Ferencváros, 1986 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1986. április / 1. szám
FILMEN, FÉNYKÉPEN A MÚLT A Belső-Ferencváros lakói a megmondhatói, hogy az utóbbi hónapokban hányszor kopogtattak be hozzájuk fényképezőgéppel a nyakukban ismeretlen emberek. A bemutatkozás után azt is elmondták, hogy mi járatban vannak, amiért jöttek: fényképezni szeretnének, s beszélgetni. Mégpedig arról, hogy kik laktak, mi volt ebben a házban húsz, harminc, negyven, ötven évvel ezelőtt, hogyan éltek itt az emberek. Öt évvel ezelőtt hangzott el a Magyar Televízió Unokáink sem fogják látni című műsorában Ráday Mihály sokakat megmozgató felhívása. Az azóta is népszerű műsorszerkesztő akkor arra kérte a lelkes lokálpatriótákat, hogy legyenek segítségére; mindazok jelentkezését várja, akik a főváros régi házainak, utcáinak fényképezésében segítenének. A cél: a múlt épületeinek és a ma, de egykor majd szintén történelemmé váló értékeinek megerősítése. Egy olyan dokumentumgyűjtemény létrehozása, amelynek segítségével unokáink valóban látni fogják, hogy hol, hogyan éltek szüléink, nagyszüleink. A felhívás nem várt sikert hozott. 1983-ban százötven lelkes fotós gyűlt össze, s megkezdődött a Népköztársaság útján lévő lakó- és középületek fotografálása. Pontosabban, a fényképek mellett annak is utánajártak, hogy melyik épületben kik éltek, melyik házban kik laktak. Másolópapírra került aztán a ház belső- és külső homlokzata, udvara, kapualja, lépcsőháza, gangja, s ahol mód nyílt rá, a jellegzetesebb lakások is. Közben pedig sok-sok érdekesség derült ki az ott lakó emberek életéről. Az anyagból a Budapesti Történeti Múzeumban rendeztek nagysikerű kiállítást, majd Adalékok a Népköztársaság útja történetéhez címmel egy azóta már pult alól sem kapható kiadvány is született a gyűjtőmunka eredményeképpen. A sort a Belső-Terézváros, az Erzsébetváros, a Józsefváros fotózása, a fényképekből rendezett kiállítás és az anyagból összeálló kiadvány követte. Az elmúlt év közepétől pedig a két körút által határolt Belső-Ferencváros házait, utcáit járják a lelkes lokálpatrióták. Rádai Mihály az eddigi munkáról a következőket mondja: — Amit mi készítünk, az dokumentáció. Nagyon sok jó fotósunk van és nem csekély a valóban kitűnő felvételek száma, de a fő célunk, hogy egyetlen ház, épület se maradjon ki a felvételek sorából. Ami a Belső-Ferencvárost illeti, építészetileg minden megtalálható ebben a településrészben. Vagyis olyan rangos és jelentős középületek, mint az Iparművészeti Múzeum, olyan műemlékek, mint a Kálvin téri templom és mellettük a több- emeletes bérpaloták, szolidabb kivitelű lakóházak. — A korábbi helytörténeti gyűjtéseknek, köztük a fotók készítésének is az volt a baja — teszi hozzá Ráday Mihály —, hogy aránylag szűk körben mozogtak tehát vagy csak a ma műemléknek nyilvánított épületeket térképezték fel, vagy csak például a munkásmozgalom kerületi emlékeit gyűjtötték össze. Mi az egész településrészről kívánunk teljes képet nyújtani. 1983-ban megalakult a Budapesti Városszépítő Egyesület és a tagok ma ennek keretében folytatják munkájukat. Az egyesület léte több lehetőséget biztosít a munkához. S hogy kik végzik ezt a nem mindig könnyű feladatot? Ma már háromszáz önkéntes, szabadidejét és pénzét is a munkára áldozó lelkes helytörténész, aki úgy érzi, valóban meg kell menteni és az utókornak átadni azt, ami ma még természetes közegként vesz körül bennünket. Minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, hétvégén, napközben járják az egyesület tagjai az útcákat,kopogtatnak be az otthonokba, beszélgetnek az emberekkel. A városszépítő egyesület szobájának falán a Belső—Ferencvárost ábrázoló részletes térkép. Az egyes házak hol sűrűbb, hol ritkább satírozás- sal jelöltek. A magyarázat: melyik épületet könnyebb, melyiket nehezebb lencsevégre kapni. A feladatokat is ennek megfelelően osztják ki egymás között. A munkára egyébként többoldalas terv készült, a vállalkozók egy, kettő, illetve három házat kaptak, amelyről az ő feladatuk mindent megtudni, a felvételeket elkészíteni. Pusztai Pál filmgyári műszaki fotósként ment nyugdíjba, a ma az ittteni fotósok szakmai munkájának legfőbb irányítója. — Jómagam is a felhívásra jelentkeztem, mert a városban korábban is sokat és szívesen fotóztam. Aztán hozzáteszi, az adatgyűjtés külön fejezete ennek a munkának. Nagyon sokféle emberrel találkozott már eddig is, s volt, ahonnan a tíz perces beszélgetés helyett csak két óra múlva ’’szabadult”. Az ő munkája ebben a kerületben a Kálvin téri templom, a Szabó Ervin Könyvtár központi épületének megörökítése. Szívesen csinálja, mert igazi, értelmes feladatnak tekinti. Otruba István nyugdíjas műszerész 1940 óta amatőr fényképész. Harminc éve tagja a Budapesti Fotóklubnak, s ő is a tv-adást látva határozta el, hogy vállára veszi a fényképezőgépet. — AIX. kerületben az Üllői út 19-es számú ház jutott nekem. Korábban semmit sem tudtam erről az épületről, ezért a házmesternél kezdtem az ismerkedést. Jól választottam, mert az idős néni nagyon régen itt lakott és sok mindent megtudtam tőle. Aztán elmeséli, hogy igazi, régi pesti bérház volt valaha ez az épület, amelyben jómódú polgárok, köztük orvosok, ügyvédek laktak. Mint annyi más házban, itt is szőnyeg borította a főlépcsőház grádicsait. Munka közben fedezett fel egy régi, még 1919-ben alapított fényképészüzletet, amely még ma is működik. Belső berendezése, mindennapi tárgyai természetesen lencsevégre kerültek. Jól tudjuk, a fotózás sohasem tartozott az olcsó mulatságok közé. Drága az anyag, a film, a másolópapír, felszerelés is szükséges hozzá. A költségekhez — ha nincs is mód a teljes megtérítésükre — a IX. kerületi tanács is hozzájárult. Mellette az Ofotért, a Fofotó, a Budapesti Fotóklub nyújtott többféle formában segítséget. De még a Képző- és Iparművészeti Főiskola is bekapcsolódott ebbe a munkába, hogy segítsen. A fotó azonban még nem minden — vallják a helytörténészek. Hiszen sok mindent meg kell tudni a házakról, hogy a készülő kiadvány teljes legyen. így aztán járják a Budapesti Történeti Múzeumot, a fővárosra vonatkozó archívumokat, hogy kerek legyen a kép. Mert az így megtalált írásos dokumentumokkal lesz majd teljes a kiadvány. Szeretnének ugyanis olyan komoly munkát végezni, mint egykor Erdélyi Mihály és Klösz György, akinek fényképei ma a szó szoros értelemében kordokumentumok. Mészáros György ebben a munkában az előkészítés és az igazi nyomozás fáradságos munkáját vállalta magára. Birtokában van Budapest hetven éven át kiadott, legutóbb 1936-ban megjelent cím és lakjegyzékénak több példánya. Ezt felütve, majd az életrajzi lexikont elővéve azonosítja az egykori lakókat. Amit eddig talált, kötetre való érdekesség. Mert ugye ki gondolná, hogy valaha olyanszakma is létezett, mint a kazánkőgátló-szer készítés, s egyéb furcsaságok. De éppen az ő munkájának köszönhető, hogy tudjuk, a Tolbuhin körút 7. szám alatt lakott és élt Kánig Dénes matematikus, akiről később díjat neveztek el, és kiváló matematikai munkáért nyújtják át ma is. Ebben a házban élt egyébként Gregersen Róbert, aki az egyik legkorábbi magyar nyelvemléket, az Ómagyar Mária Siralmat megtalálta. Az Üllői út li. szám alatt lakott Hőgyes Endre, Cholnoki László pedig a Rádai utca 54-ben dolgozott. AIX. kerület egykori lakói között találjuk Thaly Kálmán történészt, Benedek Marcel és Benedek István írókat. Szinnyei-Merse Pál, a S/o/tár-család szintén a Belső-Ferencvá- rosban élt. A híres személyek mellett pedig az sem lényegtelen, hogy milyen egyesületek, hivatalok, intézmények működtek ebben a városrészben. Közülük említsünk most csak egyet, az Üllői út 25. és a Kinizsi utca 8. szám alatt lévő sarokházban volt a központja egykor az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. A gyűjtemény nemsokára teljes lesz. A Műcsarnok rendezésében június ötödikével az Ipar- művészeti Múzeumban nagyszabású kiállítás nyílik majd belőle. Hogy mi lesz látható, mit szeretnének ebből a gazdag anyagból a nagyközönség elé tárni, arról a múzeum közművelődési részlegében Gáspár Zsuzsannával beszélgettünk. — Az első ilyen jellegű kiállításunk lesz ez a bemutató — mondja. — Tervünk, hogy a tablók mellett a kort felidéző tárgyakat is elhelyezünk, hogy a hangulat teljes legyen. Az Iparművészeti Múzeum már az év elején felvette kiállítási tervébe ezt a bemutatót. A kiállítás megrendezésében segítségére lesz a Ferencvárosi helytörténeti Gyűjtemény gazdag anyaga is, de mellette a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak a kerületre vonatkozó gyűjteményéből is kölcsönöznek. A megnyitóra katalógus is készül. S talán — remélik még most — mód nyílik egy vetítősarok kialakítására is, ahol a Belső-Ferencváros mellett az egykori Budapest régi házait, ódon hangulatát, valaha volt arculatát is bemutathatják az érdeklődőknek. Mert sok vendéget várnak, hiszen abban a kerületben rendezik meg a tárlatot, ahol maguk a lakók, az emberek is élnek. Ami a korábbi kiállításokat illeti, több héttel meg kellett hosszabbítani a nyitvatartási időt. Most is számítanak erre, hiszen egy komoly munka nyilvános premierje lesz ez a bemutató. békési 10 FERENCVÁROS
