Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. október / 10. szám
Szemérmetlen teremtés 1972-ben történt, hogy nyolc heti szárazság után egyik éjjel olyan zápor hullott, olyan bőséges, hogy azt hittem, meggátolja a piacra menésemet. Kétszer is rákezdett. Hajnali háromra kiderült az ég, én biciklire akasztottam kettő nagy kosaramat, tele válogatott őszibarackkal és hatvan kiló árummal egy-kettőre Tápiógyörgyén, a Szentháromság szobor előtt vártam vevőimet. Nagyon ismertek. Amíg ki nem ürültek kosaraim, szakadatlan, megállás nélkül mértem az árut. Mindenki ismert, mindenkinek volt egy jószava hozzám. Mérés közben beszélgettünk. Egy nagyothalló nénikének mértem éppen, s a háta mögött várakozóval beszélgettünk közben.- Volt-e valami az éjjel? - kérdezte, hiszen a forró szárazság után szinte mindenki megkönnyebbült.- Bizony volt! - kiáltottam a néni mögé - kétszer is! Nagyon jól esett! A néni megbotránkozva rámnézett, fejét csóválta, amíg fizetett, majd zúgolódva tovább haladt.- Szemérmetlen teremtés! Ilyesmit kibeszélni?! Horgosné, Bander Ilona * * * Komoly dolgokról - komolytalanul- A Főnöknek egyetlen hibája van: egyetlen hibáját se hajlandó elismerni...- A baj nem jár egyedül, ha mégis: az nem baj...- Otthagytam a szabómat, mert pocsékul dolgozik. Erre a zakóra is tizedszer varrom fel a gombot, mégis mindig leszakad...- A két külügyminiszter tárgyalásai baráti légkörben folytak. Temetésükről később intézkednek...- Cédula az üzletajtón: "Tűz esetén kulcs a házfelügyelőnél." És ha nincs tűz?- Három a magyar igazság. Ha kettő, az nem magyar...- Fölösleges rivalizálni: kisebbség nélkül nincs többség...-Szemléletváltásra lenne szükség: abba kellene hagyni azt hajtogatni, hogy szemléletváltásra van szükség...- A suszter maradjon a kaptafánál- mondják a történészek...- A pénz nem boldogít, de azért elkeseredésre sem ad okot...- yi * * * Éhségsztrájkolok Na most megtudja az egész világ, ki is a Grünundmayer Hümér a Ráday utca 343/b-ből, földszint 9. a csapóajtó után balra a tizenhatodik ajtó. Kéretik a világmédiákban (elektronikus és írott) haladéktalanul hírül adni, hogy megkezdtem éhségsztrájkomat. Mindaddig nem veszek magamhoz élelmet, míg Hruppsauber Éneás tömbmegbízott le nem mond. Kérem ez a Hruppsauber egy szörnyeteg. Nem régen például lekommu- nistázott, persze nem akkor tette, amikor alapszervezeti párttitkár volt, és éppen ellenem folytatott fegyelmi vizsgálatot, mert piásan a pártbizottság előtt jött rám a kisdolog. Kishíján nagydolgot csinált belőle, olyan vehemenciával képviselte a vádat. Tutsek vérbíró, kérem, az aktatáskáját nem vihette volna ennek a Hruppsauber- nek. Voltam én megáltalkodott kispolgár, antibolsevista ügynök, voltam ellenforradalmár, nyugatimádó vigéc, a szocializmus ellensége, a szocialista brigádmozgalom szégyene stb... Most meg lekommunistáz, azt mondja, hogy elég volt már a grünundmaye- rekből, akik tönkretették az ő kis Kánaánját. Le a bolsevista, kozmopolita átmentőkkel, kiáltja minden nap a levélládámba - még jó, hogy nincs hozzá kulcsa. Mellesleg az elmúlt rendszerből mindössze egy átmeneti kabátot és egy kifizetetlen villanyszámlát sikerült átmentenem. Ja! Meg a feleségemet, de őt még a Hümér sem irigyli tőlem. Na, nem akarok többet panaszkodni erre a Hruppsauberre, mert nem csak miatta fogok sztrájkolni, hanem a Kendercsomózó Vállalat elnöke miatt is. Ez a népszomorító pernahajder orcátlanságában odáig merészkedett, hogy a rendész leghatározottabb kívánsága ellenére nem akarja sem a bogozó, sem a csomózó műhely vezetőjét kirúgni, és helyükbe kiváló helyetteseiket kinevezni. Pedig a helyettesek remek szakemberek. Az egyik a Tojáspatkoló Minisztériumból jött, a másik a Bárányfelhő Hámozó Rt. segédportása volt. Szóval ez a ki nem rúgási ügy már odáig fajult, hogy emiÍRJON NEKÜNK! A FERENCVÁROS szerkesztősége nagy érdeklődéssel várja kedves olvasói jelentkezését: írjon nekünk legfeljebb 2 gépelt oldalnyi terjedelemben olyan humoros eseteket, történeteket, melyekről úgy véli, másokat is megnevettethet, vagy akár elgondolkodásra késztethet velük. Minden hónap 15-éig beérkező írások közül a legjobbat 33 ezer példányban kinyomtatjuk, s érte honoráriumot fizetünk a szerzőjének. írjon nekünk, s ha elkészült vele, küldje el címünkre! «'------------------------------------------------------------------------------------------------------------V att egész nyáron nem esett az eső, kiszáradtak a növények, felment a hús ára, a sarki fűszeres fölcsinálta a szomszédasszonyt, a Hruppsauber megútálta a zsidókat, és még az is lehet, hogy kétkulcsos lesz az ÁFA. Éhségsztrájkolni fogok az éhség- sztrájkolók ellen is, mert az mégiscsak hallatlan, hogy már mindenféle amatőr is megengedheti magának a nemevést. Én például egy Bangladesből jött professzortól lestem el az éhezés tudományát. Mondhatom, a mi tudósainknak még van mit tanulniuk. Már második órája nem eszem, és egészen jól bírom. Igaz egy kicsit sá- padtabb vagyok, mint kéne, de ennek a szomszédból beáramló bablevesszag az oka. Ezeknek meg miből telik bablevesre? Biztosan átmentett gesz-á tenyéből hamisították. Nem bírom tovább ezt a kajaszagot, inkább lemegyek a Bakáts térre, de ott meg esik az eső. Pont most, amikor a haza - mit a haza!, az egész világ - felvirágoztatásáért meg a Hruppsauber lemondásáért két órája éhezek. Grünundmayer Hümér nyugdíjas normaellenőr * * * Emlék Hemingway a bárpulton könyökölt és bacardit ivott. - Nem, házinyulat még nem lőttem - mondta, amikor kinyitottam az ivó ajtaját. - Házinyúlra én sohasem lövök. De hát, a pokolba is! Itt igazán nincsenek nyulak! 10
