Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1944. július / 7. szám
147 eltakarják előle, szétrombolják a mennyei Atyába vetett kételkedés nélküli, gyermeki bizodalmas hitét. Hogyan? Az apostol az első korintusi levél második fejezetében világos és határozott útra irányít: Az ember lelke csaik emberi dolgokat ismerhet •meg; Isten dolgait nem ismeri és nem közölheti, értetheti meg senki emberfia •értelme, csak az Isten Lelke. Lelki ínség és kétségek veszik körül Isten népét, a gyülekezetei? Nem látja Isten szándékát az embervilággal, marcangoló miértekkel van tele a szíve, ó-embere fél és retteg benne másokért és önmagáért? Egyedül Isten Szentlelk'e világosíthatja meg előtte Isten Útjait, szándékait a világgal, ezzel a mi mai tűz- és vér-borította világunkkal. A magunk emberi lelke, értelme, minden töprengésünk és önmarcan- golásunk hiába keresnek feleletet. A teodiceai kérdésre nincsen logikus, az emberi értelmet kielégítő és megnyugtató felelet. Ezzel tisztában kell lennünk. Isten dolgait emberi elme fel nem érheti. Ha mégis megkísérli, ez vagy a csődbe vagy az Isten elleni lázadásba vezet. A Lélekhez fordulhatunk egyedül feleletért. Isten Szent Leikéhez, a mi emberi értelmünk helyett. A Lélek pedig az igében és a szentségekben található meg ebben a földi világban. A gyülekezetekben, Isten egyházában. A Lélek az .igén keresztül mint annak központi tartalmára, a keresztre utal. Krisztus keresztségében látjuk meg Isten mindenkori szándékát, megmenteni akaró szeretetét az embervilág, a mi mai Istentől elhagyottnak látszó embervilágunk iránt. Ez a kereszt űz el minden félelmet és kételkedést a Lélek erejétől megérintett szívből. Mert Isten igazsága az égbekiáltó emberi bűnre, az ószövetségi törvényben kinyilatkoztatott szent akarata lábbaltiprására joggal válaszolhatott volna a teremtett embervilág megsemmisítésével. S mégsem tette ezt. Nincsen megfoghatatlanabb valami az emberi gondolkodás előtt, mint az, hogy a Római levél első három fejezetében leírt Isten elleni egyetemes — pogány és zsidő — ember-lázadásra a harmadik fejezet végének evangélium-hirdetése következik. Isten úgy szereti az ellene lázadó embert, hogy érette a Szentet és Igazat, Egyszülött Fiát, felszegezteti a keresztfára: az ő vére hullása az én szabadulásom — nem a testi, hanem az örök halálból, a kárhozatból. Sorsomat, mostani és örök életemet irgalmas atyai jobbjában tartja s rólam soha el nem felejtkezik. Hogy ez bizonnyal igaz, arról tanúság mindörökké, minden kételkedő és megrettent szív számára a golgotái kereszt: Isten atyai szeretetének és szerető szándékának pecsétje a világ előtt. A teodiceai kérdésre a Lélek vezetésével a Krisztus keresztje a felelet. Azoknak, akik elvesznek, ez a felelet bolondság és botránkozás. Hogyan is lehetne a gyalázat fája a mai szenvedésben vonagló világ egyetlen mentsvára? De azoknak, akik Isten népéből, a Lélek táborából valók, ez a gyalázat fája elevenítő, felemelő erő, isteni dynamis. Aki a keresztre tekint a Lélektől hajtva, megérti Isten szénit és szerető szándékát a veszendő világgal! Ha kínzó miértek marcangolnak, Isten útjai homályosak előttünk és akarata felől kétségekbe kerültünk, nincsen más út, mint könyörgés a gyülekezetben az Isten titkait ismerő és megismertető isteni Lélek után. Könyörgés és pünkösd előtt tanácstalan, kétségektől megfélemlített apostolokat megvilágosító és megerősítő Szentlélekért. A teodiceai kérdés —»hogyan fér össze Isten jósága és mindenható-
