Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. június / 6. szám
Nyolcszáz méternyi dinnyehéj? A Ferencváros májusi számában megjelent egy térkép, rajta a szöveg: A Közraktár utca menti térség részletes rendezési terve. Hogy legyen időnk töprengeni, még ezt is aláírták: "Következő számunkban közzé tesszük a környezetvédők véleményét, továbbá a kerületi főépítész válaszát." íme én volnék az a "környezetvédő", akire a véleménynyilvánítás terhét rótták. Alábbi megjegyzéseimet azonban nem mint környezetvédő, hanem mint választópolgár teszem, s várom választótársaim és választott képviselőim véleményét, remélve, hogy e hasábokon minden vélemény helyet kap. A Főváros "ajándéka" a kerület lakosainak mintegy 800 méternyi új alsó rakpart, amely a Közraktárak északi végétől egészen a Boráros téri HÉV végállomásig vezet. Felülről tető védi a parkban pihenőket az autók zajától és légszennyezésétől. A tervezők azt ígérik, hogy a Közraktár utca a helyi forgalmat kiszolgáló, dél felé egyirányú szervízúttá zsugorodik, a rakpart felől a villamossíneken át most meglévő föl- és lehajtás valóban megszűnik, ám a Sóház utcán keresztül erre megy el a Csarnok, az irodaházak és a szállodák teljes forgalma. A Bakáts utca és a Boráros tér között (erre a részre esik a park nagyobbik fele, a játszóterekkel és a focipályával) a terv szerint megmarad a kétirányú forgalom, már csak azért is, mert a 15-ös buszt nincs hová elirányítani. Mint ez a hatástanulmányból is kiderül, összességében nem csökken, hanem nő a gépkocsiforgalom, de: "a Közraktár utcában lényeges közlekedési légszennyezés-csökkenés nem várható". Nem vitatjuk, hogy a gyepesített tető megvéd minket az alsó rakpart forgalmának zajától és piszkától, de ahhoz, hogy a lenti utat a közepes árvizek szintje fölött vezethessék, és a félalagút belmagasságát a szabványoknak megfelelően alakíthassák, a parti födém tetejét 2,5 méterrel kell a jelenlegi terepszint fölé emelni. Tehát földgát kerül a park és a víz közé. Ennek esztétikai kárai sem csekélyek, akár Pestről, akár Budáról nézzük. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy a gát a levegő tisztaságát "módosítja". Erről később. A terv sok fontos részletkérdést megengedhetetlen nagyvonalúsággal kezel. Aggódunk, hogy a nem éppen olcsó út valójában nem vezet sehová. Nem tudjuk elképzelni, hogyan "dugják át" az utat a Pe- tőfi-híd alacsony parti íve alatt, hogyan oldják meg a Boráros-téri aluljárórendszer átépítését, a HÉV végállomás működtetését. További kérdésünk: vajon hogyan illeszkedik a terv a már régebben felvázolt elképzelésekhez: a Csepeli HÉV-nek a Kálvin térre való bevezetéséhez, a Lágymányosi Duna-hídhoz, a Galváni úti hídhoz és a világkiállítási területekhez. Ha a továbbépítést komolyan gondolják (a Világkiállításig ennek is nyilván el kell készülnie), akkor bizonyára van elképzelés arra, hogyan oldják meg az alsó rakpart és a Dunát (a Haller utca vagy a Vágóhíd utca magasságában) elérő főgyűjtő csatorna "keresztezését"? Az alpolgármester úr tévében elmondott szavaiból arra következtetünk, hogy — egyenlőre nem tudják. Ezek mind olyan kérdések, amelyek döntően befolyásolják a véleményeket: jó- e nekünk ez az út vagy rossz. Ha csak a Boráros térig tervezett első ütem épül meg, akkor csak rossz lehet. Fenntartjuk azt a körzeti adásban is megfogalmazott véleményünket, hogy a gyűrűs úthálózat megfelelő kiépítése fölöslegessé tenné az észak-déli átmenő forgalom javítását, sőt lehetőséget adna arra, hogy legalább a pesti parton felszámoljuk a várost a Dunától elvágó utakat, és a két vasúti híd között zöld sávot alakíthatnánk ki a folyam mentén. A levegő- és zajvédelemre kiterjedő környezeti hatástanulmány arra figyelmeztet, hogy az elavult forgalomszervezési elveket megvalósító rakparti út, az új épületek és a parti gát együttese súlyos környezeti károkat okozhat a kerületnek. Az egyetlenegy (!) 24 órás mérésre és forgalomszámlálási adatokra alapozott tanulmány szerint az érintett rész "az egyes gázállapotú légszennyező anyagokra e térség Budapest átlagosan szennyezett területei közé sorolható. A dunaparti sáv valamivel előnyösebb helyzetben van a kedvezőbb átszellőzési viszonyok miatt". "Megállapítható, hogy a vizsgált területen a közlekedési eredetű légszennyezés a domináns." "Problémát okozhat a dunaparti beépítés, amely a mögötte lévő területek átszellőzését jelentősen módosíthatja. Ezért a Dunapart magas létesítményekkel való beépítése levegőtisztaság-védelmi szempontból kedvezőtlen." A tanulmány nem szól arról, hogy ugyanilyen hatása lehet annak, ha a partot egy gáttal megmagasítják, a tények és a számok azonban elárulják. A jelentésből megtudjuk, hogy a gáznemű szennyezőanyagok mennyisége (legalább a mérések idején) az egészségügyi határértékek alatt maradt. Ám a gyorsan ülepedő por mennyisége határérték fölött van: "a szálló por terhelés a megengedett határértéket mintegy 80 százalékkal haladta meg”. És ami még súlyosabb: "a szállóporból az ólomterhelés mintegy 19-szerese, a kad- mium mintegy 7-szerese volt a megengedett határértéknek". Az ólom és a kadinium feldúsulásának valamilyen helyi oka kell legyen. Ez pedig nem más, mint a "medencehatás", vagyis az a jelenség, hogy nehezebb, gyorsabban ülepedő szemcséket a légáramlás nem sodorja el, hanem lassan a mélyebben fekvő részek és a sűrű beépítés által kialakított porcsapdák felé tereli, és ott lerakja. Amikor a múlt századi nagy árvizek után kiépítették a Duna rakpartjait, a magasságukat igen megemelték (a Nehru park nem is látott árvizet). A kerület mélyebb részei a Dunától távolabb vannak, az utcák is arrafelé lejtenek. Ha ezt a medencét az uralkodó északnyugati szelek és a Duna felől hét emeletes házakkal zárják le (a tervekben ez szerepel), a medence peremét pedig mesterséges töltéssel 2,5 méterrel megemelik, azzal csak súlyosbítják a városrész amúgy is tragikus lég- szennyezettségi állapotát. Elfogadjuk a hatástanulmány végső következtetését: "a tervben a területre javasolt fejlesztések levegőtisztaság-védelmi szempontból nem okoznak olyan változást, amely a jelenlegi légszennyezési helyzetet emisszió (azaz kibocsátás) oldaláról lényegesen elrontanák. Levegőminő- ségi állapotromlás ennek ellenére bekövetkezhet a Dunaparti sáv magas létesítményekkel történő beépítése esetén." Az ólom és a kadmium felhalmozódása arra figyelmeztet, hogy a magas beépítés és a part megmagasítása hatására ez a romlás bizonyosan be fog következni. A belső Ferencváros lakóinak érdekeit tehát az szolgálja, ha olyan forgalmi változások történnek, amelyek innen elvezetik, nem pedig ide terelik az átmenőforgalmat. A rakparti út ennek a célnak aligha felel meg, csak arra jó, hogy két zajos, bűzös, szennyező autóút harapófogójába fogja a kerület egyetlen nagyobb közparkját. Barabás Zoltán 8
