Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. szeptember / 9. szám
© © 0 E s ős hajnal köszönt a városra, rám pedig éleshangú vekker. Borotválkozás közben azon gondolkodom, ha egész nap esni fog, fuccs lesz a képriportnak. Milyen idő lehetett négyezer évvel ezelőtt Mező- berényben? Mit csinálhattak eső idején a Krisztus előtti emberek? Biztosan nem borotválkoztak, ütődött civilizációs szokás álmos hajnalon éles pengével vakaródzni. Na de irány a Bokréta utacai nevelőotthon! Innen indul maroknyi társaságunk - nevelők, pszichológus, igazgató, újságírók - megnézni a mezőberényi régésztábort. A Bokréta utcai intézmény korábban javító-nevelő intézet volt, most csak egyszerűen nevelőotthon. Az utóbbi néhány évben kevésbé zárt az intézmény, a kapu nyitva áll a neveltek előtt, feltéve, hogy nem követtek el súlyos fegyelmi vétséget. A kimenő Negyven fokos hőségben nem könnyű lapátolni A rögdarabok gyakran kincseket rejtenek Na, így kell fogni a lapátot! A leletet rendkívül óvatosan kell megtisztítani a földtől Két gödörben folyik a munka Győzelmi mámor Lesben megvonása a legszigorúbb fegyelmező eszköz, de az intézetre nem ez a jellemző. A közösség jellemformáló erejére építenek az itt dolgozó pszichológusok, nevelők. Ezért is rendezik meg évről évre a mezőberényi régésztábort. A „Bokrétás” diákok együtt dolgoznak az ásatásokon gimnazistákkal, szakmunkásokkal, fiatal értelmiségiekkel. Szabadidejüket is közösen töltik el, és kitűnően érzik magukat, összeköti őket a közösen végzett munka öröme. Háromórás autóút után érkezünk meg Mezőberény határába. Két egymás mellett lévő munkagödörben mintegy harminc ember szorgoskodik. Ki lapátol, ki földhalmokban spaknival keresgél. A feltárást régészek irányítják - mondja a tábor szervezője, Árkus Péter nevelő-tanár, aki eredeti foglalkozását tekintve régész. Négyezer évvel ezelőtti település nyomait keresik. Az új kőkorszak embere a jelek szerint nem élt valami fényűző életet. Főleg állattartással, vadászattal foglalkozott. Eszközei pattintott kőből készültek. A kor jellemző lelete a vonaldíszes kerámiaedény. Legnagyobb épségben apró éles kőpengéket találnak a feltárást végzők. Nagy az öröm ilyenkor, csatakiáltásnak is beillő hangok jelzik, valaki ismét szemfüles volt és megmentett az utókornak egy két-három centiméteres kőpengét. Feltehetően állatok bőrének lenyúzásához használták eleink az éles eszközt. A régésztábor résztvevői naponta négy órát dolgoznak a „gödrökben”. Többet nem is igen lehetne elviselni, hiszen délidőben gyakran negyven fokra szalad a hőmérő higanyszála az árnyékban. Még szerencse, hogy a tábor a strand mellett van, így délután hűs habokban lehet felüdülni. A táborlakók kedvenc szórakozása a számháborúzás. A hadüzenet még ásatás közben születik, hogy aztán harci díszekbe öltözve, kifestve kezdődhessen a délutáni harci játék. Figyelem a tábor lakóit, hogy magamban kiválaszthassam, kik közülük az „otthonosak”. Emberismeretem cserben hagy, az ásatáson egyforma vidám és szorgalmas diákokat láttam, most pedig ka- maszos hévvel kipirult arcú fiatalokat. Kleer László 13
