Ferencváros, 1979 (4. évfolyam, 1-2. szám)

1979. május / 1. szám

Az elődökre emlékezve A Magyar Tanácsköztársa­ság létrejöttének 60. évfordu­lóját ünnepeltük a közelmúlt­ban. Hazánk és kerületünk dolgozói tisztelettel emlékez­tek meg nemzeti történel­münk e jeles időszakáról, amikor népünk történelme so- lán először a szocialista for­radalmak élvonalába került és elsőként követte az orosz munkások, parasztok példá­ját. Az első magyar szocialista forradalomnak hatalmas fel­adatokat kellett megoldania az országban és a fővárosban egyaránt. A forradalmat veze­tő munkásosztálynak igazság­talanságokat kellett orvosol­nia, amelyek megoldására a magukat „történelminek” mondó uralkodó osztályok — éppen osztálykorlátaik miatt — soha nem tudtak és nem is akartak vállalkozni. A történelmi szükségszerű­ség hozta létre a Kommunis­ták Magyarországi Pártjában megtestesülő élcsapatot. Azt a vezető erőt, amely képes volt helyes választ adni a polgári demokratikus forradalom to­vábbvitelének lehetőségeire, amely kivonta a munkásosz­tályt az opportunisták és a burzsoázia befolyása alól és létrehozta szövetségét a pa­rasztsággal. A forradalmi munkásmoz­galom a munkás- és katonata­nácsok segítségével kettős ha­talmat hozott létre, s növelte a forradalmi tömegek nyomá­sát a polgári kormányzatra, valamint a szociáldemokrata megalkuvó vezetőkre. A „ho­gyan tovább” kérdés elől a polgári kormányzat és a ve­lük együttműködő szociálde­mokrata jobboldal hosszú időn át próbált kitérni. 1919 februárjában — a forradalmi baloldal megsemmisítése ér­dekében — még a kommunis­ta vezetők bebörtönzésével is megpróbálkoztak, de semmi­lyen eszközzel nem tudták út­ját állni a forradalom tovább­fejlődésének. 1919. március 21-én — a bebörtönzött Kun Béla által korábban kidolgozott — tíz­pontos tervezet alapján létre­jött a két munkáspárt egyesü­lése és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, A tőké­sek és földbirtokosok uralmát a proletariátus diktatúrája, a munkások és földműves sze­gények hatalma váltotta fel. Kerületünk proletárjai szá­mára is új életet hozott a Ta­nácsköztársaság kikiáltása. 1919. április 1-én a Ferencvá­rosban is megalakult a mun­kás- és katonatanács. Április 7-én rendezték a munkásha­talom helyi szervének, a ta­nácsnak a megválasztását, amelynek tagjai közé a mun­kásosztály legjobbjai kerül­tek. A Forradalmi Kormány­zótanács rendeletéi és dönté­sei napról napra tovább fej­lesztették a szocialista forra­dalmat. Az ipari üzemek, áru­házak, szállodák és' lakóházak államosítása kerületünk lako­saiból is nagy örömöt váltott ki. A vágóhídi munkástanács április 21-én átvette az üzem igazgatását a volt tulajdonos­tól. Az üzem nagycsarnoká­ban tartott ünnepségen mun­kások százai ünnepelték a történelmi pillanatot. A ta­nácskormány intézkedései nyomán sokat javult a mun­kások és más dolgozók szociá­lis helyzete. Törvénybe iktat­ták a 8 órás munkaidőt, bér­emeléseket hajtottak végre, érvényt szereztek az — egyenlő munkáért egyenlő bért — elvének. A lakásínség megoldása ér­dekében a kerületben is igénybe vették a gazdagok la­kásait. És nemcsak így segí­tettek a lakásnélküliek töme­gein. 1919. május 11-én Vágó Béla az építésügyi népbiztos­ság vezetője a Népszavában megjelent nyilatkozatában kö­zölte, hogy a Mária-Valéria telepen levő katonai barako- kat lakóházakká alakítják át. Két hét alatt elvégezték a munkát és a tanács lakáshi­vatala megkapta az épülete­ket, melyeket a legrosszabb helyzetben lévő proletárcsa­ládok között osztott ki. Az egykor átalakított házakat ép­pen napjainkban bontottuk le, hogy helyet adjanak az itt épülő 900 modern, napfényes lakásnak. (Folytatás a 2. oldalon.) Ferencváros A IX. KERÜLETI TANÁCS ÉS A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1979. I MÁJUS Éljen május elseje, a nemzetközi proletariátus ünnepe MÄJUS (Kürthy Anna rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom