Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. július / 4. szám
Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros „Nekem ma is a foci NYILASI „CIVILBEN" jelent mindent" Foci. Micsoda varázsos sportág, amely — mai mélyrepülésében is — képes az érzelmek felszólítására és ezreket vonz ki a pályákra. Azokba a stadionokba, amelyek láttak már jobb napokat is, de főleg jobb játékot. A magyar pályákon valaha a nemzetközi színvonalat megütő csapatok tucatjai alkották a bajnokság résztvevőit, manapság pedig a nemzetközi szint olyan távol van tőlünk, mint a gazdasági színvonalunk a nyugat-európaitól. Az erőnlét, a technika, a gyorsaság, a lövőerő, a kombinációs és taktikai képességek és a gondolkodás gyorsasága dolgában még a tisztes középszintet sem mindig érjük el, és ami a legszomorúbb, sokszor az igazi akarás, a küzdőszellem sem érezhető. Az igazhívők, a játék ősszerelmesei még mindig bíznak és kitartanak csapataik mellett. A Fradinak hagyományosan minden más csapatnál kitartóbb és nagyobb törzsszurkoló gárdája van. Ezek nem azok az emberek, akiket a botránykeltés, a mocskolódó hangú kántálások jellemeznek, hanem akik őszinte buzdításukról és szeretetükről tesznek — fordulóról fordulóra —, tanúbizonyságot, ök azok, akik együtt sírnak és együtt nevetnek a játékosokkal, akikért a csapatnak mindig és mindent meg kell tenni a győzelemért, vagy legalább a tisztes helytállásért. Ők azok, akik őszintén örülnek az idei bajnokságban elért második helyezésnek, annak ellenére, hogy tudják, ez a foci messze van attól, amit Európa más pályáin űznek, és a műholdas adások révén tömegesen láthatnak. De hol is tartunk, milyen esélyeink vannak a kilábalásra és felzárkózásra? Mitől lehetne újra jó a magyar foci, ezen belül természetesen az FTC? Mikör lesz végre bajnok a Fradi? Mikor számíthatunk arra, hogy sorozatosan megállja a helyét a nemzetközi kupa-szereplések során is? Sokakat foglalkoztató kérdések ezek. A focihoz pedig mindannyiunk ért, vagy legalábbis úgy hiszi. De aki nem ért hozzá, annak is lehetnek használható ötletei. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik most induló cikk-sorozatunk „Mi lesz veled labdarúgás?” címmel. Elsőként egy igazi futballsztárt, az Üllői úti ezüstcipős kedvencet, a pályafutását az Ausztria Wien .klubban befejező, mindmáig hallatlan népszerű Nyilasi Tibort kérdeztük. Hiányzik a játék Nyilasi Tibor mostanában szinte minden Fradi meccsen az Üllői úti pályán található. Sajnos már nem mezben, stoplis cipőben, hanem „civilben” nézi a csapatjátékot. Még javában tartott a bajnokság, amikor a Tatabánya elleni mérkőzés közben beszélgettünk. — Mégis csak rá kellett volna húzni még egy évet — csúszott ki a száján. — Nagyo-n hiányzik a játék? — Az is. És ahogy elnézem itt az „öreg” Csapó játékát, azt hiszem még én is bírtam volna. Hívtak nagyon a Fradiba, de a visszaköltözés herce-hur- cái miatt nem vállaltam, meg fáradt is voltam egy kicsit. — És ma már késő? — A sok sérülés, főleg a gerincemmel, amit kétszer is műtötték, óvatosságra int. Őszintén szólva abban sem vagyok biztos, hogy sikerülne olyan formába kerülni, amit az igényes Fradi közönség elvárna tőlem. Arra pedig a külföldi évek tanítottak meg, hogy a játékosnak a vele szemben támasztott igényeknek maradéktalanul meg kell felelnie. Mert, ha nem, bármennyire is sztárolták, a közönség szeretete elfordul tőle. Az mindennél rosszabb, ha ugyanazok, akik néhány éve még éljeneztek és tapsoltak a játékom láttán, most kinevetnének, vagy kifütyülnének. — Nehéz eldönteni, hogy igazán mikor jó visszavonulni, de az sem mindegy, hogyan __ — Igaz, tapasztaltam, hogy sok nagyszerű játékosról megfeledkeztek, nem kapták meg a méltó búcsút. Neip tudom még, hogy lesz-e búcsú-meccsem, azt sem, hogy mikor, de már most torokszorító érzés, ha belegondolok. — Remélem, attól nem félsz, hogy egyhamar elfelejtenek? — Nekem ma is a foci jelent szinte mindent. Most végzem a TF szakedző' szakát, úgyhogy hosszabb távon sem akarok elszakadni a focitól. Amikor csak lehet, kint vagyok a meccseken és igyekszem segíteni a csapatot. Sok időt elvesz az is, hogy rengeteg meghívást kapok közönségtalálkozókra. Az elnökségben—aktív tagként Beszélgetésünk itt megszakadt, amit a klub elnökségi ülése előtt folytattunk. Nyilasi tőle szokatlan szerelésben, öltönyben, nyakkendőben — modernül öltözködő üzletember benyomását keltve jelent meg. — Mit vársz az elnökségi tagságtól? — Nagyon megtisztelő dolognak érzem, hogy a Ferencváros elnökségébe beválasztottak. Ez az első alkalom, hogy részt veszek az elnökség munkájában. Egyelőre csak figyelni fogok, hogy megismerjem azt a mechanizmust és azokat az embereket, akik ezt a munkát cs- nálják. — Milyen feladatot vállalsz az elnökségben? — Elsősorban a labdarúgáshoz értek és ez az a terület, ahol elképzeléseimet, ötleteimet közkinccsé tehetem. A véleményemet el is fogom mondani. Ha pedig úgy érzem, hogy nincs haszna az ottlétemnek, akkor tudni fokom, hogy mit tegyek. — A klub közgyűlése és az MLSZ választása előtt is forgalomban volt a neved, mint lehetséges jelöltnek. Készülsz a sportban valamiféle közfunkciót vállalni? — Játékos koromban több évig a Fradiban, aztán a válogatottban is csapat- kapitány voltam, megszoktam, hogy ki kell állnom a játékosok érdekeiért, illetve közvetítenem kell a vezetés szándékait. Sokszor adódott alkalom, vagy vitt rá a szükség, hogy ilyen-olyan tisztségviselőkkel tárgyaljak. Ügy érzem, hogy ezek a tapasztalatok valamikor hasznosíthatók lesznek a számomra vezető funkcióban is, de ma még ezt korainak érzem, azt hiszem még tanulásra és több gyakorlati tapasztalatra lesz szükség. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól hogy gondolnak rám, mint olyan emberre, aki sportolóként bizonyítani tudta, hogy „Hol nem lopják el mesélőkedvemet?” Krúdyval — akinek tavaly köszönthettük születésének 110. évfordulóját — immár 56 esztendeje csak művein keresztül találkozhatunk, ám a Ráday utcai Vörös Postakocsi Étterem vezetője Mondok Péter és mesterszakács Kivágó Géza, valamint munkatársai segítségével mindennap megidézhetjük az író szellemiségét, gasztronómiai csodákon keresztül. A meghitt hangulatú, friss virágokkal díszített (szerződéses) étterem bejáratát két korabeli petróleumlámpa világítja meg, a Krúdy terem — mely 12-23 óráig, vasárnap pedig 12-16 óráig várja a tisztelt látogatókait — piros-fekete díszes, míg a söröző zöld-fekete csíkos asztalterítővel fedett. Az étterem falain a Krúdy-kalendárium lapjai láthatók, míg a sörözőben a századforduló pesti belvárosában érezhetjük magunkat, a faligrafikák a Kálvin teret, az Üllői utat és a Vámház körutat ábrázolják. Az étterem légkondicionált, így akár a nyár* hőségben is kellemes klímában érezheti magát a kedves vendég, s egy pohár Dreher sör — e sorok írásának időpontjában — 21 forintért kapható. Egy-egy üzleti megbeszélésre, randevúra ünnepi csoportos vagy családi esemény megünneplésére (bankett, esküvő, stb,) egyaránt rendelkezésre áll a különterem. A söröző kapui már reggel 9 órától nyitva állnak az érdeklődők előtt. A Krúdy terem bejáratának vitrinje máig is őrzi — többek között a Vörös Postakocsi eredeti Singer és. Wolfner kiadását, Szabó /Ede Krúdy-életrajzát, a Szabó Ervin Könyvtár Krúdy Gyula Budapestje című kötetét, a Bécsben megjelent A nagy kópé című könyvét, valamint az Athenaeum kiadásában megjelent A velszi herceg című írást. A I Gellért Andor „Az aranykorból való aszú, amely szinte csengve ereszkedett bele a finom kristálypohárba, mintha folyékony érc lenne, hamarosan megtette hatását.” (A podolini kísértet) többre is képes. Én ezek szerint próbálok meg cselekedni és fejlődni a jövőben. — Akkor beszéljünk pár szót a fociról is. Mit vársz a csapattól? — Ebben a csapatban nagyon sok fantázia van. Én bajnokságra és kupa- győzelemre is esélyesnek látom. — A legutóbbi mérkőzés alatt figyeltelek és azt tapasztaltam, hogy nem cikized a játékosokat, akkor sem, ha valami ügyetlenséget csinálnak. — Aki igazán szereti ezt a játékot, annak a játékosokat is szeretnie kell, erényeikkel és gyengéikkel együtt. Anélkül, hogy kiemelnék neveket, itt — Simontól Keresztúriig és Limpergerig — sok tehetséges játékos van, akiket tényleg nagyra becsülök és látom bennük a lehetőséget. A rendszer rossz Kalendárium egyik grafikája megörökítette a „ragout" elkészítésének hozzávalóit: 1 nyúlcomb, 2 lapocka, 8 dkg zsír, 2 gerezd fokhagyma, 20 dkg champagne, kakukkfű, 5 dl fehér bor ... Krúdy Gyula a Baumgarten díjas poétikus prózaíró Kiss Józsefnek (a Hét című lapnak) 1913-ban a következőket írja: „A magányban, amit a regényíráshoz választottam, talán érdekesebbnek látom az embereket, mint akkor, midőn közöttük éltem. Most mindenesetre jegyet váltok a postakocsira, és Budapestre utazom. A városban, mert minden embert ismerek, találok kvártélyt, hol nem lopják el mesélőkedvemet.’’ — Mitől lehetne ez a foci jobb, színvonalasabb? Netán európai mércével is mérhető? — Azt hiszem az egész magyar labdarúgás, mint rendszer nincs jól kitalálva. Ellentmondásos a szakmai és pénzügyi háttér. És ebben a rendszerben nem találja igazán a helyét senki sem ... Nincsenek igazi, tiszta piaci viszonyok. — Ezekben különbözik a foci Nyugaton? — Azt hiszem igen, mert ott pontosan tudja mindenki, hogy mit akar, és, hogy mit kell tennie. Ott a szponzor, tudja, hogy mennyit ad és miért adja, az egyesület pedig, hogy ezért mit kell produkálnia. De a szponzor nem szól bele a csapatösszeállításba. A játékos is pontosan tudja, hogy milyen szerződési feltételeknek kell eleget tennie, de azt is, hogy mi van akkor, ha azt nem teljesíti. És ahol ez nem így van, ahol ezek a dolgok nincsenek pontosan és egyértelműen elhatárolva, ott egymásra mutogatás és veszekedés, végsősoron sikertelenség lesz a vége. — Ezt a gyakorlatot át lehet ültetni a magyar valóságba? — Biztos vagyok benne. A klubvezetésnek, a játékosnak, a közönségnek egyaránt érdeke lenne. Ennek eléréséért én is sok mindent vállalnék, tapasztalataimat szeretném hasznosítani, ha igény van rá. Az elnökségi ülés a kajak-kenu szakosztály munkáját tárgyalta. Nyilasi élénk és aktív volt, mintha csak a labdarúgásról lett volna szó. Többször is kérdezett, hozzászólt. — A jelek szerint nemcsak nézni és figyelni fogsz az elnöségi üléseken ... — Azt hiszem annál többet várnak tőlem, minthogy csak futball-ügyekben legyek illetékes. Ennél az elnökségi tagság többre kötelez. — Egyébként mivel foglalkozol? — Egy osztrák—magyar vegyesvállalatnál dolgozom, ez egy kereskedő cég, akiknek a megbízásából rengeteget ingázom Bécs és Budapest között. — És lesz-e a Fradinak még Nyilasi nevű játékosa? — A kisfiam ötéves és nem mondhatnám, hogy már most látnám benne az utódomat a középpályán, vagy a csatársorban. Ha arra kerül a sor, nem fogom megakadályozni, vagy elvenni a kedvét a focitól, de nem akarom, hogy mindenáron futballista legyen. Szoboszlav Gábor REFORMJELSZAVAK Reformokkal a szocializmus útján! — ad eligazítást a gyárkerítésre mázolt felirat. Érzékeltetvén, hogy a megújulás szelleme, ha magát az ipart még nem is, az ipartelepet már átjárja. Föl kell gyorsítani a folyamatot, gondoltam, és közvéleménykutatást rendeztem arról a levegőben lógó kérdésről: melyik volt az elmúlt év reformjelsza- va. Ennek tisztázása ugyanis lökést adhat a társadalmi haladásnak, irányt mutathat a kétellyel küszködőknek. Kitűnt, hogy a lakosság tisztában van vele: áldozatok nélkül nincs reform. Sokan szavaztak a Nadrágszíjmeghúzással a fizetőképesség fenntartásáért! jelszóra. Mások inkább azt fejezték ki, hogy tisztán látják a haza súlyos helyzetét, de ez nem bénítja meg őket. Előre a műszaki fejlődéstől való leszakadásunk lassításáért! — tűzték zászlajukra. Akadtak, akik ez utóbbi teendőben a konkrétumokra irányították a figyelmet: Felszámolás plusz elektronizálás egyenlő szerkezetváltás! — fogalmazták meg. Éhhez képest mindössze hangsúlyéi tolódást jelez a Csődeljárással a támogatások leépítéséért! formula. örvendetesen fejlődik hazánkban a pénzügyi kultúra! Erre utal, hogy igen sok szavazat jutott a Fölemelt kamatlábbal a beruházók ellen! jelmondat helyeslésére. Számosán vélik úgy, hogy fejlesztenünk kell kis honunkban az adómorált. Szjá-t köszönj előre, állam- kincs lesz belőle! — fogalmaztak azok. akik e kérdéskör negatív vonatkozásait helyezték előtérbe. Többen voltak azonban, akik a pozitívumot látták fontosabbnak: Ültess ÁFÁ-t, gyümölcsözni fog! — vetítették előre. Az első helyezés még bizonytalan: a Piactéri butikkal a piacgazdaságért! vagy A német nyelvű Tőkével is gyara- pítsuk a külföldi tőke bevonását! szlogen között kell a homályt eloszlatni, mert ha nem látunk tis2Jtán ebben a kérdésben, aligha léphet előre az ország. Molnár Pál A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA 11 Ferenczy Béni grafikája
