Ferencváros, 1986 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1986. április / 1. szám
HÉTVÉGE A KÖNYVTÁRBAN Kerülettörténeti vetélkedő Sok szó esik manapság a kulturális cikkek, szolgáltatások árának emelkedéséről . És bármilyen szomorú is bevallani, tény, hogy az átlagember a kultúráról mond le a legkönnyebben manapság, s ha a családi kasszát csőd fenyegeti, akkor ettől a kiadástól szabadul meg a leggyorsabban. De nemcsak a pénznek vagyunk híján, kevés az idő is. Ahhoz legalábbis mindenképp kevés, hogy állandó, előreszervezett, komoly összegekért ámít tanfolyamokra, sorozatokra, programokra fizessünk be, amit aztán munka vagy fáradtság, háztartás vagy bármi más miatt elhanyagolunk. így aztán, ha kevés az idő, s még kevesebb a pénz, marad a szabadidőben az otthonülés, a négy fal, az unalom, az egyhangúság és a magány. S hogy ez meddig lesz így — ki tudja? Az viszont már tény, hogy a József Attila lakótelep polgárainak nincs mostanában ilyen gondjuk. Nem arról van szó, hogy a kultúra új fellegvárat kapott a Ferencvárosban, csupán arról, hogy a már meglévő falak, a működő intézmény keretei között apró ötletekkel és nagy lelkesedéssel, praktikus megoldásokkal és az igények felmérésével tanácsi kezdeményezésre és támogatással alakították át a főkönyvtárt dolgozói a kétszintes épületet. Nem arról van tehát szó, hogy sokmillió forintért kulturházat, szabadidő- központot vagy művelődési otthont hoztak létre, hanem arról, hogy a hétvégeken amúgy is nyitvatartó könyvtár keretei között egy pontosan meg nem nevezhető működési formát — ahogy Maruszki József, a főkönyvtár vezetője mondja: „Hétvége a könyvtárban” elnevezésű közösségi házat, klubot vagy ki tudja pontosan, hogy mit hoztak létre. Ami azonban pontosan körülírható, az a szolgáltatásuk: a kulturális étlapjukon szereplő ajánlataik. Videózás és számítógéphasználat, idegen nyelvű társalgási klubok, jogi- és divattanácsadás, szabás-varrás, sci-fi klub, és gyermekprogramok, s ha mindez még nem elég, akkor jöhet az, amire a vendégnek gusztusa, kedve támad. Mint a főkönyvtár dolgozói ígérik, lehetőségeik határai között igyekeznek mindenki számára megszervezni a kívánt, igényelt programot. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindezt, leírni is furcsa — ingyenes szolgáltatásként teszik!) Didóm, az eddig leírtak hiheetlennek tűnnek elanyagiasodott, drága világunkban. Hihetetlennek és reklámízűnek. Pedig éppen Maruszki József kér, hogy ne írjak a kísérletükről, hisz lassan be sem férnek a házba, annak ellenére, hogy csak szűkebb pátriájuk lakossága tud róla, s veszi igénybe szolgáltatásaikat. És hozzáteszi még: úgy is csak kísérletről van szó, ki tudja folytathatják-e. Nem kell hát a reklám. Én viszont nem teszek eleget e kérésnek, már csak azért sem, mert sajnos nem tartozom a József Attila lakótelep polgárai közé, de többedmagammal megkívántam „étlapjuk” ajánlatait. j^tó Zsuzsa Többször szerepelt az utóbbi hónapokban a televízió képernyőjén városrészünk, fővárosunk múltja, úttörők helytörténeti vetélkedőjének formájában. Ferencvárost, szűkebb pátriánkat az Ifjúmunkás u. 13. szám alatti iskolában tanuló fiatalok képviselték, s a kerületek közti versenyben az igen előkelő II. helyezést szerezték meg. Gratulálunk nekik és a felkészítésben, az előkészítésben nagy szerepet játszó felnőtteknek! A tévé nyilvánosságával hírnevük, népszerűségük is megnőtt. Nem csak pajtásaik tisztelik őket, de az i utcán is sokuknak gratulálnak ismeretlen ferencvárosiak, akik számára e kis csapat tette emlékezetessé a műsort. Nagy munka előzte meg a sikert. A szeptembertől tartó előkészületek először az önkéntes, érdeklődéstől függő jelentkezések, majd a teljesítmények alapján történt rostálás nyomán alakították ki a 16 fős, 5 lányból, 11 fiúból álló csapatot. Kecskés Balázsné, a számunkra történelmet tanító pedagógus vezetésével koronként és témakörönként dolgozták fel a terjedelmes anyagot, amelynek eredménnyességét sikerük is bizonyítja. A lelkes társaság sok élményt, tapasztalatot szerzett a vetélkedő során. A kerületfejlesztési terv megismerése és újragondolása, a városfejlesztés tényei és követelményei, a más közreműködőkkel való együttműködés tágította látókörüket, bővítette élettapasztalatukat. Legtöbbjük olyan időszakban vállalkozott e plusz munkára, amikor középiskolai felvételeikre is készülnie kellett, hiszen a csapat valamennyi tagja gimnáziumban kíván továbbtanulni. Érdeklődésüket, vállalkozókészségüket is mutatja, hogy többen közülük az iskolai életben is kitűnnek, bár nem kitűnő tanulók. Legkedvesebb tantárgyaikból szívesen vállakoznak tanórák önálló megtartására, anyagrészek feldolgozására. Iskolájuk — dr. Kővágó Lászlóné igazgató vezetésével — s az ott működő Hámán Kató úttörőcsapat ismét öregbítette a kerület hírnevét. Hagyományaikhoz méltón bizonyították tudásukat. A gyerekek azonban folytatják: már a Hadtörténeti Múzeum által kiírt következő erőpróbára készülnek. S kik ők? Nem mások ők sem, mint a mai fiatalok általában. Kritikusok, nyíltszavúak, éles megjegyzéseik bizonnyal sok tanár, szülő életét keserítették már meg. De talp- raesettebbek, akaraterősebbek, kezdeményezőbbek társaiknál. Nekik köszönhetjük e szép eredményt: Bessenyei Gábor, Győri Zsolt, Hegedűs Bálint, Ivánjai Péter, Kósza Yvette, Molnár Katalin, Müller László, Német Emerencia, Paraszt Teréz, Renner Rita, Rózsahegyi Barnabás, Somogyi András, Soós János, Székely Ákos, Székely Tamás és Vasadi Péter. Kívánjuk, hogy a következő erőpróbákon is az iskolai hagyományaihoz méltóan szerepeljenek. Hárs István Pusztai Pál felvétele Kálvin tér FERENCVÁROS 9
