Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. szeptember / 9. szám

- Ezen a területen a legegyértelműbb a fejlődés. Nagyon sok épületet újítottunk fel, és mert ezekkel a munkákkal nem voltunk hajlandók késlekedni, mostanra már elég jó szintre hoztuk a kerület iskoláit. Minden iskolának, óvodának és bölcsődének megadtuk az önálló gazdálkodási jogot, ami szerintem egy rendkívül fontos dolog, hiszen nálunk sokkal jobban ismerik saját problémáikat. Hasznosabban és pontosabban tudnak gazdálkodni a kapott pénzből, mintha ezt egy központi helyről szerveznénk meg. Sokan álltak elő profilmódosítási igénnyel, és mi mindegyiket támogattuk. Létrejött dislexia napközi és autista csoport is. Tehát az oktatás egy olyan színvonal emelkedésen ment keresztül, amelynek egyré- szét a pénz felszabadítása, másrészét az önállóság kibontakoztatása tette lehetővé, így értük el, hogy Budapesten a legnagyobb összeget tudtuk biztosítani egy gyerek számára, mert míg egy főre 30 ezer forintos támogatást kaptunk, és fővárosi átlagban egy gyerekre 46 ezer forint jutott, nálunk ez az összeg 76 ezer volt. Ezek persze nem idei adatok. E pénzek felhasználásáról az iskola vezetője dönt-Egészségügy...- Ez a másik olyan terület, ahol nagyot léptünk előre, bár a fejlesztés még nem fejeződött be. Az oktatáshoz hasonlóan itt is nagyon sokat beruháztunk, az alapellátás például teljesen fel lett újítva. Megkezdtük a szakrendelő rendbehozatalát is, nagyon sok műszert beszereztünk. Az alapellátást itt is önállósítottuk több mint 90%-ban. Ez is egyedülálló a fővárosban. A ránk rótt kötelezettségeket jóval túlteljesítettük, ugyanis az a tervünk, hogy ezt a területet olyan színvonalra hozzuk, ami a huszadik század végén elvárható Európában. De azért maradtak a jövőbe is áthúzódó feladatok.- Elég kevés a parkosított zöldterület a kerületben. Van lehetőség ennek bővítésére? Egyáltalán, a közterületek, utak, terek, játszóterek milyen mértékben jelentenek önkormányzati feladatokat?- Tudomásul kell venni, hogy a két körút közötti beépített területen nem képzelhető el olyan mérvű parkosítás, amelyet a szerencsésebb kialakítású európai városokban is csak 50-100 év alatt tudtak megoldani. Amit megtehetünk, az annyi, hogy a meglévő parkjainkat jobban gondozzuk, és egy-egy helyen alapvető felújításokat végzünk. A közterületeket a fővárosnak kellene tisztán tartani, de látható, hogy ez milyen eredménnyel történik. Annyit tudtunk tenni, hogy saját költségvetésünkből alkalmaztunk felügyelőket, akik megpróbálják az utcák és közterületek tisztántartását valamilyen szinten tartani.- Az országos költségvetésben meghatározott kereteken kívül honnan tud az önkormányzat még pénzhez jutni?- Gyakorlatilag csak vagyonértékesítésből. 1990-ben egymilliárdos költség- vetésből a támogatásunk 540 millió volt, a jelenlegi 3,2 milliárdból pedig 574 millió. Miközben inflálódik a forint, és nőttek az adóterheink. A hiányzó összegeket nekünk kellett előteremteni. Erre jóformán csak a telkek hasznosítása, illetve ’93 óta a helyi adó kivetése szolgál. Ez utóbbira a kényszerűség vitt rá minket.- Megítélésem szerint ennek azért vannak veszélyei. Egyrészt nem apellálhatnak végtelenségig az adózó polgárok tűrőképességére sem, másrészt viszont a vagyonértékesítés során fennáll annak a lehetősége, hogy az önkormányzati vagyon jelentősen csökken, netán elfogy, tehát hosszú távon nem működtethető, ennek elkerüléséhez azonban újabb adókat vetnek ki, illetve a meglévőket növelik. így egy politikailag könnyen aktivizálható, problematikus helyzet keletkezik, nem beszélve a kerület polgárainak növekvő terheiről.- Ez sajnos így van. Azért hozzá kell tennem - persze szélsőségesen fogalmazva -, hogy például az önkormányzat tulajdonát képező összes üzlethelyiség eladási árából fel tudnánk újítani a kerület

lakóházait. Mert igaz, hogy megszűnne a vagyonnak ez a része, viszont rendbe tehetnénk ezzel a kerület „szennyesét”. És akkor már ezt továbbgondolva, ha a kerület polgárai jobb körülmények között élnének, sőt, netán vagyonosabbak is lennének ezáltal, akkor már az sem lenne baj, ha az önkormányzatnak nincs mozgósítható vagyona. Mert itt az a kulcskérdés, hogy ez a fajta értékesítés gyarapodást jelent, vagy elfolyik a pénz?- Történt-e a négy év során olyasmi, amiről az induláskor úgy gondolta, hogy nem szívesen fogadna a sikerére?- Aminél úgy gondoltuk, hogy nagyon kis mértékben múlik rajtunk, és ezért nehéz lesz megvalósítani? Ilyen volt a SEM-IX. program beindítása. Két évvel ezelőtt kétséges volt, hogy a Mester utca és az Üllői út közötti nagyon lerobbant területen fejlesztésbe foghatunk. Bontani, felújítani és építkezni kellett, olyankor, amikor a lakásépítésnek és felújításnak semmiféle állami kedvezményezettségére sem számíthattunk, ráadásul köztudott, hogy lakást építeni csak egy bizonyos luxus színvonalnál kifizetődő. Ennek ellenére most már látható változások vannak, és mára már elterjedt a vállalkozók között is, hogy a Ferencvárosban érdemes lakást építeni. Viszont mindazt, amit az egészségügy területén nem sikerült megvalósítani, kudarcnak tekintem. Ennek okain el lehet gondolkodni, de azért a tények tények maradnak, legföljebb okulhatunk belőlük. Túlléptünk bizonyos kereteket, de közben azért a szakrendelő felszereltsége olyan szintre került, hogy még a kórházak is elfogadják az itt készült leleteket. De azért jócskán van itt még tennivaló.- Köszönöm a válaszokat, délután fél 4 van, tudom, hogy várnak Önre. Mikor szokott ebédelni?- Összevissza. Este. Ma például még nem ettem.

Greguss Sándor

5