Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. április / 4. szám
LAKÓHÁZFELÚJÍTÁSOK A FERENCVÁROSBAN Az 1993. évi lakástörvény egyik lényeges rendelkezése az, hogy az 1994. évtől kezdődően a lakáseladásokból befolyó összegek a lakásszektorban kerüljenek felhasználásra. Kerületünk önkormányzata már e törvény megalkotása előtt is ebben a szellemben gazdálkodott, így került sor - többek között - a Haller utca 22. sz. lakóház teljes felújítására és ezzel együtt a korszerűsítésére. A ház eredetileg 27 db, többségében szoba-konyhás komfort nélküli lakásból és 2 üzlethelyiségből állt. A ház az 1952. évi államosítás óta felújításban nem részesült. Állapota, külső képe ennek megfelelően igen elhanyagolt volt. (A földszinti lakások vizesek, gombásak, a födémek veszélyes állapotúak, a függőfolyosók aládúcoltak voltak.) Az önkormányzat testületi döntése alapján a felújítási munkák 1992 októberében kezdődtek. Ezt megelőzően valamennyi lakó kihelyezése megtörtént, részben más végleges, részben ideiglenes lakásba. A ház teljes áttervezése során úgynevezett lakásösszevo- násos korszerűsítéseket terveztünk, ami azt jelenti, hogy a komfortosításokat 9 megszüntetett lakás alapterületének felhasználásával oldottuk meg. Az így keletkezett lakások közül 12 db 34 m2-es, egyszobás, komfortos és 6 db 50 m2- es kétszobás komfortos lett, valamennyi gázfűtéssel ellátva. A kivitelezés költségei 51 millió forintot tettek ki. A lakók visszaköltözése 1994 januárjában megtörtént. Tudomásunk szerint valamennyien a legnagyobb megelégedéssel foglalták el szépen felújított, korszerű lakásaikat. Bukovszki András Ferencvárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Felújítási Iroda vezetője BESZÉLJÜNK HELYESEN Egy csokrot nyújtok át Önöknek közlésre a nyelvi zöldségekből, melyekkel naponta találkozom, de a kigyomlálásukhoz nincs más módom, az Önök nyújtotta lehetőségen kívül. Remélem ezt is jószándékú, nevelő célzatú, közérdekű írásnak veszik. Egy rendőr büntető szankciót helyezett kilátásba. Azonos fogalmat egy mondatban elég egyszer kifejezni. Valaki illetékes nyilatkozta, hogy a szabályokat megszegőnek meggyűl a baja a hatóságokkal. A fertőzött seb meggyűl, de valakinek meggyűlik a baja valakivel. Az ikes ige azért van, hogy helyesen használjuk. Van, aki intézkedést hoz folyamatba. Bőven megfelel és talán hatásosabb is, ha csak egyszerűen intézkedik. Azt mondja a szerencsekerék játékosa, hogy megfejteném, megmondanám. Ha már nincs más választása, mert elfogytak a mássalhangzók és tudja a megoldást, mondja azt, hogy megfejtem. Nem ide kell a feltételes mód. Sokan összekeverik a végett szót a miatt szóval. Rokon szavak, de a végett azt jelenti, hogy céljából; azért, hogy... a miatt pedig azt, hogy azért, mert... Divatos, de nagyon ronda kifejezés a kivásárlás. Itt sem kell a kötőszó, elég vásárolni, vagy a jó öreg kötőszóval megvásárolni valamit. Szóficam a ténykérdés. Vagy tény valami, vagy kérdés. Ahhoz már régen hozzászoktam, hogy az üzletekben még vissza sem köszönnek. De azt nem tudom megszokni, hogy akit én úrnak szólítok, az engem egyszerűen leilonkáz. Az úr megszólításnak megfelelő a kisasszony, vagy asszonyom megszólítás. És rokona sem vagyok az' eladónak. Sem drága, sem csillagom, sem néni. Végül, de nem utolsósorban megint egy kevés az idegen szavak használatáról. Ha meghal valakink, akkor partecédulát küldünk az ismerősöknek. Nem particédulát, mert temetésről tájékoztatjuk, nem pedig társas összejövetelre, vagy kártyázni hívjuk. Sajnos sokan kapunk gyógyszert befecskendezéssel. Ezt nagyon sokan, még magát egyébként művelt embernek tartó valakik is inekciónak mondják. Pedig a latin iniectio szót injekciónak kell ejteni. A tudósítók is megtanulhatnák, hogy komoly állást betöltő valaki audienciát tart, vagyis hozzá folyamodó embereket fogad és ez nem audencia. Nem kell mindenáron idegen szavakat használni. Csak akkor, ha nincs magyar megfelelője, de akkor is csak abban az esetben, ha tudjuk a helyes kiejtést. Péchy Blanka mondta, hogy beszélni nehéz. Kiegészíteném azzal, hogy helyesen beszélni nehéz, de meg kell tanulni. Üdvözlettel: Gáspár Istvánná Bp. IX. Ráday u. 59. V.l. MEGHALT MÁTYÁS, ODA AZ IGAZSÁG? 1992 november végén eladási ajánlatot kaptunk a Ferencvárosi Önkormányzattól a bérlakás megvételére. Az eladási ajánlatban teljesen felújítottnak minősítették az épületet, ám az eladási ajánlathoz csatolt műszaki leírás az alábbiakat tartalmazza: Tulajdonosra háruló kötelezettségek és várható terhek:- épületgépészeti vezetékrendszer cseréje;- elektromos hálózat, érintésvédelmi rendszer cseréje;- pince vízszigetelések felújítása. A venni szándékozók közösen levelet írtak a polgár- mester úrnak, melyben kértük, vizsgáltassa meg a teljes felújítottság kérdését, mivel a műszaki leírás csak felújítást említ, mely a tetőre, az udvari homlokzatra, és a lépcsőházra terjedt ki. Választ több hónap múlva kaptunk, az is elutasító volt. Közben 1992. 12. 21-én az adásvételi szerződést meg kötöttük. A teljes felújítottságra vonatkozó rendeletet nem ismertük, feltételeztük, hogy egy szabadon választott önkormányzat a törvényességet betartja. 1993 februárban sikerült beszerezni a teljes felújításra vonatkozó kormányrendeletet, ez pedig a 22/1985.(XII.27.) ÉVM-PM számú együttes rendelet, amelyik ezt írja: „A felújítás lehet: a. ) teljes felújítás: a műszaki állapot alapján szükséges, az ingatlan egészére kiterjedő külső-belső javítási munkák elvégzése. b. ) részleges felújítás: az épület legalább egy főszerkezetére kiterjedő, teljes felújításnak nem minősülő..."stb Elképzelhetetlen, hogy a fenti rendelet ismeretlen lenne az önkormányzat számára. Vajon a Ferencvárosi Önkormányzat képviselőtestülete milyen rendelet, jogszabály alapján fogadta el a teljes fel- újítottságot a Ferenc körút 34. sz. házra vonatkozóan 1993. junius 8-án? Budapest Főváros köztársasági megbízottja törvénysértőnek találta a képviselők döntését. A Ferencváros, a kerület polgárainak lapja 1993 májusi számában 8
