Ferencváros, 1977 (1-2. szám)
1977 / 1. szám
Horváth Sándorné első ciklusát szolgálja az Országházban, pontosan másfél éve a 26-os választókörzet ország- gyűlési képviselője. Választó- kerülete a Középső-Ferenc- város. Nem „idevalósi”, de itt dolgozik az átalakuló Soroksári úton, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban immár két évtizede. Ebből 16 évet fűzőként gép mellett töltött el, jelenleg függetlenített csoportvezető. Egyszerű asszony, aki minél hasznosabbá akarja tenni magát. Ma is úgy tud mosolyogni, mint kislány korában mosolygott. „Karrierje” úgy kezdődött, hogy elvégezte az öthónapos pártiskolát, s hirtelen nagyon hiányzott neki a tanulás. Beiratkozott hát a textilipari szakkközépiskola esti tagozatára. Tizenegy éves múlt a kisfia, amikor — tavaly — sikeresen leérettségizett Most meg azon töri a fejé1' hogy ősszel beiratkozik a marxista—leninista esti egyetemre, Hogy politikailag jobban eligazodjék. Elvégre senki sem születik országgyűlési képviselőnek, s ráadásul nem is olyan régen megválasztották alapszervezeti párttitkárnak is. Horváth Sándorné igyekszik mindenhol megjelenni, hogy tájékozódjon: a kerületi tanácsülésen csakúgy, mint a fővárosin. A munkahelyén állandóan tart fogadóórát annak ellenére, hogy a gyár már kí- vü1 esik a körzetén. Hivatalosan havonta egy ízben fogad a 7, a 7/a és a 9-es pártkörzetben, vagy a népfrontnál. — Kezdetben sokan eljöttek, legalább kíváncsiságból, de bizony már volt két olyan fogadóórám, amelyet egyedül ültem végig. No nem azért, mert a kerületnek ebben a térségében nem lenne mit orvosolni. A látszólagos panasztalanság egyik oka az, hogy a népesség meglehetősen elöregedik errefelé, hiszen a fiatalok távol a „szülőföldtől”, más kerületekben FERENCVÁROS kapnak lakást. Meg az is a panasztalanság oka, hogy amikor a IX. kerület négy körzete háromra zsugorodott, nem alakultak ki egyértelműen a körzethatárok. A legtöbben lakásgondjaikkal fordulnak a képviselőnőhöz, aki minden jogos kéréssel „elmegy a végsőkig”. Akár sikerül megoldást találnia, akár nem. Előfordult már, hogy egyik választójának a pontszámát elírták, s csak közbenjárása után került fel a lakáslistára... Másnak szükséglakást szerzett. A legtöbb esetben azonban tehetetlen — nem tud lakást kiutalni. — Közügyekkel ritkábban jönnek hozzám. Azt például rendre szóvá teszik, hogy a Vágóhíd utca világítása nem kielégítő, tanácsülésen is ismételten elhangzott. De hát az egész vezeték kicserélésére nincs egyelőre lehetőség... Másik gond, bár valamelyest a körzetemen kívül, a Vágóhíd környékén a csatornadugulás. Nagy esőzéseknél a csatornába került hulladék elárasztja a pincéket. A vétkest ismételten megbüntetik, a bírságot kifizetik, de az igazsághoz tartozik, hogy meglehetősen szűk már ezen a vidéken a csatorna... Horváth Sándorné átnézte a kerület fejlesztésére vonatkozó tervrajzokat s általában mindennek utánanéz, aminek köze van a körzetéhez. Mostanában például azon töri a fejét, honnan lehetne munkaerőt szerezni az elmaradt felújításokra. Az Üllői út kívülről ugyanis szép új ruhát kap, be'ülről azonban minden a régi. Órákon át beszélgettem vele, s túlzás nélkül állíthatom, hogy nincs benne semmi rátartiság. Nyíltan bevallja, hogy sok mindennel nincs még tisztában. S azt sem tudja pontosan meghatározni, hogy mi az ő elintéznivalója és mi a másé... A tanácstagokkal jó a kapcsolata, de nem igazán kialakult még az együttműködésük. (A krónikás itt hadd jegyezze meg: nem egy esetben lágy tűniik, hogy Horváth Sán- domé a tanácstagok helyett talpal. Célszerűbb lenne, ha „országosabb gondokkal” gyűr- kőzhetne, ha a körzetéhez tartozó 28 tanácstag azokat az orvoslásra váró, erejét meghaladó feladatokat bízná rá, amiket nem tud elintézni.) — És milyen a kapcsolata a kerületi képviselőtársaival? — Dr. Bognár József és Tóth István a kerület másik két képviselője. Magas pozíciójuk következtében nyilván rendkívül elfoglalt emberek. Így gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kapok tőlük, pedig szívesen elfogadnék minden jó tanácsot... A kapcsolattalanságot és a rutintalanságot Horváth Sándorné szorgalommal, lelkiismeretességgel pótolja. Szinte mindenhol megjelenik és figyel — enélkül nem boldogulna. Az egyik pártkörzetben összebarátkozott néhány idősebb elvtársnővel, akik készséggel felajánlották, hogy kör- beviszik a körzetben, hogy mindent alaposan megismerhessen. — Azt szeretném, ha minél többen keresnének fel. A gondok terepszínűek, meglapulnak a kőrengetegben. Jó ügyért nem vagyok szívbajos harcba szállni. Igaz, nincs valami jó beszélőkém, de ha elkezdem, akkor már megy. Négyen ülnek egy csoportban az Országházban, valamennyien asszonyok. Hárman textilmunkások, a negyedik orvosnő. Valamennyien pályakezdő képviselők. Horváth Sándorné ünnepnek tart minder ülésszakot. Ügy tervezi, hogy a tavaszin vagy a nyárin, ha napirendre kerül a vállalatok helyzete, akkor szót kér, s meglehet, elcsukló hangon, de elmondja a szűzbeszédét. Elvégre mégiscsak inkább mjnkás, m'nt k*ovis°iő . . . KERTÉSZ PÉTER Együtt Budapestért címmel ■Lj elvi-gyakorlati könyv jelent Imeg nemrégiben, alcím« szerint a várospolitikai célok hatékonyabb megvalósítása érdekében. Négy fejezete közül az egyik Modellek címszó alatt a többi között részletesen ismerteti az olvasókkal a József Attila-lakótelep körzeti népfront csomópontjának munkáját például állítva ezzel másutt szervezendő vagy megerősítendő csoportok elé. Méltán. A Nagy Ervin — a népfront körzeti csoportvezetője, egyébként tűzvédelmi előadó a IX, LAKÁSÁN IS FELKERESIK Először a IX. kerületi tanácsnál hallottam Szokola Istvánról, aztán a kerületi pártbizottság titkára mondott dicsérő szavakat a 7/a körzeti párttitkár tevékenységéről. Majd amikor személyesen megismertem, és beszélgettem vele, magam is meggyőződtem róla: nem csalódtak benne választói. Nyolc éve körzeti párttitkár, s azóta fáradhatatlanul dolgozik a közösségért. Munkahelye az 1. sz. Fővárosi Építőipari Vállalat. Építés-előkészítő, és nem könnyű a dolga, hisz amíg egy szerződést megkötnek, sok mindenre tekintettel kell lenni. J Hétköznapi gondok a kőrengetegben
