Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. október / 10. szám
A pénz jobb helyre nem kerülhetett volna Sok szó esett az utóbbi hónapokban a kerület egészségügyéről. Pontosabban: az ügyekről, de nem az egészségről, pénzügyi fegyelemről, de nem betegellátásról, revízióról, de nem a gyógyításról, önkormányzati tisztségviselők felelősségéről, de nem az orvosokról. Sajnos, hasonlóan van ez széles e hazában: több szó esik az egészségügy reformjáról, mint az egyre romló megbetegedési és halálozási statisztikákról, több egy-egy gyógyító eljárás költségeiről, mint hasznáról. Inkább beszélünk az egészségügyben dolgozók méltatlan bérszínvonaláról, a hálapénzről, de alig szólunk a gyógyító-megelőző ellátás vagy akár az orvosképzés szakmai színvonaláról. Jól van ez így? Aligha, bár be kell lássuk, hogy ahogy az ország egészségügyének fő gondja és mozgatója a forráshiány, az általános inflációt messze meghaladó gyógyszer- és műszerár robbanás, úgy a főváros IX. kerületének fő gondja sem lehet más, mint a nincs elosztása olyan módon, hogy eközben nem csak működésben kell tartani a majd, 40 ezer ember egészségügyi ellátásáról gondoskodó ellátórendszert, de az országos folyamatok által kikénysze- rített, illetve felkínált lehetőségeket megragadva fel kell nőni a XX. század végén a lakosság által joggal elvárt ellátási színvonalhoz.Az elmúlt hónapokban megjelent írásokban sok szó esett dr. Radnai Lászlóról az önkormányzat kerületi főorvosáról, az ő általa „megálmodott”, ám nem éppen szabályosan és nem éppen az önkormányzati testület által megszavazott pénzügyi keretekhez igazodó fejlesztésekről. A kerület egészségügyének talán legjobb ismerője munkatársa, dr. Gaigne András, aki kulcsszerepet játszott az alapellátás átszervezésében, ahogy mondják, amit ő nem tud a kerület egészségügyéről, az nincs is. Ki ő, hogy került kapcsolatba a még ma is fiatal embernek számító, hajdani érdi sebész szakorvos a Ferencvárossal?- 1990 óta, vagyis mióta a törvény lehetővé tette, foglalkozom háziorvosi szolgálatok privatizációjával. Előbb Érden, majd Százhalombattán szerveztünk - feleségemmel együtt alakított Pro-Man Kft.- keresztül - orvosszövet- kezeteket, vállaljuk vállalkozó orvosok és szövetkezetek könyvelését Budapesten és Pest megyében. A véletlen hozta, hogy a privatizációs szakemberré avanzsált ügyvezető elnök és a privatizáció lehetőségeit felismerő és a kerületi programként meghirdető kerületi főorvos „egymásra találtak” , alig két héttel ez utóbbi hivatalba lépése után.- Radnai László doktor távlati elképzelései teljes mértékben egybecsengtek az akkori egészségügyi kormányzat irányelveivel és nagy erővel támogatni, majd szorgalmazni kezdte a háziorvosi szolgálatok privatizációját. Hamarosan három ferencvárosi orvostársaság keresett föl azzal, hogy segítsek nekik szövetkezetei alakítani. A kerületi vezetőfőorvos alapelve volt, hogy üres tarisznyával senkit sem enged ki vállalkozó orvosnak. Minden tekintélyét, tudását, energiáját latbave- tette azért, hogy a vállalkozások felújított, frissen festett és jól műszerezett rendelőkben, viszonylag jó anyagi feltételek mellett kezdjék tevékenységüket. 10
