Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. szeptember / 9. szám

Ferencváros polgármestere N égy év nem nagy idő. És még­is, ha visszatekintek az én el­múlt négy évemre, meg kell állapítanom, hogy bizony hihetetlenül sok dolog történt velem. Nem állítha­tom, hogy ezeknek én voltam az előidé­zője, legalább is nem csak én, de a törté­nések legfőbb alakítójában magamat tisz­telhetem. Hogy elégedett vagyok-e az eredménnyel vagy sem, az persze keve­sek számára érdekes. Barátok, rokonok, társak, gyerekek. Akiket én választottam, akik engem választottak. Vajon elfogad­nak-e négy év után? Vajon megfeleltem-e elvárásaiknak? Dr. Gegesy Ferencet, Ferencváros polgármesterét négy éve választották je­lenlegi tisztségébe. Visszahúzódó alkat. Kíváncsi voltam, vajon foglalkoztatják-e hasonló gondolatok azt az embert, aki­nek életében talán váratlanul, talán sors­szerűén lett valósággá a könnyűnek sem­miképpen nem nevezhető közszolgálati feladatkör: egy önkormányzati testület vezetése és képviselete. Kicsoda ő való­jában, - hiszen színésznek, asztalosnak, tengerésznek vagy szabómesternek szü­lethet valaki, de polgármesternek érzé­sem szerint semmiképp.- Nálam azért más a helyzet, ugyanis elmondhatom, hogy már mindkét nagy­apám polgármester volt. Furcsa fintora az életnek, hogy - mert választott funk­cióikból a románok „felmentették” őket, - végül úgy tűnhet, én teljesíthetem be az ő sorsukat is. Erdélyben születtem, és tíz éves koromig ott is éltem. 1960-ban költöztünk Budapestre. Matematikusnak készültem, és az ELTE elvégzése után az Országos Tervhivatal Számítástechnikai Központjában kezdtem dolgozni. Itt többféle beosztásom volt, majd a Köz­ponti Statisztikai Hivatalban eltöltött két év következett. 17 éve vagyok házas, fe­leségem pedagógus, négy gyermekünk van.- Polgármester úr! Eltelt négy év. Joggal lehetünk kíváncsiak arra, ho­gyan értékeli ezt az időszakot. Voltak-e tervei, előzetes elképzelései, és mi az, ami beteljesületlen maradt ezekből, mi az, amivel elégedett?- A tervek inkább csak általános tartalmúak lehettek, hiszen egy önkor­mányzat lehetőségei menet közben de­rülnek ki igazán. Természetesen olvas­tam a törvényszövegeket, ismertem az oktatás helyzetét, az egészségügyet, va­lamennyire a szociális és infrastrukturá­lis helyzetet. De, hogy a rendelkezésre álló pénz mire elég, vagy, hogy a testü­let munkatársaival milyen eredménye­ket lehet produkálni, azt nem tudhat­tam előre. Teljesen konkrét feladatterv nem is lehetett, és ilyet a választási kampányban résztvett többi pártnál sem láttam. Néhány üggyel kapcsolatban azért voltak elképzeléseim. Ezt figye­lembe véve, úgy gondolom, hogy na­gyon sok mindent tudtunk csinálni. Különösen igaz ez, ha a többi kerület­hez hasonlítjuk.- Hogyan lehet reális összehasonlí­tást végezni, amikor minden kerület sajátságos problémákkal küszködik? Különböző örökségekkel, más összeté­telű lakossággal, másféle kulturális adottságokkal rendelkezik.- Ez így van, de vannak általánosnak mondható feladatok is. A médiában megjelenő információk mindenkinek ren­delkezésére állnak. Kiderülhet belőlük, hogy miről vitatkoznak a testületek, de látom azt is, hogy mit értek el, milyen rendeleteket hoztak. Ezeket össze tudom hasonlítani a kerületünk azonos területe­ken követett politikájával és eredményei­vel. Hogy egy nagyon egyszerű példát mondjak, egy szomszéd kerület polgár- mestere három éve nyilatkozott a HVG- nek, hogy ők nem adnak el egyetlen la­kást sem, mert azt tűzték ki célul, hogy mindenkinek olcsó, szociális bérlakást biztosítsanak. Egy ilyen információ már elegendő bizonyos összehasonlításhoz, ugyanis ez nyilvánvalóan már akkor is irreális volt, ezen mi már túljutottunk, és megkezdtük a bérlakások eladását. Az utóbbi félévben már ők is módosítottak álláspontjukon, ez viszont azt is jelenti, hogy ők ennyivel vannak lemaradva hoz­zánk képest. Úgy gondolom, elég sok hasonló összehasonlítási alkalom adód­hat, amelyekhez képest tudok viszonyíta­ni.- Persze a kerület polgárait nem az érdekli elsősorban, hogy mi minden történt a szomszédban. Az itteni szoci­ális területeken megjelenő problémák­kal találkoznak leggyakrabban a min­dennapok során. Beszámolhatunk-e előrelépésről?- Két olyan terület van, amely meg­haladja a kerületi önkormányzat önálló intézkedési szintjét, a szegénység és a lakásprobléma. Ézek országos gondok, amelyekben lehet előrelépni kerületi szinten is, de az eredmények minden­képpen kevésnek minősíthetők. Hiába növeltük például 65 millió forintról há­rom és félszeresére a segélyek összegét, amikor ez csak tüneti kezelésnek minő­sülhet, ráadásul megnőtt a segélyezésre szorulók száma. Az igazi megoldás a munkaalkalmak teremtése lenne, mert így egyáltalában nem biztos, hogy a ki­fizetett segély megérkezik a rászorulók­hoz, ami azt bizonyítja, hogy a szegény­ségi kérdést pénzzel nem lehet önmagá­ban orvosolni. Létrehoztunk olyan intéz­ményeket, amelyek ezeknek a problé­máknak a kezelésére szolgálnak. Létesült egy második családsegítő központ, és egy úgynevezett iskolai munkás hálózat, amely gyerekekkel foglalkozik. A csa­ládsegítővel közösen krízisotthont alapí­tottunk, amely annyiban különbözik : többi, Budapesten található hasonló in­tézménytől, hogy nem egy épületben, hanem 15 önálló lakásban működik. Ez­zel a nagyon rossz helyzetbe került csa­ládok átmeneti lakásgondjain segítünk. Vagy - ugyan ez már átmenet az okta­tásba - jelentősen javítottunk a dolgo­zók általános iskolájának működési kö­rülményein. Ez azért szociális terület is, mert az iskolázatlanságból eredő rossz családi háttér és a mentális okok miatt nagyon gyakran válnak a gyerekek összeférhetetlenné. Én ezeket az intézmé­nyi fejlesztéseket látom inkább előremu- tatóbbnak az alkalmankénti segélyezés­sel szemben, és ez a képviselőtestület többségi véleménye is. A segélyezés ön­magában egy olyan tűzoltáshoz hasonlít­ható, ahol maga a tűz bármikor újra föl­lobbanhat.- Ismerik a segítségre szorulókat? Vagy csak akkor találkoznak velüh amikor ők jelennek meg az önko. mányzatnál?- Próbáltuk mi elérni azokat az em­bereket, akik ugyan rászorulnának segé­lyezésre, de önmaguktól nem, vagy na­gyon nehezen jönnének be ide. Ezt szol­gálta például a kisnyugdíjasok egyszeri karácsonyi megajándékozása, vagy az is­kolások ingyenes tankönyv és taneszköz juttatása. Úgy tudom, hogy mindkét kezdeményezés egyedülálló volt Buda­pesten, de tán még országos viszonylat­ban is. A lehetőségeink ugyan korláto­zottak, de ha tudunk egy problémáról, igyekszünk segíteni.- Az oktatás területén általában csak később kerülnek felszínre az ered­mények. Látványos, „kirakatba helyez­hető” eseményekről nem nagyon lehet beszélni. A felmerülő gyakorlati felada­tok megoldásai azonban előrevetítik a jövőt. Itt milyen eredményekről lehet beszámolni? 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom