Ferencváros, 1975 (1-2. szám)

1975 / 1. szám

A József Attila-lakótelep új, korszerű filmszínháza Mandátuma felszabadulá­sunkkal egyidős. Harminc éve országgyűlési képviselő Bognár József akadémikus, a Világgazdasági Kutatóin­tézet igazgatója. Aktív köz­életi és politikai munkássá­ga mellett közel húsz éve, kimagaslóan jelentős tudo­mányos tevékenységet foly­tat. Á két feladat közt azonban tulajdonképpen so­hasem tett különbséget. — Kora ifjúságom óta egyaránt vonzott a politikai és a tudományos élet is — kezdjük a beszélgetést az akadémikussal —, hiszen mindkettő eszköz a közös­ségben élő emberek életé­nek javítására, sorsuk jobb­ra fordítására. Így például a tudományos élet minden el­méleti eredménye azért szü­letik, hogy gyakorlati alkal­mazásával valamit, ami már elavult, megváltoztasson, jobbá és szebbé tegye az emberek életét, mint az teg­nap vagy éppen ma volt. Mindez természetesen a po­litikai életre is érvényes. Az intézet, melynek veze­tője, nem kisebb feladatra hivatott, mint a világgazda­ság új jelenségeinek felde­rítése és annak vizsgálata, hogy ezek a gazdasági hatások hogyan és milyen mértékben érintik a szocia­lista országok és köztük ha­zánk gazdasági életét. Az itt végzett munkája tehát rendkívül szorosan kapcso­lódik parlamenti megbíza­tásához is. — Képviselői tisztem mel­lett hét éve az országgyűlés terv- és költségvetési bizott­ságának elnöke is vagyok. A bizottság feladata, hogy gondos elemzés alapján egész népgazdaságunkra ki­terjedő átfogó gazdaságpo­litikai elveket dolgozzon ki, Vagyis a közép- és hosszú­távú fejlesztés koncepcióján munkálkodjon. Ebben a munkában természetesen nem nélkülözhetjük intéze­tünk kutatási eredményeit sem, hiszen egyetlen ország sem elszigetelt a környeze­tétől, az őt körülvevő álla­mok gazdasági tevékenysé­gétől. — Az ötödik ötéves terv előtti esztendőben gondo­lom, megsokszorozódtak a bizottság feladatai. — Természetesen, hiszen az ötödik ötéves terv mun­kálatai ránk hárultak, s ez rendkívül körültekintő és alapos felkészülést igényelt. De emellett már a jövőre is gondolnunk kellett, hiszen akár egyetlen egy gazdasági intézkedés várható hatásait is figyelembe kell venni a távlati fejlesztés során. Ugyanakkor az elmúlt évek­ben alaposan felbolydult a világ gazdasági élete, s ne­künk, akik nemzeti jövedel­münk negyven százalékát külkereskedelmünkből sze­rezzük be, nem mindegy, hogy ezek a külső mozgá­sok hogyan befolyásolják például exportunkat vagy importunkat. Éppen ezért fontos, hogy minél alapo­sabban elemezzük ezeket a változásokat, és még idejé­ben meghozzuk a szükséges intézkedéseket. — Igen komoly elméleti Q FERENCVÁROS és tudományos feladatok mellett hogyan jut ideje a képviselői megbízatásával együtt járó más tennivalók elvégzésére? — Az idő valóban az egyik legnagyobb gond, amivel nap mint nap meg kell küzdeni. De amit vál­laltam, amivel választóim­nak tartozom, azt a felada­tot is el kell végeznem. A két megbízatás egyébként egyáltalán nem esik messze egymástól, hiszen például a kerületi tanácstagoknak rendszeres tájékoztatást tar­tok az aktuális gazdasági feladatokról, hogy minél alaposabb információkkal rendelkezzenek. — Milyen gondokkal, problémákkal keresik fel a választók? — Általában közügyek­ben fordulnak hozzám, illet­ve egyéni panaszokkal ke­resnek fel. Az előbbi eseté­ben általam szeretnék fel­hívni a figyelmet egy-egy lényeges kérdésre, mint pél­dául környezetvédelmi, te­rületrendezési, városrende­zési problémákra. A máso­dik esetben lakásügytől kezdve egyetemi felvételig minden személyes gonddal, megoldásira váró problémá­val találkozom. Ilyenkor ta­nácstagokkal együtt hallgat­juk meg a kéréseket és pró­bálunk a helyi szervekkel megoldást találni. — Milyen feladatokat ad még az említetteken kívül a képviselői megbízatás? — Néhány éve nagyon jó együttműködés alakult ki a különböző testületekkel. A kerületi tanács által készí­tett jelentések, beszámolók munkáiba, amelyek a fővá­rosi tanácshoz kerülnek, mindig bevonják az ország- gyűlési képviselőt is. A ke­rületi tervek nagyon alapos és körültekintő munkával készülnek, szorosan illesz­kednek a főváros fejlesztési elképzeléseihez is. A képvi- lői munka egyébként még tág teret kap egy-egy parla­menti felszólalással is, hi­szen ide minden választói kérést, vagy éppen panaszt el lehet vinni. Az üléseken elhangzottakkal pedig a Minisztertanács külön fog­lalkozik. — Mire a legbüszkébb az elmúlt évek képviselői mun­kájában? — Nehéz a yálasztás, de súlya szerint az országgyű­lési bizottsági munka tekin­télyének emelését tartom a legnagyobb eredménynek. A terv- és költségvetési bizott­ság ma az egész népgazda­ság terveinek, költségveté­sének feladatain dolgozik, s szavára minisztériumok ad­nak, munkáját a plénum is segíti. Ügy érzem, a bizott­ságban kifejtett munkánk minden választó elképzelé­sének megfelel, hiszen ha egész népgazdaságunkat érintő kérdéseket tárgya­lunk is; ez az egyént, min­den választópolgárt érint a saját életében. Így és itt ta­lálkozik egyén és közösség, tudomány és politika egy­mással. 1'975: a negyedik ötéves terv utolsó éve. Ä tervidőszakban a Ferencváros, Budapest egyik legsűrűbben lakott kerülete, csaknem kétmilliárd forintot fordít a tanácsi és a vállalati beruházásokra. E hatalmas összegnek mint­egy fele a közlekedés fejlesz­tését szolgálja. Már 1971-ben átadták a forgalomnak a Fe­renc körúti gyalogos-aululjárót a Ferenc körút korszerűsített szakaszával együtt. Ez a beru­házás híd a jövőhöz, hiszen az épülő észak-déli metróvonal­hoz is kapcsolódik majd. E vonal Hungária körút és Kál­vin tér közötti szakasza jó ütemben épült a tervidőszak­ban, és az alagút építése már a befejezéshez közeledik e szakaszon. 1973. júliusában 65 millió forintos tervezett költ­séggel megkezdődtek a Nagy­várad téri többszintes csomó­pont kialakítási munkái. A Kálvin tér rendezése, a gya­logos-aluljáróval, s közvetlen metrócsatlakozással kialakí­tott kétszintes csomópont épí­tése is megkezdődött, s a mun­kák befejezése várhatóan még ez év végén megtörténik. A teljes költség megközelíti a negyedmilliárd forintot, de szintén szervesen kapcsolódik a főváros távlati fejlesztési elképzeléseihez, hiszen ide fut majd be a csepeli gyorsvasút, s itt lehet 'majd róla a metró­ra átszállni. A Soroksári út és a Boráros tér környékének korszerűsíté­se szintén e tervidőszak fon­tos feladata. Budapest egyik kapuját, a Soroksári utat a Közvágóhídig már megújítot­ták, s egy időben megtörtént a HÉV végállomásának áthelye­zése is, amelynek következté­ben megszűnt a HÉV és a köz­út kereszteződése, biztonságo­sabbá, gyorsabbá vált e szaka­szon a közlekedés. Itt említen­dő még meg, hogy az útháló­zat korszerűsítése rendszerint együtt járt a csatornahálózat és részben a közművek háló­zatának felújításával is. A közlekedés modernizálása csupán egyik módja a kerület fejlesztésének. A terv a min­dennapi élet más területein is jelentős fejlesztést irányoz elő. így például az egészségügyi ellátottság javítására három szakterületen is: a bölcsődei, a járóbeteg- és a kórházi el­látás javítására. A legtöbb új bölcsődei férőhelyet a belső Ferencváros igényli, de ál­talában szükséges, hogy a területi ellátottság javul­jon. A járóbeteg-ellátás ja­vítását szolgálja a Bakáts téren üzembe helyezett tüdő­szűrő állomás. Fővárosi beru­házásként csatlakozik ezekhez a lakótelepi járóbetegek hely­zetét javító 22 munkahelyes köznonti rendelőintézet a Gyáli úti Kórházban, és a jobb betegellátás érdekében bővítették a Merényi Gusztáv Kórházat is új pavilonokkal. Az István Kórház sebészeti pavilonja is hasonló célokat szolgál. Az óvodai férőhelyek növe­kedése is jellemző a tervidő­szakra. Üj óvodát adtak át a Thaly Kálmán utcában és a Ferenc téren, korszerűsítették az Erkel utcai óvodát, és a tervek szerint a Hámán Kató téren is lesz hasonló gyermek- intézmény. Az iskolai úszó­oktatás is biztosíthatóvá válik az épülő lakótelepi, valamint az úttörőház mellé tervezett tanuszodában. A művelődés terén hiány­pótló volt a József Attila-la- kótelepen átadott 500 szemé­lyes filmszínház és a Gubacsi úti kombinát, amely a műve­lődési otthon mellett a körzeti szakrendelőnek és kereskedel­mi egységeknek is helyet biz­tosított. Nem feledkezhétünk meg a fővárosi beruházásként létesített Vendéglátóipari Szakközépiskoláról sem. az Ecseri úton, amely más orszá­gos hatáskörű intézetek fel­épülésével (OKI) és bővítésé­vel (OMI) együtt nemcsak a kerület arculatát változtatja meg, hanem a kulturális éle­tét is kedvezően befolyásolja. A lakossági ipari szolgálta­tások közül igen hagy érdek­lődésre tartanak számot a ke­reskedelmi hálózat szélesítését szolgáló új üzletek, az Üllői úton, az Illatos úton, a Dési Huber utcában, a Gubacsi úton és a Hámán Kató úton. Számos elavult üzletet bőví­tettek, korszerűsítettek, oly­kor eladási módszereiket is, amelynek következtében érez­hetően gyorsult a forgalom, zökken őmentesebb lett a ki­szolgálás. A kerület vendéglátóipari üzlethálózata sok új egységgel bővült (Vörös Postakocsi ven­déglő, Pepsi Cola bár, Ali Ba­ba eszpresszó, Paracelsus sö­röző, Hámán Kató úti és Gu­bacsi úti bisztró. A Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat az új egységek létrehozásán kívül több mint 7 millió forintért régi üzleteit is korszerűsítette. A IV. ötéves tervben épült fel az FTC sportkombinátja, amely nemcsak a kerület mi­nőségi sportéletében hoz ug­rásszerű fellendülést, hanem a környék esztétikumát is ja­vítja. Az IKV a kezelésére bízott 1567 lakásra éves átlagban mintegy 100 ezer forintot for­dított, de ebből az összegből csak a legszükségesebb javítá­sokat végezhették el. Forintértékben kisebb, ám a lakosság mindennapjaiban igen jelentős dolog, hogy a Fe­renc téri és a Czuczor utcai parkot felújították. Amennyi­re a szűkös beruházási keret­ből futotta, korszerűsítették a közvilágítást. Autóbusz- és villamosváróhelyek épültek, víz- és gázvezetékeket cserél­tek. így számba véve tehát a IV. ötéves terv legfontosabb fe­rencvárosi beruházásait, meg­állapíthatjuk, hogy az elkép­zelések legtöbbje a kívánt színvonalon valósult meg. A kerület dinamikusan fejlődik, a lakosság életkörülményei javulnak, otthonuk, környeze­tük fokozatosan szépül. Az a 110 ezer ember, aki ma a IX. kerületben él, jog­gal lehet büszke, amikor fe­rencvárosinak vallja magát. S a jövő még többet ígér! 1971— 75 között létrejött az az alap, amelyre épülhetnek a követ­kező időszakok merészebb, erőteljesebb fejlődést elő­irányzó, s azt meg is valósíts tervei. — schöffer — Gát utcai kis szoba-konyhás proletárlakás, ahonnan József Attila elindult. Szinte látjuk a tiszta kötényű Mamát, akinek akkor, és csak akkor köszönt a postás. Valódi ferencvárosi hangulat, régi házakkal, ódon kapu­aljakkal. Az egyszerre lélekemelő és léleknyomasztó sze­génység, ahonnan a költő ki szeretett volna törni. Kis emlékmúzeum, egyike a főváros irodalmi kegyhe­lyeinek. Az 1964-ben épített, gondolatébresztő kiállítás ma már elavult. Pedig igen sokan látogatták és megszerették. Egyének és csoportok, öregek és fiatalok. Olyankor va­laki a házból mindig kikönyökölt a gangra, és érdeklő­déssel nézte az érkezőt. Ilyen lehetett itt az élet a század első évtizedeiben is. Van a helyeknek hangulatuk. A kis emléklakás fenntartója, a IX. kerületi tanács úgy határozott, hogy méltó emléket kell állítani az idén a nagy költőnek. Három évvel ezelőtt nyílt meg Bala­tonszárszón a József Attila Emlékmúzeum, a múlt ápri­lisban a József Attila Emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Mindkét kiállítás tervezője, Sára Péter, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa, öt kérték fel a Gát utcai emlékkiállítás újrarendezésére is. A IX. kerület egyik eszpresszójában beszélgetünk. (Stílszerűbb lett volna egy ferencvárosi irodalmi kávé­házban, de ennek megvalósítására eddig még senki nem gondolt. Pedig az időközben megszüntetett Liliom pél­dául igen jól megfelelt volna e célnak abban a kerület­ben és azon a környéken, ahol annyi, de annyi irodalmi, irodalomtörténeti emlék van ...) — Valami olyan hagyományos József Attila-kép él bennem a már említett két kiállítás után, hogy nem aka­rok, és nem is szabad kiszakadnom belőle. Szárszón is és a budapesti kiállításon is megpróbáltam az irodalmi kiállítást háromdimenzióssá tágítani. Az emlékkönyvi bejegyzések azt bizonyítják, hogy sikerrel. Nos, itt a le­hetőség, hogy ezt az emlékszobát, a leheletnyi helyet is háromdimenzióssá tágítsam. önként adódott a kérdés: — Ezek szerint nem a konvencionális, az életműre utaló kiállítás megszemlélésére készülhet az érdeklődő? Elmosolyodik, és szenvedélyessé válik a hangja: — Nem szabad lekicsinyellni a két kiállítást! Ilyen esetekben — emlékmúzeumról van szó! — a hely han­gulatát kell idézni. Tehát kiegészíteni a nagy kiállításo­kat. Olyan dolgokat kell kiállítani, olyan képet kell raj­zolni, amit egyedül és csak itt érezhet és érthet meg az ember. En azt a környezetet szeretném eredeti és re­konstruált anyaggal fölidézni, amelyben a József Attila-i költői alkat fölserdült, a proletárok hitvallójává érett. Amit a szegényes terület és a néhány jellegzetes, első vi­lágháború előtti lakásberendezési tárgy is segít bizonyí­tani. Így az tín. csikótűzhely, a gyér fényű lámpa, a fa­lak egyszerűsége, az ajtók, az ablakok színe, a bútorok puritánsága, a kis udvar, a folyosó — és természetesen: az akkor lakók, a szegénységben testvérek ... — De bizonyára modern eszközöket is láthatunk majd? — Természetesen. Szárszón is és a Petőfi Irodalmi Múzeumban is megszokta már a közönség a művészi üvegkompozíciót, a szép fémdomborítást és a költői ihle­tésű illusztrációkat. Sikere van a színes diasorozatnak és a hangnak is. Itt sem szeretnék eltérni ettől a jó kezde­ményezés adta megjelenítési lehetőségtől. És természe­tesen másokra, újabbakra is gondolok — teszi hozzá hosszasan elmélázva. Amikor ez a kis riport megjelenik, a munkák dandárja még hátralesz. De mivel nemcsak a forgatókönyv írója, hanem a kiállításrendező stáb is azonos lesz a két nagy sikerű kiállításéval (a Központi Múzeumi Igazgatóság kiállításrendező osztálya), bizonyos, hogy újabb értékes kulturális újdonsággal gyarapodik még ebben az eszten­dőben a Ferencváros. D. B (békési) ét wmcíjú^§MMÍó Ferencváros Megújul a Gát utcai József Attila^emléks^olba BESZÉLGETÉS A KERÜLET ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐIÉVEL Mindennapi és országos ügyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom