Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. június / 6. szám

1994. JÚNIUS A KERÜLET POLGÁRAINAK LAPJA IV. ÉVF. 6. SZÁM Milyen lesz a mi Ferencvárosunk? II. rész. Elfolyó forintok Hatvan millió forint vesztesége volt ta­valy a Bérleményüzemeltető Vállalatnak a víz-, csatorna díjakból. Ez abból adódott, hogy a Fővárosi Vízműveknek az FBV a tényleges fogyasztás alapján fizet, ugyan­akkor- mivel a tényleges fogyasztás laká­sonként nem mérhető - a bérlők normatív módon kalkulált mennyiség után fizetnek. Ez a ráfizetés lényegében más karbantar­tási munkáktól vonja el a pénzt. A 60 milliós különbözet kiküszöbölésé­re rendeletet hozott az önkormányzati tes­tület. Ennek lényege, hogy a július 1-től a tényleges fogyasztás után kell fizetni, amit vagy felszerelt vízórákkal, vagy a va­lósághoz jobban közelítő kalkulációval ál­lapítanak meg. Első lépésben a nem lakás célú bérle­mények felhasznált vízmennyiségét közük a bérlőkkel, hiszen ezeknél a díj messze nem fedezte a felhasználást. A kiemelke­dően nagy vízfogyasztóknál (éttermekben, borozókban) a félreértéseket elkerülendő, vízórát szereltetnek fel. Második lépésben a lakások is érzékel­ni fogják a tényleges fogyasztáshoz köze­lítő vízdíjakat. Nem lesz egyszerű ennek kiszámítása, és feltehetően sokan nem is érzik majd igazságosnak - ezt tudják a Bérleményüzemeltető Vállalatnál is - de muszáj a hatvan milliós veszteséget csök­kenteni, éppen azért, hogy a szükséges karbantartásokat el tudják végezni, A veszteséget egyébként a kiadások csökkentésével is próbálják minimalizál­ni. Épp ezért - szintén július 1-től - a díj­beszedő helyett az FBV maga gondosko­dik a díjak rendezéséről. Hat hónapra el­őre számítógépes csekket készítenek, amit június 15-ig megkapnak a bérlők. Utána maguk dönthetik el, hogy havonta fizetik be a díjat, vagy esetleg előre a teljes ösz- szeget. Áprilisi számunkban elkezdett váro­sépítészeti sorozatunk keretében most a Nagyvásárcsarnok és a Haller téri pi­ac helyzetéről kérdeztük Aczélné An- da Katalint, a kerületi önkormányzat főépítészét. A két helyszín kiválasztá­sának időszerűségét alátámasztja, hogy míg az egyik piac hamarosan kinyit, addig a másik - talán hamarosan - be­zár. A ferencvárosi önkormányzat ugyanis nemrégen tette közzé a Haller- piac területének hasznosítására kiírt pályázati felhívását. Ehhez kapcsolódik a Mai Nap című napilap május 10-i számának egyik írása is, amely eléggé elítélő, negatív képet fest az önkormányzat átalakítással ösz- szefüggő terveiről, és arról a tájékoz­tatóról, amelyet a jelenlegi piaci keres­kedők tartottak ez ügyben. Az. újságí­ró, aki jelen volt ezen a tájékoztatón, szembeállítja az önkormányzat szándé­kát s elképzeléseit az elárusítók, s raj­tuk keresztül a kerület - jobban mond­va a Haller téri terület - lakosainak el­várásaival, igényeivel. A cikk szerint a kereskedők becsapva érzik magukat, úgy látják, hogy megint a megkérdezé­sük nélkül döntöttek felőlük, és egyi­kük szerint a környékbeli lakosoknak nem korszerű bevásárlócsarnokra (mint ahogy az önkormányzat tervezi), hanem az anyagi lehetőségeikhez mért, olcsó piacra lenne inkább szükségük. így van ez? erről olvashatunk a 2. és 3. oldalon. JÓ KEZEKBEN A BÉRLEMÉNYEK? Ha beázott a lakás, ha elromlott a lift, ha ömlött a víz a csatornából, vagy ha a lépcsőház nem volt rendesen takarítva, korábban a kerületi Ingatlankezelő Vállalathoz fordultunk. Egy éve, 1993 áprilisá­ban azonban az IKV átalakult, jogutódja a Ferencvárosi Önkormányzati Bérleményüzemeltető Vállala­ta (FBV). Hollósi Miklóst - aki 1993 júniusától igazgatója a vállalatnak - akár tizennégyezer lakás „főgondnokának” is nevezhetnénk, s ahogyan a szó tövéből fakad, munkája nem mentes a gondoktól. Tőle érdeklődött munkatársunk. (Cikkünk a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom