A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1988 (29. évfolyam, 1-4. szám)

1988-05-01 / 2. szám

3 KRUPA SÁNDOR O.F.M. Inkább Halál mint SZOLGA SÁG ! Már két hónapja tart a kő és harcko­csi küzdelem. Minden reményt és várako­zást meghazudtolva, semmi jele, hogy har­ci kedvük csökkenne azoknak, akik inkább a halált vállalják, mint a további szol- | gaságot. Mindkettő jelszava: egy tapodtat sem engedünk! Ez hihetőleg hangzik azok torkán, akik állig fegyverzettek, de na­gyon kétségesen, akik csak bodzapuskával lövöldöznek, vagy még azzal sem. Mégis, ahogyan múlnak a napok, látszólag egyre erősebbek lesznek a gyengék kiáltásai,s egyre gyöngébbek az erőseké. Gyöngül a hangjuk és erejük, mert egyre széthullóbb az eddig is gyönge ab­roncsba szoritott egységük. Elméletileg és gyakorlatilag ellenségei lesznek egy­másnak és már nemcsak elméletileg, hanem ököllel is harcolnak egymás ellen. Kert már vannak, akik nemcsak tárgyalni sze­retnének, hanem "lemondani","feladni" is: csak béke lehesseníMár vannak, akik rész­véttel néznek az ellenségre; akiknek job­ban fáj az adott seb, mint a kapottoAkik mégan még teljesitik a kapott katonai pa­rancsot, de utána vita közben egymást pü­­fölik. Lelkiismereti kérdéssé válik szá­mukra a könnyen osztogatott sebek, egész életre szóló nyomorrá verés. 7.000 kato­na szégyennek és bűnnek tartja: nők,gye­rekek, aggastyánok és "kölykök" elleni "harcot".Már vannak közöttük, akik nem Jeruzsálem harci kürtjére figyelnek,hanem Washington béketárgyalásra való felhívásá­ra. Az urak egyre növekvő gyengesége meg­mutatkozik abban is, hogy betonváraikban élő települtek nem érzik magukat bizton­ságban. Nincsenek fegyver hiján,de kötött a kezük és nyitott a szemük: békés élet nem lehet az ellenség tenger közepette. Keményebb eljárást, szabad kezet követel­tek a kormánytól, de mivel egyiket sem Ígérték nekik: megkezdődött a kiszivárgás inkább paradicsomot Ígérő településeikből. Ezek a kiszivárgók békét kerestek Izrael­ben s nem háborút! Demokratikus életet s nem a kisebbségek szolgaságát. Szabadsá­got maguknak, zsarnokságot senkinek! Sza­badtelepüléseket s nem haláltáborokat ! Hitler uralmát örökre elfelejteni s nem fájdalmasabb módon azt ujraélni,ujraélet­ni! Szerintük, százaknak, ezreknek nyo­morba verése nem megoldás, hanem újabb feledhetetlen késdőfés a megbénított tagokba. Ha elitélték Hitlerek népir­tását, milliók elűzését, szolgaságban tartását, nem szentesíthetik a magukét. Ha úgy viselkedünk mint Hitlerek, -mond­ják- tragikus sorsunk már a falra van Írva! Máris az arabok győzelemről kiál­toznak. Mi lesz, ha tényleg győznek s ily kegyetlen számlákkal kerülünk ke­zükbe? Tárgyalni s nem "deportálni" ! Tárgyalni, mig nem késő!- kiáltja 600 izraeli akadémista. A békét mindenáron vissza kell szerezni! Washington ajánl is terveket a bé­ke érdekében. De olyan gyönge dolgok ezek, mint a hajnalt hirdető kakasku­korékolás. Közben a PLO is éledzik. Nemcsak zászlaját lengetik a tüntetők, hanem nevével ajkukon halnak meg. Kép­viselőjüknek ot, az engesztelhetetle­nül gyűlöltet kiáltják. Izrael számára súlyosbítja a hely­zetet, hogy a vallás is belépett ellen­felei sorába. Már a mecsetek tetején is PLO zászlaja lobog, s papjaik onnét kiáltják: Fiuk, előre Allah nevében! Ez pedig veszedelmesebb a csúzlinál,a felszaggatott köveknél, a benzines ü­­vegeknél, mert vele egy másik fanatiz­mus lépett a küzdőtérre, ami ellen az atombomba is tehetetlen. Eddig Izrael az ortodox muzulmánokat tutujázta: is­kolákat, óvodákat adott nekik, kedvez­ményekben részesítette abban a remény­ben: a vallásosakból nem lehet terro­rista s majd mérsékelőleg hatnak,in­kább a szélsőségesekre. Es most meg­döbbenve kell nekik tapasztalniuk,hogy a dédelgetettek a mozgalom eszmei ru­gói, Brutuszaik az elszántabb gyilko­saik. Ezek az Ayatolla szélsőséges i­­rányzata, a félelmetes muzulmán funda­­mentálisták felé sodródnak. Közben romlik az izraeli katonák erkölcsi biztonsági érzése is. Látva, mit tesznek, lelkiismeretük nyugtalan­kodni kezd. Igaz, helyes ügyért,igaz helyes eszközzel harcolnak? Nem lehet asszonyok, gyerekek ellen tankokkal ro­hamozni. Nem lehet a kődobálót agyon­verni! Aki eddig azt vélte, ha mind­egyik tüntetőt a falra mázolják, már holnap vége a forrongásnak, ma már szélmalomharcnak látja az egészet. Ugyanakkor a fiatal katonaság elvadul. Yérévé válik az erőszakosság. Élet-,em­berértékelés megváltozik. Fa jókról.'ki­sebbségekről vallott eddigi

Next

/
Oldalképek
Tartalom