Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. szeptember / 9. szám
FELÉ. Csizmaszárban kés, kabátzsebben pisztoly, szütyőben önvédelmi szpré, szemgolyón fátyol, redőny, zsalugáter; a szürke- állomány delíriumködben tapoga- tódzik, csapkod, csápol, vagdalko- zik. Egy ország tendál imigyen Európa felé. István a király egykoron az új ideológia nevében elsöpörte, kiirtotta a barbárnak mondott múlt kultúráját, és évre év jött, századra század, új ideológia, új söprés - és most söprögetés megint, nem akármilyen ideológia jegyében. ÉS MOST. Megint jön nekem ez a Természetgyógyász, megint a legátfogóbb és legigazabb, és azt mondja, az emberekkel nem lehet mit kezdeni, legjobb, ha az emberek fűszállal fogaik között hegyoldalban heverésznek. A hegyoldalból csak a Természetgyógyászra látni, a jövőbe semmiképp. így aztán megint hiába szeretnék igazodni, feltakarni egy emberhez méltó eszmeiséghez: a kizárólagosság kirekeszt az „emberszabásúak" közül. Végülis: szörnyű vagyok. Akár három napig is várhatok arra, míg valaki rámköszön, sörre hív, vagy csak egy nagy, megismételhetetlen hallgatásra. ★ * ★ Szöveg: Herceg Árpád Kép: Kleer László KEDVES EMÁNUEL! És akkor elkezdett az eső cseperészni. Gondoltam, három napig most elrejtőzhetek, nem lesz ember, aki rámköszön, sörre hív, magamba halhatok végre, bár gyanús körülmények között, ami különösen illik egy zugíróhoz, Gondoltam, a Természet- gyógyász sem talál rám. De ez a pocakos úr nem hagy nyugodni. Bevallom, bizonyos periódusokban magam is figyelemreméltó pocakot eresztek, ami egy egészségtelen életmódból következik bizonyos vegetációs törvény szerint. A Természetgyógyász azonban attól hízik, hogy felszálló ágba jutott, prosperál, ami sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint hogy szorgalmasan fizetek adót helyette, viselem közterheit, és figyelmesen meghallgatom. Ezt én már átéltem egyszer. Akkor is figyelmesen figyeltem az „egyetlen igaz és legátfogóbb” filozófiára. Remélem, nem is fogok kimaradni a Nagy Fehér Könyvből. 17
