Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1938. október / 10. szám
Elfeledtük már egészen, hogy az Ur Jézus szívesen fogadja a kegyelmet talált, hálaadó szívek szent tékozlását (Máté evang. 26, 10. és kk.), — és hogy Öt mindenből a legszebb illeti?!... Ne feledjük, hogy az Ür házának, kegyelmi javainak szeretete mutatkozik meg ebben a szolgálatban is, amely nem egyedül a nők kiváltsága. Ezeknek a soroknak az írója ismer olyan színmagyar gyülekezetei is, amelyben egy — az Ür oltárának ékesítésén a Krisztus-szolgálat boldogságával és hűségével munkálkodó asszony-testvérünk buzgósága megmozgatta a férfiakat is és Isten kegyelméből ezeknek a gárdája ajándékozta meg oltárunkat a még hiányzó, nevére igazán méltó oltárterííővel. Amilyen mértékben válik egyházunk igazán egyházzá, olyan mértékben támadnak majd hívek, akik szívükön viselik templomaink, oltáraink méltó díszítésének szolgálatát is! % L. SZELLEMI ÉLEI Nagy eseménye egyházi életünknek, hogy a Brit és Külföldi Bibliatársulat nagy áldozattal megjelentette a D. Raffay Sándor és dr. Czeglédy Sándor által átdolgozott új magyar bibliafordítást. Évek csendes, szorgalmas és fáradságos munkájának az eredménye látott így napvilágot és Istennek adunk hálát, hogy a magyar bibliafordítás ügye ehhez a határkőhöz elérkezett. Az új bibliafordítás Károli Gáspár nevét viseli címlapján. Valóban, bármennyire szükség is van arra, hogy a régi Károli sokszor nehézkes és ma már nehezen érthető, vagy egyenesen félreértéseket okozó nyelvezetét óvatosan és korszerűen átdolgozzuk, annyira kivétel nélkül igazolták a háború után megjelentetett új fordítások, hogy a modern fordítók minden tudományos és nyelvi készségük ellenére sem tudják utólérm a régi jó Károli tömör és plasztikus kifejező erejét, monumentális egyszerűségét. Ezért örülünk annak, hogy az új Biblia is nem akar több, de kevesebb sem lenni, mint a Károli fordítás átdolgozása. A most megjelent kiadás még nem végleges szöveg, — ilyenre csak akkor kerül majd sor, ha e szöveg a kritika füzében jónak bizonyul. E helyen nincs mód arra, hogy a szöveget részletes bírálat tárgyává tegyük, ahhoz még nem is lett volna elegendő idő. De örülünk annak, hogy az átdolgozás oly elismert tudósok kezében volt, akik készek meghallgatni és jó szívvel elfogadni minden az ügy iráni való szeretetbő! származó, komoly kritikai megjegyzést. K. Karinthy Frigyes halála a mai pesti „intellektüel“ szellem legsajátságosabb képviselőjének eltávozását jelenti. Érdemes lenne, ha a rohanó idő engedné, az elhunyt író alakjánál hosszabban időzni és az ő jellegzetes vonásain keresztül belenézni ennek a különleges típusnak legszembeötlőbb tulajdonságaiba. Karinthy látszólag semmit sem tudott komolyan venni; sem kartársait, sem kora uralkodó eszméit, sem a körülötte nyomorgó világot, legke- vésbbé pedig — önmagát. Ó volt a legutóbbi évtizedek röntgen-szemű embere, aki minden érték mellett meglátta a talmit, az áldozat mellett az önzést és a fény mellett az árnyat. Éltek benne nagyszerű álmok, amelyek néha megérték a tes- tetöltés nagy pillanatait is (Esik a hó c. noveilás kötete és a Holnap reggel c. tragikomédiája), de ezek csak futó epizódok voltak, a túlzott kritikai érzék megölte ezeket a nekilendüléseket. Kicsit Swift tanítványának érezte magát, aki vágyik Fa- remédába, a musica sacra országába és a lelkében megjárta Capullariát is, de ezek csak múló kalandok voltak. Alapjában véve végzetesen „pesti“ volt a szó igazi értelmében. Mellékesen azt is megtudtuk halálakor, hogy evangélikus. De evangélikus volta nyilván jelentéktelen körülmény: evangélikusságának nem volt mélyebb gyökere s az nem tudott ható tényezővé válni írásaiban. —n.
