a kérdés. Hogyan látod a latin nyelv tanításának helyzetét?- Ami örvendetes: megnőtt az érdeklődés, az igény a latin iránt. Ami elszomorító: sok a bizonytalanság. A kiforratlan nemzeti alaptanterv rendelkezései kezdetben rendkívül mostohán bántak a latinnal. Ez ellen tiltakoztunk, és annyit sikerült elérnünk, hogy a gimnáziumban második idegen nyelvként tanítható a latin. Ugyanakkor még az is kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán második idegen nyelv. Engem az vigasztal, hogy a latin - és a görög - kultúra annyi mindent kibírt hosszú évszázadokon át; s bízom benne, hogy ezeket a nehézségeket is túl fogja élni.- Szükséges-e a latin nyelv tanítását megindokolni, „megideologizál- ni”?- Azt hiszem: nem. Az ókori latin irodalom alkotásai ugyanis a mai kor legégetőbb kérdéseire is választ adnak. Egy példa. Vergilius Georgikonja a felületes olvasó számára egyszerűen a földművelésről szól, ám ennél sokkal több van benne. Például a környezetrombolás és -védelem problémája. Egyrészt nagyszerű dolog, hogy az ember beleavatkozik a természetbe, t formálja maga körül a világot. De - napjainkban erre számos példa akad! - tudni kell, hol a határ. A túlzott, a felelőtlen beavatkozás pusztít.- Váltsunk témát! A szó minden értelmében ferencvárosi polgár vagy...- Ugyan az Üllői út másik oldalán születtem, de ha kinéztem az ablakon, a Ferencvárosra láttam, s 1940 óta lakom ugyanabban a Mátyás utcai lakásban, régi bútorok között, s hála Istennek 96 esztendős édesapám, 91 éves édesanyám és könyvtáros feleségem társaságában. Nagy kötődést jelent a kerülethez az iskola is. Nyolc éven át voltam a Budapesti Református Gimnázium növendéke, s ebben az intézetben nemcsak tanítottak kiváló tanáraim - köztük Kondói Kiss József, Ravasz János, Kelemen Mihály, Papp Elemér és mások -, hanem neveltek is. Emberségre, keresztény hitre.- A mai napig is hívő református vagy...- Hatvan esztendeje vagyok a Kálvin téri gyülekezet tagja. Ott konfirmáltam, ott kötöttem házasságot. Ma presbiter és missziói gondnok vagyok, tehát a lelki gondozás világi felelőse.- Befejezésül: hallgatva-nézve a rá- diót-televíziót, olvasva az újságokat, aki - akárcsak Te-a Lónyay ban tanult latinul, botrányos tájékozatlanságoknak lehet tanúja. Primitív nyelvtani hibák virítanak akár szalagcímekben is...- Erre csak azt mondhatom: aki nem tud latinusul, ne beszéljen latinusul. Vagy méginkább: minél többen tanuljanak latinusul. Morvái István Ritoók Zsigmond 1929-ben született Budapesten. Középiskoláit a fővárosban végezte, majd a Pázmány Péter, illetve Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen szerzett magyar-latin-gö- rög szakos tanári diplomát. Hat esztendeig az egyetem görög tanszékén dolgozott, majd tizenkét éven át a Martos Flóra Gimnázium tanára volt. 1970 és 1986 között a Magyar Tudományos Akadémia ókortudományi tanszéki kutatócsoportjának volt tudományos munkatársa, majd főmunkatársa; 1986 óta az ELTE egyetemi tanára, 1986 és 1991 között a latin tanszék vezetője.
