Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1944. július / 7. szám
148 sá,ga a világ, és benne az ő népe apokaliptikus szenvedéseivel — nem némul. el ezzel. De gyökeresen megváltozik vele szemben a lelki magatartásunk. Nem az értelem többé a legfőbb fórum, nem ott keressük a feleletet. Hanem az Isten Szentlelke által feltárt és megvilágosított igében. Az ige pedig azonnal lázongó és Istent bíráló ó-emberünk mellének szegezi kétélű fegyvernél élesebb, elevembevágóbb ítéletét. Ráüti az embervilágra a bűnben és halálban fogantság kettős bélyegét. A sátáni pusztításban és a szenvedések árjában az egyetemes emberi bűn következményeit láttatja meg. Kihúzza lábunk alól a bírói emelvényt, melyre a teodiceai kérdés felvetésével felállottunk, hogy ítéljünk Isten és világ felett. Odakényszerít bennünket a vádlottak padjára. Felelőssé tesz mindazért, ami körülöttünk történik. Bűnbánatra, mélységes törödelemre indít. Bizony, méltán zúg felettünk s a világ felett Isten büntető ítélete! így változtatja a Lélek megtérésre intő bűnvallássá ó-emberünk kínzó és kísértő gondolatait Isten elrejtett útjai felett. Leront minden magaslatot, mely Isten igaz ismerete ellen emeltetett és foglyul ejt minden emberi gondolatot. A Lélek maga végzi el ezt. A miénk csak a könyörgésben való állhatatosság, ha a kísértés órája elközelít. A könyörgés Isten békességéért az emberi gondolatok háborgásában. j)r Nagv Gyula. Vissza a régi házassági joghoz? Az egyházi sajtó, de a napilapok js megemlékeztek arról a mozgalomról, amelyet egyes törvényhatóságok a házassági törvény hatályon khül helyezése érdekében indítottak. Ez a mozgalom a hírek szerint a keresztyénekre az 1894 : XXXI. t.-c. előtt volt jogállapot visszaállítását kívánja, míg a polgári házasságot és az állami házassági bíráskodást a jövőben csak a nemkeresztyének számára tartaná fenn. A mozgalom jelentőségéről természetesen csak a régebbi jogállapot ismeretében lehet valódi képet alkotni. Az 1895. év óta mindenkire egyformán kötelező jelenlegi törvényes rendelkezések eléggé élnek a köztudatban. Kevéssé ismert azonban az 1895 előtti jogállapot, amelyben a házasság megkötését és a házassági köteléki bíráskodást nagyrészt az egyházi jogok szabályozták. A reformáció előtt e téren a római katolikus egyházi jog volt egyedül irányadó. Ez a helyzet Magyarországon eleinte a reformáció elterjedésével sem változott. Csak később vált lehetővé, hogy a protestánsok egymás közötti házasságukat saját lelkészük előtt köthessék meg'j valamint az, hogy római katolikus féllel is — ez esetben azonban mindig a római katolikus lelkész előtt — házasságot köthessenek. Az ilyen házasságokból eredő köteléki perek azonban tovább is a római katolikus egyházi bíráskodás és ezzel a kánonjog szabályai alatt maradtak. Ugyanebben az időben alakult ki a görög keleti román és szerb egyházak különálló és egymástól is különböző házasságjogi gyakorlata. Ezt a helyzetet II. József alkotmányellenes nyiltparahcsa (1786) gyökeresen megváltoztatta, fenntartva ugyan a házasságkötés egyházi alakját, de általánosan kötelezővé téve az állami köteléki bíráskodást, a római katolikusokra nézve a házasság felbonthatatlanságának kimondásával. Az alkotmányosság visszaállítása után az 1790—: XXVI. és XXVII. t.-c. a
