Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1944. január / 1. szám
3 filmszerűen pereg a késői római birodalom kuszáit, intrikákkal teli élete. De ezen túlmenően Merezskovszkij a kor lelkét ragadja meg és azt vetíti elénk zseniális intuícióval, amit a történetíróknál legtöbbször hiába keres az ember: a szellemet, mely embereket és korszakokat formál. A világtörténelemnek alig van izgalmasabban érdekes korszaka, mint a kései római birodalom ideje, az a mai Európánk számára is sorsdöntő és sorsformáló korszak, punkor aláhanyat- lott az azóta is sokszor újból felidézett antik pogányság és diadalmasan ragyogott fel Európa horizontján a kereszt. Amióta Nagy Konstantinus császár a Krisztus jelével ékesített keresztalakú zászlaját tette csapatai jelévé és a híres milánói rendelettel a keresztyéneknek vallásszabadságot biztosított, lassanként új arculatot nyert a római birodalom: a keresztyénség lett a közélet legfontosabb tényezőjévé. De a harc és küzdelem, különösen szellemi téren nem ült el. A pogányság nem veszítette el még erejét és csak a kedvező alkalomra várt, hogy ismét magához ragadja a hatalmat. Julianus császár (361—363), a hitehagyott („apostata“) személyesíti meg a hatalmáért és továbbéléséért még egyszer sorompóba álló pogányságot. Ki volt Julianus? Keresztyénnek nevelték, de a keresztyén- ségtől már ifjúkorában elfordult. A görög filozófia és a görög gondolkodás ejtette rabságába. Filozófusok emlőin élt és filozófusnak vallotta magát. Elt-elt a lelke a görög művészet szépségével, a pogány templomok és vallás újjáélesztésében is a görög művészi szépség bűvkörének hódolt. Részben neveltetése és névleges keresztyének hazug, álnok önzésének a megtapasztalása idegenítették el már ifjúkorában a keresztyénségtől. Később is folyvást azt veti a keresztyének szemére, hogy életük, magatartásuk merő ellentétben van avval, amit tanítanak s amit Mesterük, a „Galileai“-nak csúfolt Jézus hirdetett. Intézkedései, rendelkezései következtében az egyház, de meg egyes keresztyének is elveszítették javaikat, birtokaikat. Ha ez ellen felszólaltak, metsző gúnnyal egyre azt hangoztatta: intézkedéseivel ő szorítja az egyházat, valamint az egyes keresztyéneket arra, hogy megtartsák a Jézus rendelte szegénységet. Eleinte filozófiai gondolkodásának és görög kultúrájának a magaslatain járva, lenézéssel és megvetéssel fordult a keresztyén barbárság ellen, mely nem átal- lotta a görög kultúrát a Keletről jött zsidó nézetekkel és erkölcsökkel megfertőzni. De hideg semlegessége egyre inkább ellenszenvvé és gyűlöletté vált: férfias életideálja egyre inkább szembefordult a keresztyén alázatossággal. Milyen evvel szemben a régi keresztyénség? Merezskovszkij nem idealizálja. Ellenkezőleg, nagyon is realisztikus, cseppet sem elragadó képet fest róla. Az egyház felekezetekre és szektákra szakadt és helyet nyújt mindenféle babonának. A különféle irányzatok késhegyig menő harcot folytatnak egymás ellen és a szeretet nevében egymást átkozzák ki, egymásra acsarkodnak. A püspökök sokszor tanulatlan, hazug, haszonleső és álszent
