Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. szeptember / 9. szám
Ferencváros polgármestere N égy év nem nagy idő. És mégis, ha visszatekintek az én elmúlt négy évemre, meg kell állapítanom, hogy bizony hihetetlenül sok dolog történt velem. Nem állíthatom, hogy ezeknek én voltam az előidézője, legalább is nem csak én, de a történések legfőbb alakítójában magamat tisztelhetem. Hogy elégedett vagyok-e az eredménnyel vagy sem, az persze kevesek számára érdekes. Barátok, rokonok, társak, gyerekek. Akiket én választottam, akik engem választottak. Vajon elfogadnak-e négy év után? Vajon megfeleltem-e elvárásaiknak? Dr. Gegesy Ferencet, Ferencváros polgármesterét négy éve választották jelenlegi tisztségébe. Visszahúzódó alkat. Kíváncsi voltam, vajon foglalkoztatják-e hasonló gondolatok azt az embert, akinek életében talán váratlanul, talán sorsszerűén lett valósággá a könnyűnek semmiképpen nem nevezhető közszolgálati feladatkör: egy önkormányzati testület vezetése és képviselete. Kicsoda ő valójában, - hiszen színésznek, asztalosnak, tengerésznek vagy szabómesternek születhet valaki, de polgármesternek érzésem szerint semmiképp.- Nálam azért más a helyzet, ugyanis elmondhatom, hogy már mindkét nagyapám polgármester volt. Furcsa fintora az életnek, hogy - mert választott funkcióikból a románok „felmentették” őket, - végül úgy tűnhet, én teljesíthetem be az ő sorsukat is. Erdélyben születtem, és tíz éves koromig ott is éltem. 1960-ban költöztünk Budapestre. Matematikusnak készültem, és az ELTE elvégzése után az Országos Tervhivatal Számítástechnikai Központjában kezdtem dolgozni. Itt többféle beosztásom volt, majd a Központi Statisztikai Hivatalban eltöltött két év következett. 17 éve vagyok házas, feleségem pedagógus, négy gyermekünk van.- Polgármester úr! Eltelt négy év. Joggal lehetünk kíváncsiak arra, hogyan értékeli ezt az időszakot. Voltak-e tervei, előzetes elképzelései, és mi az, ami beteljesületlen maradt ezekből, mi az, amivel elégedett?- A tervek inkább csak általános tartalmúak lehettek, hiszen egy önkormányzat lehetőségei menet közben derülnek ki igazán. Természetesen olvastam a törvényszövegeket, ismertem az oktatás helyzetét, az egészségügyet, valamennyire a szociális és infrastrukturális helyzetet. De, hogy a rendelkezésre álló pénz mire elég, vagy, hogy a testület munkatársaival milyen eredményeket lehet produkálni, azt nem tudhattam előre. Teljesen konkrét feladatterv nem is lehetett, és ilyet a választási kampányban résztvett többi pártnál sem láttam. Néhány üggyel kapcsolatban azért voltak elképzeléseim. Ezt figyelembe véve, úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent tudtunk csinálni. Különösen igaz ez, ha a többi kerülethez hasonlítjuk.- Hogyan lehet reális összehasonlítást végezni, amikor minden kerület sajátságos problémákkal küszködik? Különböző örökségekkel, más összetételű lakossággal, másféle kulturális adottságokkal rendelkezik.- Ez így van, de vannak általánosnak mondható feladatok is. A médiában megjelenő információk mindenkinek rendelkezésére állnak. Kiderülhet belőlük, hogy miről vitatkoznak a testületek, de látom azt is, hogy mit értek el, milyen rendeleteket hoztak. Ezeket össze tudom hasonlítani a kerületünk azonos területeken követett politikájával és eredményeivel. Hogy egy nagyon egyszerű példát mondjak, egy szomszéd kerület polgár- mestere három éve nyilatkozott a HVG- nek, hogy ők nem adnak el egyetlen lakást sem, mert azt tűzték ki célul, hogy mindenkinek olcsó, szociális bérlakást biztosítsanak. Egy ilyen információ már elegendő bizonyos összehasonlításhoz, ugyanis ez nyilvánvalóan már akkor is irreális volt, ezen mi már túljutottunk, és megkezdtük a bérlakások eladását. Az utóbbi félévben már ők is módosítottak álláspontjukon, ez viszont azt is jelenti, hogy ők ennyivel vannak lemaradva hozzánk képest. Úgy gondolom, elég sok hasonló összehasonlítási alkalom adódhat, amelyekhez képest tudok viszonyítani.- Persze a kerület polgárait nem az érdekli elsősorban, hogy mi minden történt a szomszédban. Az itteni szociális területeken megjelenő problémákkal találkoznak leggyakrabban a mindennapok során. Beszámolhatunk-e előrelépésről?- Két olyan terület van, amely meghaladja a kerületi önkormányzat önálló intézkedési szintjét, a szegénység és a lakásprobléma. Ézek országos gondok, amelyekben lehet előrelépni kerületi szinten is, de az eredmények mindenképpen kevésnek minősíthetők. Hiába növeltük például 65 millió forintról három és félszeresére a segélyek összegét, amikor ez csak tüneti kezelésnek minősülhet, ráadásul megnőtt a segélyezésre szorulók száma. Az igazi megoldás a munkaalkalmak teremtése lenne, mert így egyáltalában nem biztos, hogy a kifizetett segély megérkezik a rászorulókhoz, ami azt bizonyítja, hogy a szegénységi kérdést pénzzel nem lehet önmagában orvosolni. Létrehoztunk olyan intézményeket, amelyek ezeknek a problémáknak a kezelésére szolgálnak. Létesült egy második családsegítő központ, és egy úgynevezett iskolai munkás hálózat, amely gyerekekkel foglalkozik. A családsegítővel közösen krízisotthont alapítottunk, amely annyiban különbözik : többi, Budapesten található hasonló intézménytől, hogy nem egy épületben, hanem 15 önálló lakásban működik. Ezzel a nagyon rossz helyzetbe került családok átmeneti lakásgondjain segítünk. Vagy - ugyan ez már átmenet az oktatásba - jelentősen javítottunk a dolgozók általános iskolájának működési körülményein. Ez azért szociális terület is, mert az iskolázatlanságból eredő rossz családi háttér és a mentális okok miatt nagyon gyakran válnak a gyerekek összeférhetetlenné. Én ezeket az intézményi fejlesztéseket látom inkább előremu- tatóbbnak az alkalmankénti segélyezéssel szemben, és ez a képviselőtestület többségi véleménye is. A segélyezés önmagában egy olyan tűzoltáshoz hasonlítható, ahol maga a tűz bármikor újra föllobbanhat.- Ismerik a segítségre szorulókat? Vagy csak akkor találkoznak velüh amikor ők jelennek meg az önko. mányzatnál?- Próbáltuk mi elérni azokat az embereket, akik ugyan rászorulnának segélyezésre, de önmaguktól nem, vagy nagyon nehezen jönnének be ide. Ezt szolgálta például a kisnyugdíjasok egyszeri karácsonyi megajándékozása, vagy az iskolások ingyenes tankönyv és taneszköz juttatása. Úgy tudom, hogy mindkét kezdeményezés egyedülálló volt Budapesten, de tán még országos viszonylatban is. A lehetőségeink ugyan korlátozottak, de ha tudunk egy problémáról, igyekszünk segíteni.- Az oktatás területén általában csak később kerülnek felszínre az eredmények. Látványos, „kirakatba helyezhető” eseményekről nem nagyon lehet beszélni. A felmerülő gyakorlati feladatok megoldásai azonban előrevetítik a jövőt. Itt milyen eredményekről lehet beszámolni? 4
