Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. október / 10. szám
1993 telére jutottunk el odáig, hogy a 39 háziorvosból mindössze 9 maradt az önkormányzat alkalmazásában. Azóta dr. Gaigne András, mint az önkormányzat szerződött alkalmazottja képviseli az orvosok és az önkormányzat sokszor nehezen összeegyeztethető érdekeit.- Fél évbe telt, míg mindenki rájött arra, hogy nincs semmi ellentmondás abban, hogy az egyik fél könyvelését végzem, miközben a másik fél alkalmazottja vagyok. Annak, hogy az orvosok megkapnak mindent, ami jár nekik, és eközben az önkormányzat mindenről tájékozott, és gazdája maradhat a betegellátásnak, egyedüli nyertese maga a beteg. A jelentős összegekért beszerzett számítógépek, velük vezérelt EKG-k, a vérnyomásmérők segítségével gyorsult a betegek ellátása, kevesebb lett a szakorvoshoz küldözgetés, a másológépeknek, faxoknak köszönhetően gyorsabb és egyszerűbb lett az orvosok adminisztrációs munkája, ezáltal csökkent a betegek várakozási ideje. Ugyanez igaz a Mester utcai szakorvosi rendelőintézetben végrehajtott nagyarányú fejlesztésekre is. A lerobbant szakorvosi rendelőintézet helyén ma már egy valóban európai színvonalú poliklinika áll, gasztroszkópokkal, ambuláns műtővel, laborautomatával, ultrahangos vizsgálóval felszerelve. Kérdés ma még, hogy ezek a beruházások - a betegek elégedettségén túl - megtérülnek-e valaha. A mai finanszírozási kondíciók mellett aligha hiszem. A járóbetegszakellátás pontértékei alig érik el a tervezés idején elképzeltnek az egyötödét. Gaigne doktor szerint azonban jó menedzseléssel, megfelelő propagandával a rendelőben keletkezett fölös kapacitás más kerületek, a környező kórházak számára is értékesíthető. Ez esetben nem csak a ferencvárosi lakosok részesülhetnének például a mai magyar egészségügyben még csodának számító 24 órán belüli ultrahangos vizsgálat áldásaiban. Sok egyéb is forrongott a kerület egészségügyében az elmúlt években. A lakosság körében is hullámokat vert az- önkormányzat terve, hogy nyugdíjba, illetve „vállalkozásba” kényszerítik az idős háziorvosokat. Az önkormányzatot a háziorvosi szolgálatok 1993 nyarán bevezetett finanszírozásváltozása kényszerítette arra, hogy a nem betervezett 2,6 millió forint többletkiadását valahogy lefaragja. Szintén a Pro Man Kft.-t bízták meg azzal, vizsgálja felül a kerület alapellátásának struktúráját és tegyen javaslatot ésszerű átszervezésére. Szigorúan gazdaságossági számítások mutatták ki, hogy a 39 körzetből összevonásokkal, átszervezésekkel 6 vagy 10 praxist meg kell szüntetni. A szükséges létszámcsökkentést a nyugdíjkorhatárt elért doktorok nyugdíjazásával, illetve önkormányzati segítséggel privatizált praxisban való továbbfoglalkoztatásával javasolták megoldani. Az idős orvosok - élükön a kerületi orvoskamara elnökével - a lakosság érdekeire hivatkozva tiltakoztak. Az önkormányzat újabb számításokat végeztetett, melyek bebizonyították, hogy a lakosság érdekei nem csorbulnak és a nyugdíj mellett, szövetkezeti tagként tovább gyógyító idős orvosok feleannyi beteg ellátásával lényegesen magasabb jövedelemhez juthatnak, mint amennyit előzőleg közalkalmazottként megkereshettek. A körzetek számának csökkentésére nem kerülhetett sor, mert a kerületi tisztiorvosi szolgálat nem járult hozzá, mondván, hogy a megmaradó körzetek beteglétszáma a kívánatosnál nagyobbra nőne. Az önkormányzat ennek ellenére a 65 év feletti háziorvosok nyugdíjazása mellett döntött, akik a Pro Man által kínált szisztémában gyógyítják tovább a kerület lakosságát. Szent a béke, olyannyira, hogy ma már a korábbi tiltakozást társai nevében megfogalmazó Gönczi doktor praxisának könyvelését is dr. Gaigne András végzi. A megüresedett állások betöltéséről gondoskodni immár nem az önkormányzat, hanem a szövetkezetek feladata. Anyagi és szakmai érdekeik diktálják, hogy új kollégáik valóban a legkiválóbbak közül kerüljenek ki. A kerület egészségügyének megnövekedett presztízse megengedi, hogy igényesen válogassanak a jelentkezők közül. Ragaszkodnak ahhoz, hogy új kollégáik több szakvizsgával rendelkező, jól képzett, betegekkel megfelelő kontaktus megteremtésére képes orvosok legyenek. A praxisok biztonságos működését egy 3 millió forintos alap szavatolja. Ebből fedezik a tulajdonos önkormányzatot terhelő kisebb összegű felújítási, karbantartási, műszerbeszerzési költségeket és hidalják át a privatizált praxisok első két hónapjának késedelmes társadalombiztosítási finanszírozásából eredő zavarokat. Gaigne doktor szerint könnyen meglehet, hogy a pénzügyi fegyelmet az egészségügyi iroda vezetése több alkalommal megszegte, lehetséges, hogy valóban többet költöttek a kerület egészségügyére, mint amennyit az előzetes költségvetés tartalmazott. Hozzátette azonban, hogy ha ezt a pénzt valóban az egészségügyre költötték - és ezt senki sem vitatja - akkor az a lehetséges legjobb helyre került. Ezt bizonyítja a kerületben dolgozó orvosok és a lakosság elégedettsége. E sorok írójának egy tizenöt évvel ezelőtti, ma már tanmese értékű történet jutott eszébe. Békéscsabán a megyei könyvtár építése során is túllépték a költségvetési kereteket, a könyvtárigazgató minden lehetséges és lehetetlen lépést megtett azért, hogy az elmaradott megye elmaradott városa és annak lakossága minden európai igénynek megfelelő épülethez és szolgáltatásokhoz jusson. Jutalma ügyészségi eljárás és bírósági feljelentés lett. Az ítélet nem lehetett kétséges. Egyetlen mód kínálkozott felmentésére: a legközelebbi állami ünnepen Kossuth díjjal tüntették ki. Az eljárást megszüntették, a könyvtár azóta látogatók tízezreit fogadta és korszerűnek számít majd a XXI. században is. Az eljárási szabálytalanságokra ma már senki sem emlékezik. NAL II
