Ferencváros, 1984 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1984. november / 2. szám
— Mennyien foglalkoznak hivatásszerűen szociális gondozással?- Tizenhat hivatásos gondozónőnk van, nyolcvanegyen tiszteletdíjasok, megközelítően kétszázhuszonöt embert gondoznak. — Csupán ennyi lenne a gondozásra szoruló ember a kerületben?- Az igény feltehetően ennél több, aki eljut hozzánk, azt el tudjuk látni. Nyilván vannak, akik nem is hallottak erről a lehetőségről, és vannak, akik szégyenlősségből nem élnek vele. A főváros kezdeményezésére készült egy reprezentatív felmérés, a kétezer leghátrányosabb helyzetű, legalacsonyabb nyugdíjú ember körülményeit mérték fel. Egy részük elzárkózott a gondozástól, egy részük nem igényelte, és csak egy részük lépett fel különböző igényekkel. A tiszteletdíj nélküli, társadalmi munkában végzett szociális gondozói hálózatunk, sajnos, visszafejlődött. Az ilyen munkát vállalók egyrészt elöregedtek, másrészt gondjaik miatt, pénzért vállalnak másodállást, nincs idejük a rászoruló szomszédra, ismerősre.- Milyenek a tapasztalataik a napközi otthonról? — A három napköziben összesen száz- huszonöt fő átmeneti gondozása folyik. Étkezhetnek, csekély térítésért, a 2300 forint alatti nyugdíjúak semmit nem fizetnek reggeliért-ebédért, a legmagasabb ösz- szeg havonta ugyanezért 480 forint. Népszerűek a napközik, újabb létesítését is tervezzük, egésznapos, komoly esetekben egészhetes ellátással, a betegek a napközi megfelelő helyiségében tölthetik az éjszakát is. Az étkezés biztosítása, a programok, de akár csak a magány oldása is nagyon komoly dolog az idős emberek számára. — Mennyit tudnak szociális segélyezésre szánni? — Ebben az esztendőben hatmillió forintot, alkalmi és rendszeres segélyek formájában. Ez körülbelül ezerkétszáz embert érint, döntően időseket. Ez kánt a forma iránt a legnagyobb az érdeklődés, sokan oldják meg önmaguk az ellátásukat, és rendszeresen vagy időnként kérnek segélyt. — Vannak-e az említetteken kívül egyéb formák is, amelyek az idősek érdekeit szolgálják? — Említettem a szociális foglalkoztatót, ez nem jelent túlságosan magas jövedelmet, kártyákat, dobozokat készítenek az ott dolgozók, vagy lepedőket, törülközőket szegnek be. Körülbelül háromszáz helyben foglalkoztatott, illetve bedolgozót érint ez a munka. Az a gond, hogy az új gazdasági szabályozók szerint itt is gazdasági eredményekre kéne törekedni, de hát jólfizető munkát komoly munkaerőkkel kellene szervezni, és itt ellentmondás van a szociális, rehabilitációs célok meg a közgazdasági célok között Van egy nyugdíjas házunk az 1KV kezelésében, hetven lakóval. Itt van az egyik öregek napközije is. Három nyugdíjas klubunk is van. Valamennyit támogatják a kerületi társadalmi szervek, vállalati szocialista brigádok, társadalmi munkát végeznek, festenek, mázolnak, kirándulásokat szerveznek, pénzt áldoznak a klubokra. Természetesen, egyedül a tanács nem tehetne meg mindent a kerületi idős embereiért, ez csak együtt megy, vállalatokkal, brigádokkal, társadalmi szervezetekkel. Rendkívül kevés a kerületi tanácsnál azok száma, akik a nyugdíjaskorú- akkal foglalkoznak, és ahogyan az idősek aránya nő, nő az ezzel kapcsolatos, munka, az adminisztráció is. A szakmaközi bizottságok segítenek, segít a Vöröskereszt, sőt a saját hatáskörében intézkedik, ha ezen túlmegy az eset, jelzi nekünk az igényt. A lakóbizottságokkal is jó a kapcsolatunk, ők is jelzik, amiről tudnak, csak nem elég szervezetten. Csak együtt tehet meg mindent a Ferencváros az idősekért. Tóth Ildikó 9
