Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1944. január / 1. szám
Ki lát tisztán abban a zűrzavarban, abban a szellemi hadonászásban, kapkodásban, amely úrrá lett közöttünk? Ha a teljes sajtót nézzük s nem az előre meghatározott politikai vagy nemzeti állásfoglalás szerint keressük, hogy ma mi is a helyzet, akkor magunk is tétovázók leszünk! A legnagyobb tömegű egyház különben értékes és ismert vezetőférfiai, éppen lelkészek, ádáz harcot vívhatnak és vívnak egymás ellen s ebbe a kimondottan baloldali napilap is erős hangon szól bele. De ugyanennek a lapnak hasábjain találkozunk olyan hirdetéssel, amellyel a határozottan katolikus, jelen korunk kérdéseivel foglalkozó folyóiratot ajánlják s tartalomjegyzékét közük. Olvassuk, hogy két egyház képviselője, vagy annak lelkésze, új reménységtől eltelve vezetik a parasztság „tömegeit“ a baloldali osztályharcos munkásság karjaiba, amely utóbbinak gondolatai és cselekedetei előttünk nyilvánvalóak. „Öreg jobboldaliak“ felfedezik magukban a még öregebb szocialistát s rózsaszínű takaró alá bújnak. Előkerülnek letűnt dogmák s csendes mentegetődzéssel rágódnak azokon. — Történelmi tör- zsökösök kacérkodnak a szabadság nemzetközi értelmezésével s fajvédők a faj bizonytalanságát hangoztatják. — Ki érti ezt? Talán csak nem akar ez a mozgolódás életbiztosítás lenni? Vesszen a haza, de maradjak meg én? ... Jobb lenne azt a hangoztatott magyar kiállást és gondolkodást inkább onnan meríteni, ahol valóban bizonyosak vágyunk e magyarság felől és nem hiábavaló harcokban felmorzsolni saját, még erős erőnket!... Valóságos hadjárat indult meg a könyvolvasók ellen a karácsonyi könyvkiadás által. Folyton panaszkodunk, hogy nincs papír, komoly folyóiratok állandó nehézségekkel küzdenek s mindezt megcáfolja az az eddig még nem tapasztalt könyvmennyiség, amelyét a könyvpiacra dobtak. Megdöbbentő az a merészség, amellyel tartalmatlan, mondanivalónélküli, sokszor ismeretlen, sokszor pedig nagyon is ismert, sőt hírhedt „írók“ jelenkez- tek a közönség és a kemény bírálók előtt. Legtöbbjét pedig az jellemezte, hogy nyíltan vagy sorok között erőteljes politikai hatáskeltésre törekedett. Szinte azt kellett gondolnunk, hogy valamely nagytőke tette lehetővé a várt vagy beképzelt „irodalmi“ sikert, vagy azzal a bizonyossággal jelentkeztek, hogy az ilyen célzatosságú könyveknek ma természetszerűleg adódik a nagy olvasóközönsége. Különösen az utóbbi feltételezést kell aggodalommal tekintenünk és annál inkább bátor, gerinces kiállást vállalnunk írásban és beszédben, nehogy olyan szellemi aláaknásítás történjék szemünk láttára, amelynek még a könyvet nem olvasó milliók is áldozatául esnek. FIGYELŐ SZELLEMI ÉLET. Az evangélikus alapítású Hallei Magyar Könyvtár, rhelyet Michaelis György evangélikus lelkész alapított, s melynek hatezer kötete között magyar ritkaságok és máig feldolgozatlan kéziratgyüjtemény van, s amelyről mind má.ig csak a magyar evangélikus teológusok gondoskodtak, néhány ügyes híradás útján szellemi életünk érdeklődési körébe került. Pálfy Miklós könyvészeti-történeti szakdolgozata után most Nagy Gyula rádióelőadása hívta fel rá a figyelmet, s emlékeztetett arra, hogy egyházunk általában kihasználatlanul hagyja azokat az alkalmakat, melyekben a magyar művelődést szolgáló evangélikus cselekedetek köztudatba mehetnének. A Magyar Evangélikus Lelkészek Egyesülete évi közgyűlésén megjelent Béldy Alajos, az Ifjúság Országos Vezetője, s többek között a következőket mondta: „Mi tudjuk, hogy egyedül vagyunk magyarok, rokontalanul és nem támaszkodhatunk senkire. így becsületes gondunk a magunk ■erejének megőrzése és kifejlesztése. Mert ez az egyetlen, de biztos erő.
