Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)

1991. augusztus / 1. szám

KÁRRENDEZÉS és közjáték A Mester utca házai kemenceként ontják magukból a nap hevét. Különö­sen megzavarhatta a kánikulai forró­ság a fehér Lada vezetőjének gondola­tait, aki a Thaly Kálmán utca kereszte­ződésében, a villamossíneken előbb té­tován megállt, majd - ó, az emberi lé­lek rejtelmeinek legmélye - hátrame­netbe kapcsolt, és keményen belevágta a mögötte áthaladó Trabant oldalába hegyes gumisarkantyúit. Hatalmas csattanás, szétrobannó ablaküveg, der­medt csend. Azután a lehető legszabá­lyosabban elintézik az ügyet A jelenet sajnos gyakori. Nem is érdemelne külön szót, ha nem követ­kezik utána az a közjáték, amelynek főszereplői, az áldozaton túl, az Álla­mi Biztosító alkalmazottai. Azé a Biztosítóé, amelynek imázsát a min­denfelől ránkzúduló hirdetések alap­ján képzeltünk el. Eddig. Az áldozat természetesen nem tud­ta, hogy a betétlap az új biztosítás bevezetése óta már másmilyen. Né­hány óra várakozás után sikerül ott­honkapni a vétkest, és kitöltetni vele az új formájú betétlapot, elkérni tőle az uj biztosítás megkötését igazoló szelvény számát. Ez mind az áldozat dolga, mondhatni, eddig a pontig ő a „hunyó”. A tettes egyébként közli, hogy óriási szerencséje volt, mert ép­pen most indul egy hónapra Olaszor­szágba, egy óra múlva már nem talál­Hirdessen a r-Ferenc város—i-ban Lakossági hirdetések 10 szóig 200 Ft 20 szóig 300 Ft 43x15 mm-es keretben 600 Ft Közületi hirdetések: 1 oldal 30 000 Ft 1/2 oldal 15 000 Ft 1/4 oldal 6 000 Ft 1/8 oldal 3 000 Ft 43x65 mm-es keretben 2 000 Ft Címünk: FERENCVÁROS Szerkesztősége Bp., Bakáts tér 14.1092 ta volna otthon. Minden jó, ha jó a vége, gondolta az áldozat, és vissza­autózott a kárfelvételi irodába, amely szintén a IX. kerületben van, minden a közelben. A kárfelvétel a Lobogó utcában megtörtént, ajtó, ablak, fényezés, stb. Kőműves Tibor előzékeny, szakszerű, gyorsan végez. Igaz, azt a választási le­hetőséget, hogy rögtön kifizetik a fel­mért kárt, elhallgatja az áldozat elől, azt tanácsolja, csináltassa meg az áldo­zat saját költségén a kocsit, utána a számlák alapján térít a Biztosító. Az áldozat gyanútlan, húsz éves autós múltja során ez az első esete, tényleg szerencsés csillagzat alatt született. Ám amikor visszatérnek az irodá­ba, ahol a pultnál frontszolgálatot tel­jesítő üde, fess és szőke hölgy, Micsut­ka Gábomé elkeseredetten közli, hogy sajnosa Biztosító nem tud fizetni, mert a tettes biztosítási kötvénye nem szere­pel a számítógépben. De nincs baj, mert egy levelet küldenek a tettesnek, amelyben megkérdezik, hogy hol kö­tötte a szerződését. Az áldozatnak bal­sejtelmei támadnak, de nem szól sem­mit, mert az irodában közük, hogy zár­nak, lejárt a munkaidejük. Másnap, kora hajnalban leadja sé­rült autóját a lakatosnak,,majd visszametrózik az irodába. Újfent közli a hölgy, hogy központi utasítá­sok alapján dolgoznak, nem tudnak mit tenni, írnak a tettesnek. Az áldo­zat most már nem titkolja kételyeit, miszerint a tettes, hacsak nem tá­madt kedve újabb tolatásokra útke­reszteződésekben, éppen reggelijét fogyasztja - Olaszországban. Nagy, kerekre nyílt szempár a válasz. Az áldozat a hölgy segítségére siet, né­hány ötletet ad, fel lehetne hívni a tettes lakóhely szerinti illetékes Biz­tosítót, hátha... Nem hívunk fel sen­ki, mi központi utasítások szerint dolgozunk! Az áldozat nagyot nyel, majd felajánlja: jó, hát majd felhívom én, adja meg a kerületi fiók számát. Nem adok meg semmiféle telefont, és ez nem nyilvános állomás! Elsza­badulnak az indulatok, fejek Hiúinak, a pult túlsó oldaláról érkezik egy fér­fias segítség, illetve jóslat: És ha min­dent elintézett, onnan 30 napon belül majd fizetünk. Az áldozat lépteit az ugyancsak a Ferencvárosban található Állami Biztosító Kálvin téri központja felé igazítja, közben ügyfélből átvedlik - egyik civil foglalkozását igazoló pa­pír szerint - újságíróvá. Ezzel az iga­zolvánnyal és az eset ismertetésével kopog be Kovács Lászlóhoz, a gép­jármű-biztosítási üzemág osztályve­zetőjéhez. Láss csodát, az előbbi szo­cialista, vagy minek nevezzem, balká­ni kiszolgálás után Európa szolgálta­tásait idéző választ kap az áldozat. Igen tudnak a problémáról, már jú­lius 4-én elébe mentek a dolognak. Létezik egy körtelex vagy körfax, ki­nek mije van, melyben éppen erről intézkednek. Előre, spekulatív úton kitalálták, hogy milyen kavarodás tá­madhat, ezért szabatosan megoldot­ták a kérdést. A lényeg így hangzik: Miután a hatalmas számban megkö­tött biztosítások adatait nem tudják az előre látható 2-3 héten belül a számítógépek adatbankjaiba betáp­lálni, ezen időszakban a biztosítók az egyértelmű esetekben kötelesek a kárt okozók elismerő nyilatkozatai alapján a kárt kifizetni. Ezeket az eseteket utólag felülvizsgálják és vi­tatott esetben... stb. Elegáns, nagyvo­nalú, okos intézkedés. Az áldozat engedélyt kér, hogy ezt a jó hírt telefonon közölhesse a Lo­bogó utcai kárrendező iroda dolgo­zóival. Micsutkáné veszi fel a kagylót. Az áldozat udvarias és kerek mon­datokban közli a rendelet lényegét, majd megkérdezi, hogy lehetséges, hogyha a Lobogó utcában központi utasítások alapján dolgoznak, ezt a körfaxot nem ismerik? Nincs tele­faxunk, mondja Micsutkáné. De ez egy körtelex is - mondja az áldozat. Telexünk sincs, feleli Micsutkáné, és átadja a telefont Kőműves Tibornak. Ó is végighallgatja a rendeletet, meg­köszöni a tájékoztatást, majd közli, hogy az áldozat kárrendezését a számlák benyújtása után 15 napon belül rendezik. Viszontlátásra. Az áldozat egy picit örül, az ígért 30 nap a felére csökkent. A biztonság kedvéért megkérdezi az osztályveze­tőt; mennyi idő alatt szokták a kárt kifizetni? A számlák benyújtása után körülbelül 3 perc alatt. Az áldozat levegő után kapkod. Dehát akkor mi­ért?... Kovács László széttárja a ke­zét, átad az áldozatnak egy névkár­tyát. Adja majd nekik, talán ez segít. Az áldozat leforrázva ballag kifelé. Tehát megoldott az Állami Biztosító számára egy több, mint kínos helyzetet. Az Állami Biztosító egyik igazgatójá­nak rugalmas intézkedése nem jutott el a rendeltetési helyére, ezt ő személyesen felkutatta, majd telefonon közölte az érdekelttel. Feltehetőleg több tucat reklamációt, veszekedést megakadályo­zott. Simábbá tette az Állami Biztosító ügyintézését. Cserébe a szokásos 3 perc helyett 15 napig várhat a pénzére. Ihaj-tyuhaj, sose halunk meg! Horváth F. Miklós 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom