Ferencváros, 1977 (1-2. szám)

1977 / 1. szám

MÉLTÁN KÍSÉRI FIGYELEM ÉS ELISMERÉS Népfrontmunka a József Attila lakótelepen kerületi Tanács szociális fog­lalkoztatójában •— irányítása alatt működő csoport tevé­kenysége rendkívül sokrétű. Régebben nőcsoport és népek baráti csoportja működött a körzetben, három éve pedig szervezett népfrontcsoporttá alakultak. Létszámuk 73 fő, amelyet 13 tagú veztőség irá­nyít A csoport tagjai heten­ként kétszer össze járnak. Rendszeres havi üdülésükön pedig megvitatják a szakcso­portok, a béke és baráti cso­port, nőcsoport, egészségügyi csoport, ifjúsági csoport, szer­vezési csoport, nyugdíjas já­ték csoport tevékenységét. Fél­évenként teljes körzeticsoport- gyűlést tartanak, amelyen a vezetőség beszámol a végzett munkáról és az újabb célki­tűzésekről. A lakóterületen 22 tanácsta­gi választókerület van, s mind­egyikhez népfront-összekötőt delegáltak. Az összekötők a lakóbizottság egy-egy tagját felkérték, hogy népfrontaktíva­ként is tevékenykedjenek. így általuk szükség esetén az egész lakótelepet mozgósítani tud­ják. A körzeti népfrontcsoport rendezvényei igen kedveltek, látogatottak. Ennek egyik oka, hogy az egész lakosságot vagy egyes rétegeket különösen ér­deklő és érintő programokat rendeznek. Tavaly ősszel pél­dául mintegy kétszázan vet­tek részt a lakóbizottsági elnö­kök fórumán, ahol a megjelen, tek a kerületi tanács igazgatá­si osztálya vezetőjének tehet­tek fel kérdéseket. A közellá­tási fórumon a kerületi keres­kedelmi vállalatok igazgatói és igazgatóhelyettesei válaszoltak a kérdésekre. A gyerekek ren­dezvényeire meghívták a tévé. bői Móka Mikit, a lakóterület négy általános iskolája diák­jaival' Hazafiság és interna­cionalizmus címmel rendeztek iskolák közti vetélkedőt, a fel­nőtteknek egy régi tárolóból előkerült, a Mária Valéria-te- lepről szóló filmet vetítettek, és utána múltról és jelenről folytattak beszélgetést. Mindezek a kiragadott pél­dák a József Attila-lakótelepi, Nagy Ervin és a 13 tagú veze­tőség által irányított, népfront körzeti csoport munkájából. A csoport nagyfokú szervezettsé­gét, munkájuk magas színvo­nalát méltán kíséri figyelem és elismerés. P. V. ö azonban fáradhatatlan. Munka után időt, fáradságot nem sajnálva, társadalmi munkában foglalkozik min­den olyan ügyes-bajos dolog­gal, amellyel akár a körzet­ben, akár a lakásán felke­resik. Ha valahol fontos a rend­szeres, politikai nevelő mun­ka, az agitáció, akkor a lakó­területen egyenesen nélkü­lözhetetlen. Nagyon vegyes itt a tagság összetétele. Hoz­zájuk tartoznak a nyugdíjasok, fiatal, munkában megrokkan­tak, és azok a párttagok, akik olyan kis üzemben, intéz­ményben dolgoznak, ahol nincs pártszervezet; vannak köztük kisiparosok, kiskereskedők Is. Szokola István úgy hatá­rozta meg a körzeti pártszer­vezetük tevékenységét, hogy erőfeszítéseik eredményeként az valóban politikai gazdája, legfőbb fóruma a területnek. Szorosan együttműködnek a tanácstaggal, az országgyűlé­si képviselőivel, a lakóbizott­ságokkal és természetesen a Hazafias Népfronttal. Sok ügyes-bajos dologgal keresik fel. Olyan ügyekkel, mint a környék tisztasága, a közbiztonság, az, hogy ég-e a lámpa minden utcában, a pia­ci ellátás és az árak... Mind­mind állandóan foglalkoztat­ják őket. Szokola István nemcsak hangoztatja a példamutatás fontosságát, hanem maga Is aszerint cselekszik. Szerinte az tud másokat vezetni, aki tanul, olvas és képezi magát. Gazdasági és társadalmi mun­kájával nagyon nehezen tud­ta összeegyeztetni az egye­temre járást, mégis elvégez­te a marxizmus—leninizmus hároméves esti egyetemét. Büszke az alapszervezetre, az aktív vezetőségre. Semmi­ből sem. marad ki körzete, minden társadalmi munkából kiveszik a részüket. Tavaly ősszel és tavasszal szép szám­mal dolgoztak a lakóterület, a Ferencváros szépítésén. Most is arra készülnek, hogy mi­előbb megtarthassák a kom­munista szombatot. Parkosí­tanak, takarítanak és a virá­goskerteket gondozzák. Ha az IKV kér társadalmi munká­sokat, mindig készek a segít­ségre. Szokola Istvánt becsülik és szeretik emberségéért, nem­csak a körzethez tartozó párt­tagok, hanem a pártonkívü- liek is. Korábban egy-egy tag­gyűlésre a 80 tagból 20—25- en mentek el, a2 utóbbi évek­ben pedig hatvanan-hetvenen is részt vesznek. Bármilyen sok is a dolga, este mindig úgy tér haza, hogy újra és újra érzi: érde­mes az emberekért dolgozni, nem fárad hiába, munkájá­nak látszik az eredménye. Ez ad erőt Szokola Istvánnak, hogy fáradhatatlanul és lelki - ismeretesen végezze fontos társadalmi munkáját. Segí­tője, buzdítőja és sokszor ta­nácsadója a felesége, aki ma­ga is a körzetben dolgozik. A kis dohányzóasztalon a IX. kerületi tanács emlék­plakettje, melyet azok kap­tak meg, akik a felszabadu­lás óta fáradhatatlanul a Fe­rencváros szépítéséért dolgoz­tak. Szokola István szereti tár­sadalmi munkáját, kedvvel, odaadással végzi a körzeti pártszervezet titkárai teendőit. És ő is mindennap érzi az emberek háláját, a társadalom megbecsülését. Cs. E.-né FERENCVÁROS 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom