Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. február / 2. szám
da Sághoz fejősnek. Jó darabig ott voltam már, minden nap három órára kellett bemenni. Nem volt ilyen csörgős órám, elmentem venni, hogy időre fölkeljek. Egy nap elaludtam, nem mentem be időre. Mondták, majd elrendezik. Már nyitott a bolt, vettem bort és ittam. Észrevették rajtam, másnap várt az elszámolás. Kitettek, kiadták a béremet. Bementem a kocsmába, egy korsó sör, aztán még egy, nem tudom mennyi... Nem szoktam hozzá, elúszott a pénzem. Betelt a munkakönyvem, újért el kellett volna menni Hajdúböszörménybe. Inkább a Köztisztaságihoz mentem napi százötvenért, de igazolvány nélkül ott se maradhattam egy hónapnál tovább. Azóta csak úgy vagyok. Hoznak néha enni, meg elmegyek kukázni. Háromszor voltam segélyért, egyszer, amikor a lábam kint volt a cipőből. Mondták, hol kaphatok hajléktalan igazolványt meg valami segítséget, szállást. Oda nem mentem, őszintén megmondom, nem akarok én senkitől semmit. Majd ha olyan lesz az idő, összeszedem kicsit magam. A menhelyen, ahol reggel hattól este hatig kint kell lenni, éjszakára bemehetek a melegre, még egy ilyen helyen is képes egyik ember a másiktól valamit .szerezni”, verekedni, ott én mit keressek? Megvárom, hogy véget érjen a január, és akkor megcsináltatom a személyimet. - Lemondóan legyint: ezer forint kellene, hogy hazautazzon. Elsírja magát. - Hetvenhatban eljöttem otthonról, oda vagyok bejelentve. Muszáj visszamenni az igazolványért - bíztatja magát, de a szemén látni, ez csak múló ábrándkép. Cigarettáért nyúl, mozdulata tétova, vegyen vagy se belőle, ki tudja, mikor kap megint. * Mindketten megmondták a nevüket, utolsó valódi lakhelyük címét. Nem adjuk közre. Ha bármely karitatív szervezet, alapítvány, intézmény vagy munkaadó segítségükre kíván lenni, szerkesztőségünkben rendelkezésére áll. Végezetül kérjük, ne felejtsék a Vörös- kereszt Világszervezetének idei jelszava: .Méltóságot mindenkinek!” Kékesi Katalin Egészségvédelem a Ferencvárosban Az egészségpolitika túlspecializált, betegségcentrikus szemléletét fel kell hogy váltsa az egészség értékké tételének szemlélete. Az állam felelőssége, az egészségügyi hálózat szerepe nem szűkülhet le csak a gyógyító szolgáltatásokra. A betegségmegelőző szolgáltatások széles körét és hozzáférhetőségét kell biztosítani. Sok a tennivaló az egészségvédelem, a megelőzés területén. Ez a célja a IX. kerület lakosai számára indított therápiás szolgáltatásnak, mely ez óv januárjában kezdődött a Mester utcai Szakrendelő belgyógyászatán. Anyagi hátterét az OTF Mentálhygiónés Kuratóriuma által nyújtott pályázati támogatás fedezi. Korunk egyik vezető betegsége a neurózis, melynek okait e cikknek nem feladata részletezni, elegendő csak arra utalni, hogy folyamatosan átalakuló életünk, az emberi természet olyan, károsnak még nem minősíthető, de az életvitelt zavaró, néha szervi panaszokban jelentkező folyamatot indít meg, mely vógsősoron munkaképtelenséghez, családi és munkahelyi ellehetetlenüléshez vezethet. Az idegrendszer szerzett, vagy alkati labilitása, fokozott érzékenysége az egyént körülvevő világ és a kettő közötti viszony megváltozása magyarázza röviden a paradox helyzetet. A neurózis hosszú ideje, néhány, de mindenképpen szűkkörű intézményt kivéve, mostoha elbánásban részesült. Ezért igen fontos ennek a betegcsoportnak megfelelő ellátása. A munkát, a fenti pályázat keretén belül két belgyógyász és egy psychi- áter végzi. A „betegeket" két csoportra osztjuk: a már ismert, kialakult betegségcsoportban hosszabb táppénzes vagy leszázalékolt betegekre és a felhívásunkra jelentkező veszélyeztetettekre. Igénybe vesszük a háziorvosi testület segítségét és biztosítjuk a folyamatos tájékoztatást. Célunk a lakosság egészségi állapotának javítása, a társadalombiztosítási terhek csökkentése. Dr. Gálos Gizella rendelővezető főorvos Nyílt levél Tisztelt Díjbeszedő Rt.! 1992. október 15-e óta nem járt nálunk a díjbeszedő. Harmadik hónapja nem fizettünk közüzemi díjakat. Házunkban alacsony jövedelmű nyugdíjasok, kiskeresetű emberek laknak. Ha majd egyszerre akarják behajtani az önök hibájából keletkezett hátralékot, hát nem lesznek könnyű helyzetben, mert errefelé nem rendelkeznek nagyobb összeggel az emberek. Reméljük, hogy nem minket terhel majd a késedelemmel járó tööblettköltség. Számunkra felfoghatatlan, hogy a Díjbeszedő Rt.-nek miért nincs szüksége hónapok óta az őket megillető pénzre. Tisztelettel Bp. IX. Viola u. 5.sz. alatti lakók A Díjbeszedő Rt.-nek elküldtük olvasóink levelét, de a IX. kerületi kirendeltség vezetője sajnos sem őket, sem lapunka nem találta méltónak a válaszra. . ___. . 9 „ ...nem akarok ón senkitől semmit. ”
