Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. február / 2. szám
Farizeusok és törvény tudók Motto: Akinek van füle a hallásra, hallja. (Lk. 8,8) Az Újszövetségben gyakran olvashatunk arról, hogy Jézus elmarasztalja a farizeusokat és törvénytudókat. így a „farizeus” és a „törvénytudó” fogalompáros - a vallásos néprétegen túl is - a köztudatban az álszent, a pöffeszkedő szinonimájaként él. De kik is voltak a farizeusok? A farizeusok pártja a Kr. e. második század folyamán jött létre. Fő jellemzőjük, hogy vakbuzgók voltak a törvény megtartásában. Minthogy nem alkottak sem arisztokrata, sem papi érdekszövetséget, erkölcsi komolyságuk a nép széles rétegeinek elismerését váltotta ki. Ók voltak a zsidóság szellemi vezetői és hangadói. Vallásosságuk szigorúbb volt, mint a szadduceusoké, akik szoros kapcsolatban álltak a papi arisztokráciával és a velük tartó világi nemességgel, akikről tudni kell, hogy nem hittek a feltámadásban (szemben a farizeusokkal). Tehát mai szemmel nézve, a farizeusok vallási szemszögből különbek voltak, mint az előkelő, hellénizmussal átitatott szadduceusok, hiszen őrizték és ápolták a törvényt (Ótestamentumot) és az írott törvény értelmezésére kialakult élőszóbeli törvénymagyarázatot is (amelyet végül is mint a teljes Talmudot Kr.u. 200 körül kodifikáltak). Joggal kérdezhetjük tehát, hogy miért éppen a farizeusokat pellengérezte ki Jézus számos példázatában. A válasz egyszerű. Jézus azt tanította: „akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kémek számon” (Lk. 12,48) A farizeusok és törvénymagyarázók sokat tudtak, tekintélynek örvendtek, sok „talentumuk” volt. De mivel többjük volt, nem jól sáfárkodtak. Ezt hányta Jézus a szemükre, miközben átlátott rajtuk, és ismerte bensőjüket, amelyet csak ő látott, túlnézve az ember által látható külsőségeken. A leírtak illusztrálására közreadom Jézus Lukács evangéliumában (11. fejezet) feljegyzett egyik megütközését a farizeusokkal és a törvénytudókkal. Az evangéliumból kiragadott részletek mai aktualitása nyilvánvaló. íme: „... egy farizeus arra kérte őt (Jézust), hogy ebédeljen nála. Jézus bement és asztalhoz telepedett. A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. (A szerző megjegyzése: csak jelképes volt az étkezés előtti tisztálkodás.) Az Úr azonban azt mondta neki: 'Ti farizeusok a pohár és tál külsejét megtisztítjátok, de belsőtök telve van rablásvággyal és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem alkotta-e meg a belsőt is? De adjátok oda alamizsnaként, ami benne van, akkor tiszta lesz nektek minden. De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok á jogosságot és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellett volna cselekedni és amazokat nem elhanyagolni. Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az első helyet a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!' Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: 'Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz.' De ő így válaszolt: Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordhatatlan terhetekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek a terheket. Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát: magatok nem mentek be, és azokat is megakadályozzátok, akik be akarnak menni." Emberi szemmel nézve a dolgot, érdekes, hogy a sok kritika ellenére hogyan vonzotta Jézus személyisége a farizeusokat. Talán mert kihívást, megméretést jelentett számukra a vele való együttlét, konfrontáció. így ismételt alkalmat adtak Jézus számára, hogy egészen személyre szólóan és félre nem érthető módon szemükbe mondja roszszal- lásait. (Igaz, végül keményen viszsza- ütöttek!) Lukács evangéliuma 14. fejezetében olvashatunk egy másik ebédmeghívás alkalmával elmondott kritikai tanítást is. (Az ebéd színhelye a farizeusok egyik vezetőjének háza volt.) „Egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. „Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át ennek a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, igy szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát - megaláztatik, aki pedig megalázza magát - felmagasztal- tatik." (Lk. 14, 7-11) Pikó Adrienne FELHÍVÁS! A Budapesti Honismereti Társaság 1992. november 25-I közgyűlésén megalakult a Kossuth Társasággal együttműködő Ifjúsági Szekció, vezetője dr. Tóth József, a Hagyományápoló Gyermekszövetség titkára. Kérjük az általános és középiskolák igazgatóságát, a kerületek ökormányzatának közművelődési csoportjait, szorgalmazzák az Ifjúsági Szekcióhoz való csatlakozást. Várjuk iskolák, osztályok, helytörténeti szakkörök és ezek vezetőinek jelentkezését. Szeretnénk minél több fiatalt Budapest történetének megismerésébe, eddig ismeretlen adatainak • feltárásába bevonni. Jelentkezésüket, csatlakozási szándékukat az alábbi címre küldjék: Budapesti Honismereti Társaság, Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény, 1211 Budapest, Szent Imre tér 3., vagy Kossuth Társaság, 1203 Budapest, Lajtha László u. 7. Budapesti Honismereti Társaság Családterápia Tisztelt Hölgyem, Uram! Örömmel értesítjük, hogy a Bokréta utcai Ifjúsági Otthonban családterápiás szolgáltatást nyújtunk. Igénybe vehetik mindazok, akik problémáik (családi konfliktusok, nevelési-iskolái nehézségek, csavargás, lopás, kezdődő alkoholés drog-problémák, valamint egyéb életvezetési nehézségek) megoldásához szakemberek segítségét igénylik. Jelentkezni lehet személyesen 1094 Budapest, IX. Bokréta u. 3. vagy telefonon: 113-4045 10
