Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993. szeptember / 9. szám

HOVA HAZÁBB? Elmúlt hát ez a nyár is: mézgyűjtő nyarunk nem volt, tanulgattuk csak az egyensú­lyozás kényszerű tudományát a re­ménytelenség mezsgyéjén. Per­sze, talán volt néhány óra, néhány nap az életünkben, amikor megáll­tunk a rohanásban, figyeltünk egy­másra a ritka és véletlen ünnepek­ben. Ilyenkor talán nem gondoltunk azzal, hogy Úristen, megint mennyi időt eltékozoltunk, hogy hajtani ké­ne most is a pénz után, a mégtöbb pénz után. Kutatni mégnagyobb ü let után, keresgélni a megélhetés lehetőségeit. Talán mégiscsak volt néhány nap, amikor nem akartunk mások lenni, csupán boldogok, és nem akartunk semmi mást, mint boldogságot szerezni. Csak haza találni, csak hazát találni. A DUNÁNÁL. Félig lenni tamil, félig lenni roma - töri a magyart Ju­de, akit pár hónappal ezelőtt ma­gával ragadott, elrabolt a ferencvá­rosi sexbomba. Mert Jolánka el­képzelni sem tudna magának er sri lankai jómódot, banánnal, ana­násszal, s mi szem-szájnak ingere: Jolánkának nem kell az elfátyolo­zott lakosztály, óhaját-sóhaját leső szolgákkal, nem kell neki a sri lan­kai friggyel járó életjáradék. Jolánkának ez a föld kell: a fe­rencvárosi nyomor. És kell neki Ju­de. És zsoldos a férfi: vakon szol­gálja a nőt, mert érdekei úgy kíván­ják. A félig tamil-félig roma fiú erre azt mondja: kamipe. Szerelem. Ju­de ilyenképpen szolidáris a ferenc­városi nyomorral. S várja a gyer­mek születését, és már kiszemelte magának azt a repülőjáratot mely- lyel majd gyermekkel együtt elszáll. Mert Jolánka úgy akarja. Mert úgy gondolja, a Gyermek számára ez az egyetlen remény, a reménytel­jes lehetőség. dennapi dologgal. Nyíltságunkkal, őszinteségünkkel például. És az ezernyolcszázhetvenes eszten­dő július havának tizenhatodik napján egy August Schwartz nevű úr család­jának szóló híradását továbbította a kir. és császári posta: egy nyílt leve­lezőlapon. Meglehet, ez volt a tökéletes sza­badság legőszintébb manifesztuma? KÖSZÖNÖM JÓL! Amikor dr. Emanuel Hermann, az egykori bécsújhelyi katonai akadémia néhai tanára kigondolta, az járhatott a fejében, hogy mivel a levéltitok szent és sérthetetlen, a levél viszont bármi­kor bárki által felbontható: elejét kéne venni minden gyanakvásnak, az okta­lan kíváncsiskodók, titoklesők sze­mét ki kéne szúrni valami nem min­Hogy vagy? KÖNNYED NYÁRI LEVELEZŐLAPOK 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom