Keresztyén Igazság, 1938, 1944

1938. október / 10. szám

Á ténipíom-épffés és berendezés téréi! tapasztalható sajnálatos anarchia egyik leginkább szembeötlő és elszomorító megnyilatkozása; oltáraink „díszítése“ és itt is különösképpen az a íelkiismeretlenség, amely- lyel az egyéni tetszés és kedvtelés az oltárterítők ügyét kezeli.

Megromlott egyházi közvéleményünkben jóformán általános az a meggyőződés, hogy az cltárteritők készítése a gyülekezet asszonyainak és leányainak a dolga és hogy ehhez minden kézimunkázni tudó nő valóban ért is. Szeretnénk az Gr házát szeretők figyelmét ráirányítani arra az egyszerű igazságra, hogy — mint minden alkotó-munka, úgy — az egyház életrendjének megfelelő oltárterítők készítésével foglalkozó egy- hézművés2eti munka is. bizonyos tárgyi ismeretet és szakértelmet kíván. Ne készítsen, vagy készíttessen tehát senki sem „meglepetésül“ oltárte- rítőt, hanem kérjen tanácsot lelkipásztorától, illetve érdekelt templomunk papjától, aki — ha maga nem tudná megadni a szükséges tárgyi útbaigazítást — bizonyára kötelességének tekinti, hogy az Istennek tetsző cél érdekében a szakszerű irányítást (szín, anyag, díszítés, tervrajz, kivitelezés) megszerezze. — Templomaink papjainak pedig kötelességük, hogy ebben a vonatkozásban is tanítsák és neveljék a rájuk bízott gyülekezetei és alkalom adtán nagyobbra értékeljék az Isten házának, az Úr oltárának méltóságát és ékességét, mint az emberi hiúság előtti meghódolást.

Az oltár lapját takarni hivatott fehér gyolcs-térítő díszítése, csipkemintái legtöbbször semmi nyomát sem mutatják a liturgikus művészet érvényesülésének; itt a legkülönfélébb, stílustalan világias minták uralkodnak, — ott a minden áron való „magyaros“-kodás lett az egyházmüvé- szeti norma, amott pedig — bizonyára a „puritánság“ lehető megóvása érdekében — bármiféle szépre való törekvésnek a nyoma is hiányzik.

Még szembeötlőbb a hanyagság és nemtörődömség az oltár homlokzatának díszítésére szolgáló és a? egyházi év menetéhez igazodni hivatott színes oltárterítő (antependium) beszerzésével és használatával kapcsolatban. — Minden evangélikusnak illenék tudnia, hogy az egyházi év liturgikus színei a következők: fehér (karácsony-vízkereszt, nagycsütörtök, tiúsvét-áldozócsütörtök u. vas., Szentháromság-ünn. és a megtartott biblikus Mária-ünnepek); — vörös (pünkösd, szt. István első apostoli királyunk ünn. és a „küzdő egyház“ többi ünnepnapja, mint amilyenek az apostolok és vértanuk emléknapjai, stb.); — zöld (vízker. ünnepe utáni és a Szentháromság-ünn. u. időszak); — lila (ádvent, böjt — már hetvened vasárnaptól — és a bűnbánati napok); fekete (nagypéntek és nagyszombat, valamint az egyházi jellegű gyászistentiszteletek alkalmai). — Azok a gyülekezetek, amelyekben nincs meg mind az öt színű antependium, először a fehér és a vörös oltárterítő (és az esetleg szükséges megfelelő szószék-, illetve keresztelő-medence takaró) megszerzésére törekedjenek, a többit pedig folytatólagosan szerezzék be. — Azok a gyülekezetek pedig, amelyekben megvannak a megfelelő térítők, az egyházi év rendjéhez igazodva használják őket. Csak sajnálni lehet azt a gyülekezetét, amelynek a lelki- pásztora nem törődik az Űr oltárának méltó díszítésével és mindenkori öltöztetését az egyházfi kénye-kedvére, vagy pedig jóakaratú nők dilettantizmusára bízza. A megfelelő oltárterítők helyes sorrendben való használata prédikációs szolgálatot végez a színek szimbolikájával a templomi gyülekezetben! —• Vannak „tekintélyes gyülekezetek“, amelyeknek templomában a nagy Krisztus-ünnepeken nem a meglevő és odaillő fehér ante- pendiumot, hanem a vöröset teszik az oltárra és az is lehetséges, hogy pl. a Szentháromság-ünnepe utáni időszakban a zöld o!tárterítő helyett egyszer csak a fekete kerül „sorra“ valamelyik különleges alkalom (pl. esküvő!) következtében.

S mi minden el nem fér a legtöbb gyülekezet használatában levő oltárterítőkön díszítésként az ősi keresztyén szimbólumok és liturgikus orna- mentumok helyetti? — Azután hányszor kerül „takarékosság“-ból silány bársony, vagy plüss és más értéktelen anyag az oltárra oda nem való díszítéssel, vagy éppen minden díszítés nélkül!? — Pedig semmivel sem drágább, ha igazán tartós antependium-anyagból készíttetjük az oltárterítőt, mert évtizedeken át ékessége lesz az ilyen terítő az Űr oltárának! — No, és ha valóban drágább lesz egy-egy igazán művészi szépségű oltárterítűnk?