Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. október / 10. szám
Szülők és vállalkozók az AIDS és a drog ellen Hazánkban a közvélemény a HIV-fertőzés lehetőségét - tévesen - szinte kizárólag a homoszexuálisok és drogfogyasztók köreire szűkíti. Tudjuk, milyen kitaszítottságot von maga után a szó: AIDS. A járvánnyal kapcsolatos tévhitek, félremagyarázások és a kollektív tudatlanság megbélyegzik a fertőzötteket, az egészségesekre pedig veszélyt hoznak. A gyermekek, akik saját ellátásukra és védelmükre is képtelenek, kellő információ híján áldozatává válhatnak a betegségnek. Ezért különösen fontos a szülők felelősségének hangsúlyozása a megelőzés során, hiszen ma már nyilvánvaló, hogy az ő segítségük nélkül nem állítható meg a járvány terjedése. A HÍV Pozitív Gyermekekért Alapítvány prevenciós programot dolgozott ki, amely érinti az összes budapesti általános iskolát, azok minden tanárát és tanulóját, és a „Szülők és Vállalkozók az AIDS és a Drog Ellen” nevet viseli. Céljuk - a vírushordozó gyermekek gyógyításán és kezelésén kívül - hatékony tájékoztatás a járvány természetéről, a megelőzés módjairól, lehetőségeiről. Szükségesnek tartják, hogy a gyerekek reális képet kapjanak a betegségről, hogy védekezni tudjanak ellene, és ne érezzenek indokolatlan félelmet vírushordozó társaikkal szemben. E programot az Alapítvány a cégek és iskolák, valamint a szülők segítségével szeretné elérni. Munkájuk során szoros kapcsolat alakult ki az Alapítvány és az iskolák között, ismerik az oktatási intézmények igényeit, anyagi helyzetükből adódó gondjaikat. Elképzelésüket reális igények hozták létre, helyességéről, gyakorlati hasznáról megbizonyosodtak a felmérések során. Terveik szerint az 1994/95-ös tanév kezdetén Budapest 386 általános iskolája, annak 190 ezer diákja és pedagógusa számára iskolánként egységes tomamezeket szállítanak, térítésmentesen. Ezzel egyidejűleg ennek a korosztálynak szóló részletes információs kiadványt juttatnak el minden diákhoz. A pólók elején az Alapítvány emblémája található, hátoldalát viszont felajánlják azon cégek részére, amelyek a megelőzést elősegítő program költségeihez hozzájárulnak. Ez a támogtás - alapítványi támogatás lévén - az adóalapból leírható. Számítanak persze azok részvételére is, akik kis összegekkel, vagy bármilyen módon támogatnák akciójukat. Az Alapítvány sajtótájékoztatóján a kuratórium elnöke, Dr. Jelenik Zsuzsa elmondta, hogy ezen akció összköltsége közel 57 millió forint, amelyet önerőből nem tudnak biztosítani. Az információs füzet és a trikók költsége iskolánként kb. 150 ezer forint, tanulónként kb. 300 forint. Tisztában vannak azzal, hogy ennyi pénz előteremtéséhez támogatásra van szükség. Amennyiben céljukkal olvasóink közül bárki is egyetért, kérik, hogy erejéhez mérten támogassa őket. További információkkal készséggel állunk rendelkezésre, - előzetes időpontegyeztetéssel - személyes beszélgetés keretében is. Információ: Telefon: 122-7300; Fax: 111-1100 Bankszámlaszám: BB.Rt. 224-20396-7007 ssS M ondhatjuk a választ rögtön, hogy nem sokat. De ez nem igaz, vagy ha igen, akkor arra is az, hogy mit ér az ember, ha beteg, vagy ha munkavállaló, stb. a mai vagy a tegnapi Budapesten. Amerika akkor lett az, amikor Monroe elnök meghirdette, hogy Amerika az amerikaiaké. Vajon mikor lesz magyar miniszterelnök, vagy budapesti főpolgármester, aki meghirdeti, sőt megvalósítja, hogy a járda a gyalogosoké. Amíg a járdán autók állnak és a gyalogosok (a többség) kerülgetik azokat, addig nincs igazi demokrácia. A civilizált világban sehol nem veszik úgy semmibe a gyalogosok érdekeit, mint Budapesten. Bécs- ben, New York-ban, vagy Amsterdamban sehol sem parkolnak autók a gyalogjárókon. Igaz Amsterdamban ezt úgy valósítják meg, hogy karvastagságú acélrudakat verettek a városatyák a járdaszélére, úgy másfél méterenként az egész belvárosban, így még a leggátlástalanabb úrvezetők sem tudnak felállni autócsodájukkal a járdára. Persze Budapesten is csak ott szabad a járdán parkolni, ahol ezt a KRESZ megengedi (jelzőtábla, vagy útburkolat jelzi), de ott is legfeljebb a járda szélesség felét foglalhatják el, úgy, hogy a gyalogos közlekedésre még így is legalább másfél méter szabadon maradjon. Akik ezt nem tartják be, szabálysértést követnek el és 5000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatok. A rendőrségen kívül a közterület-felügyelő is eljárhat a szabálytalanul parkírozó autóssal szembén. Tudjuk az ellenvetést is, nincs elég parkírozó hely, hol álljanak meg a többszörösre növekedett létszámú autók és a birság egyébként sem old meg semmit, mert ezzel még nem lesz több a parkolóhely. De ezek az autósok problémái és a városvezetőké, nem lenne baj, ha néha ők is járnának gyalogosan a járdán, ha még nem felejtettek el. Mi már falhoz lapulva, oldalvást araszolva, ruhánkkal a parkoló autók oldalát tisztítva közlekedünk Budapest belvárosában és ismeretlenül is utálva a szembejövőket, hogy miért éppen most, miért éppen erre kell nekik jönniük. Sokan inkább az úttesten járnak, aminek veszélyeit nem is kell hangsúlyozni, és ha elütnek, még meg is büntethetnek a szabálytalan közlekedés miatt. így választások után és választások előtt eszembe jut, hogy olyan pártra, főpolgármesterre, polgármesterre adnám a voksomat, amelyik visszaadja a járdát a gyalogosoknak, de ezt még csak nem is ígéri senki. Dr. Somogyi János 9 Mit ér az ember, ha gyalogos?
