Ferencváros, 1984 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1984. november / 2. szám
A FERENCVÁROS AZ IDŐSEKÉRT A Ráday utcai régi ház bejáratán felirat: öregek Napközi Otthona, ahogyan a környéken rövidítve emlegetik, ÖNO. A portás néni éber, lecsap a látogatóra, hová készül, kihez. Az előtérben idős hölgy üldögél, egy láthatatlan valakinek mondogatja magánya panaszait. Balról énekszó, zongorahang hallatszik. Az alagsorban a nyugdíjas klub tagjai próbálnak, mint mondják, a hétfőkénti Ki mit tud-ra. Hogy mit? Operettdalokat, operaáriákat, cigány dalokat, itt jön össze az asszonykórus, van zongora, dob, tárogató, erősítő, műsor után jön az éneklés, tánc. És hogy mennyien kíváncsiak az összejövetelekre? — Hétfőként van itt vagy százötven ember. Hét évig voltam a Hámán Kató úti klub kultúrfelelőse, négy éve csinálom ugyanezt a munkát a Ráday ban. Jönnek ide a művészek szinte ingyen, meg teljesen ingyen is, csak a tapsért, azt mondják, ilyen klub, ilyen taps, ilyen siker, mint a Ráday-utcá- ban, sehol sincs Pesten. És ha érezné azt a hangulatot! Nem fogja elhinni, de az idősebbek jobban odavannak a táncért, mint a fiatalok. Mindent elkövettünk, hogy a klubnak ilyen szép híre legyen, ilyen népszerű legyen, de most szomorú újság is van; ha lehet, kérem, említse meg, most halt meg G. Galambos Erzsébet, mindenki ismerte, mindenki szerette, évekig vezette a Hámán Kató klubban a műsorokat, vezette nálunk is, ennyit megérdemel az emléke, hogy legalább a kerületi lapban leírjuk a nevét — mondja Szamos Józsefné, a nyugdíjas klub egyik vezetője. Az öregek napközijében néhányan ülnek az asztal körül. Most nem újságokat olvasnak (bár rögtön megmutatják a jónéhány kötet befűzött Nők I.apját-t, csoda érdekes belelapozni a húsz évvel ezelőtti tegnapba, örül a klub az ajándéknak. Nem könyveket nézeteinek, a lemezjátszó sem szól, pedig van itt mindenféle lemez, opera, operett, magyar nóta, klasszikusok, és régi, háború előtti őslemezek. Beszélgetnek, barátkoznak, üldögélnek a törzstagok, mielőtt hazatérnek a mindennapi magányba. Reitz Istvánná régi „napközis”: —Tizenkét évig jártam a Szamuely utcai napközibe, onnan jöttem át ide. Egyedül élek, van egy fiam külföldön, a felesége itthon él, úgy háromhetente meglátogat, nagyon aranyos asszony, szeretem is, de a többi napon nincs senki, aki rámnyitná az ajtót. A magány miatt járok be ide, mit csináljak otthon, a szemem is gyengült, a kézimunká- zás sem megy már. Simon Dénesné az Üllői útról jár a Ráday utcába. — Két lányom is van, az egyik vidéken él, a másik Pesten, telefonálnak, a vidéki lány is hív hetente kétszer, de én rettenetesen egyedül vagyok a szoba-konyhámban. Szeretem az itteni társnőimet, ha hiszi, ha nem, még az üdülésből is két nappal előbb megjöttem miattuk. Sági Júlia szinte új tagnak számít:- Tavaly novemberben jöttem le először a Ráday utcába. Az egyik kezemet nem tudom mozgatni, ultrahang-kezelésre járok, agytrombózis ért. Nincs nekem senkim, meg lehet veszni egyedül a lakásban. Ábrahám Gyuláné öt éve mindennap eljár a napközibe:- Azt lehet mondani, én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, aki este hazamegy. Nem bírom otthon egyedül. Ami dolog van otthon, mosás, vasalás, takarítás, az hét végére marad. De már vasárnap alig várjuk, hétfő legyen, jöhessünk. Nehogy azt higyje, angyalok vagyunk, bizony szoktuk egymást bántani, megmarjuk egymást, összevitatko- zunk, aztán már bánjuk. Marika, a vezetőnk mindent elsimít, mindent helyretesz. Angyali türelme van. Pedig van, aki még ebéd közben sem hagyja békén, akkor is zaklatja. A családja is megértő, ha itt valami munka van, besegít a férje, meg a két szép kisfia. Marika, akinek mindenki a dícséretét hajtogatja, teljes nevén Farkas Istvánná, a Ráday utca 58 szám alatti öregek Napközi Otthonának vezetője, ápolónőként kezdte. Szociális gondozóként folytatta. Aztán elvállalta a Ráday utcai intézmény vezetését. Vékony, fiatal nő, két fiú édesanyja. Itt hetven idős ember pótlánya, akinek egyszerre kell megértőnek, kedvesnek, és nagyon határozottnak lennie, mert itt bizony nem csupán ezüsthajú idős mesebeli nagyanyók, nagyapók jönnek össze naponta, hanem magánytól sebzett, a maguk baját mindenkinél előbbrevalónak érző emberek, akik között ugyanannyi a jótermészetű, meg a rossz természetű, mint a fiatalok, meg a középkorúak között. Akik ugyanúgy barátkoznak, ugyanúgy veszekednek, ugyanúgy egymásba szeretnek, ugyanúgy összeházasodnak, ugyanúgy elválnak, mint a náluk évtizedekkel fiatalabbak.- Az idősekhez ugyanolyan türelem, szeretet kell, mint a gyerekekhez. És nem vagyok egyedül, van, aki segítsen, a gondnok, a portás, a konyhai dolgozók, szocialista brigádok, akik könyveket adnak, lemezeket vásárolnak, hozzásegítenek, hogy minden névnapot, születésnapot, karácsonyt szépen tudjunk ünnepelni. Tizenhat ilyen brigádom van, legszívesebben mindet felsorolnám. Marika legújabb öröme: Vasvári József, a Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke húsz reprodukciót küldött a napközinek, szebbek lesznek a falak, a szobák, amelyeket Marika végigmutogat. Az ebédlőt, a konyhát, ahol kalocsai függönyök dicsérik a keze munkáját, ugyanilyen hímzett kötényben szolgálják fel az ebédet is, más, nem olyan rideg így az étkezés. Benézünk a társalgóba, a könyvszobába, a fürdőbe, ahol több automata mosógép szolgálja a tagok kényelmét. Itt mossák a házi szociális gondozottak holmiját is a gondozónők. Az ötágyas pihenőhelyiségben lefekhet, aki fáradt, aki rosszul van, aki felügyeletre szorul. Kis orvosi rendelőjük is van, remélik, hamarosan orvos is kerül bele. Büszke a napközi a színes televízióra, lemezjátszóra, rádióra, arra, hogy lehet itt olvasni, sakkozni, kártyázni, vagy csak úgy csendesen üldögélni. Marika hosszú órákig tudna mesélni, beszélni a tervekről, múltról, jövőről... A kerületi tanácsnál Herpai Sándorné, a Művelődési és Sportosztály vezetője foglalja össze, mi az, amit a tanács tehet a kerület idős lakóiért, hiszen a kerületi párt- bizottság meghirdette mozgalomba nemcsak ők, hanem a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt, a párt, a KISZ is bekapcsolódott, bekapcsolódik.- Ami a tanácsot illeti, három részből áll a munkánk. Szociális gondozásba három öregek napközije, és a szociális segélyezés. Ezen kívül létezik egy szociális foglalkoztató üzemünk, amely nem csupán munkát ad, nemcsak keresetet biztosít, hanem fő feladata az időskorúak bizonyosfokú rehabilitációja is. 8 FERENCVÁROS
